Hiányozhatnak-e a fiatalok Isten Országából? – Szabadegyetemi előadást tartottak Győrben

Az előadás címe arra az általános plébánosi tapasztalatra utalt, hogy a fiatalok egyre csökkenő számban vannak jelen templomainkban és az Egyház életében. Balázs Tamás elmondta, hogy egyes számítások szerint ma Magyarországon egy 20 ezer lelkes településen mindössze 15-20 vallását gyakorló fiatal él. Eközben az Egyházon belül hajlunk arra, hogy úgy tegyünk, mintha nem hiányoznának az ifjabb generáció tagjai, különböző okokat, magyarázatokat keresünk e jelenségre, belenyugszunk hiányukba, vagy éppen kétségbeesetten, elhibázott módokon igyekszünk „menteni, ami menthető.”

Biztosak lehetünk azonban abban, hogy Isten nem fiatalok nélkül képzeli el a mennyországot – szögezte le az előadó, aki szerint a fiatalok megszólításához és a plébániai közösségekben való megtartásukhoz néhány fontos kérdésre kell válaszolnunk.

Először is tudnunk kell: kik a fiatalok? Ehhez a legbiztosabb kiindulópont az, ha tudjuk, milyen nem egy fiatal. A fiatalság nem szorítható be éles korhatárok közé. A fiatalok nem csupán az internet rabságában képesek élni, nem állandóan bulizó, a hétvégeken lerészegedő, „idegenszerű lények”, akik szélsőséges viselkedésükkel a felnőtt társadalmat kívánják megbotránkoztatni. A fiatalok „egy darab MI”, egy darab belőlünk – mutatott rá a plébános. – A mi gyerekeink, unokáink. A fiatal szereti, ha emberszámba veszik, sok tekintetben nem biztos még magában, keresi a válaszokat kérdéseire, miközben csalódások érik (tönkrement házasságokat lát, rossz nevelési módszerekkel kerül szembe...).

Honnan tudjuk mindezt? A fiataloktól maguktól. Hiszen ha nyitott, érdeklődő és megértő, őket meghallgató, rájuk figyelő közeget találnak, akár otthon, akár plébániai csoportokban, közösségekben, nyíltan és nagyon őszintén beszélnek magukról, problémáikról – hangsúlyozta Balázs Tamás.

Előadása végén a győri Szent Imre-templom plébánosa megfogalmazott néhány egyszerű, gyakorlati tanácsot. A legfontosabb talán az, hogy Jézus stílusában kezdjünk közeledni a fiatalsághoz, az ifjúságpasztoráció legyen Krisztus-központú. Személyesen szólítsuk meg őket, és ne az erkölcsi, morális témákat kínosan feszegetve, csak a Facebookon való jelenlétükre támaszkodva forduljunk hozzájuk.

„Jó jel, ha egyáltalán hiányoznak nekünk a fiatalok” – emelte ki az előadó. – Megszólításuk az egész Egyház közös célja, nagy lehetőség, a „jövőbe történő befektetés”, melynek gyümölcsét talán nem is a mi életünkben fogjuk megérezni. Ám ez nem szabad, hogy visszatartson minket attól, hogy felfedezzük, megértsük, értékeljük, a hitben megtartsuk és neveljük fiataljainkat, mert az ő világuk „izgalmas, gyönyörű szép világ”, és biztosak lehetünk abban, hogy Jézus soha nem képzelt el nélkülük megvalósuló országot.

Forrás: Győri Hittudományi Főiskola

Fotó: Mészáros Dávid

Magyar Kurír