Higgyük, amit ő hitt, és váltsuk tettekre, amit tanított – Hálaadó szentmise Ferenc pápáért Pécsen

A főpásztor a pécsi székesegyházban április 24-én este mutatott be szentmisét, melyen elhunyt Szentatyánkért a megyéspüspökkel együtt imádkozott Bíró László nyugalmazott tábori püspök, Kvanduk Frigyes általános helynök, Máger Róbert püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa, Molnár Erik püspöki titkár és a jelen lévő papság. A zenei szolgálatban a székesegyház Palestrina Kórusa, valamint Kovács Szilárd Ferenc orgonaművész működött közre.

„Hálaadásra gyűltünk össze egy életút, egy szolgálat, egy számunkra fel nem fogható kereszt véget értét követően,

azzal a reménnyel emlékezve Ferenc pápára, hogy az örök élet áldásában, végtelen isteni szeretetében velünk együtt imádkozik”

– köszöntötte Felföldi László püspök a megjelenteket.

Az evangéliumot követő homíliában a főpásztor felhívta a figyelmet, hogy emlékezésében elsősorban Ferenc pápa tanításait és Michael W. Banach nuncius Szentatyáról mondott szavait szeretné idézni, hogy valóban hitelesen jelenítse meg ezen az estén Ferenc pápát.

Jorge Mario Bergoglio jezsuita, aki pápává választásakor a Ferenc nevet vette fel, egyszerűségéről vált ismertté. Ferenc pápa annyira az életünk részévé vált, annyira világpolgár lett, hogy halála miatt elhagyottnak érezhetjük magunkat. A remény és az együttérzés egy hangja elcsendesedett. Úgy érezzük, túl kevés ilyen hang van ma a világon.

Mi, magyarok nem feledkezhetünk meg arról, hogy három alkalommal is hallottuk a hangját: 2019-ben a magyar katolikus közösség számára hatalmas elismerés volt a pápa jelenléte a legnagyobb magyar zarándokhelyen, Csíksomlyón, majd 2021-ben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjén, 2023-ban pedig egy apostoli látogatás alkalmából.

Pápaságának fő témája a testvériség és a párbeszéd, az Isten által teremtett világ iránti aggodalom, a családok, a fiatalok és a lelkipásztorok támogatása, a nők Egyházban betöltött szerepének előmozdítása, valamint az elvándorlók, a szegények és a háborúk által sújtottak iránt való kitartó figyelme volt.

Húsvétvasárnapra írt elmélkedésének utolsó szavai így intenek minket: „Ne fogyatkozzék meg bennünk az emberiesség alapelve, legyen ez mindennapos ténykedésünk tengelye. A védtelen civileket is érintő, iskolákat, kórházakat és humanitárius munkásokat megtámadó konfliktusok kegyetlenségével szemben nem engedhetjük meg magunknak, hogy elfelejtsük: nem célpontokra csapnak le, hanem lélekkel és méltósággal bíró személyekre.”

Három szó foglalja össze számomra Ferenc pápa válaszát a kapott hivatására: az irgalom, a remény és a szinodalitás, melyekben mindig megjelent a család és az imádság. Az irgalomhoz kapcsolódik püspöki, egyben pápai jelmondata is: „Megkönyörült rajta és kiválasztotta.”

Irgalmasnak lenni annyit jelent, hogy szívünk a szenvedőkért dobban.

Amikor Ferenc pápa kezdetben úgy beszélt az Egyházról mint „tábori kórházról”, éppen erre gondolt: az üdvösség és a gyógyulás helyére, amely az egyénre való odafigyeléssel kezdődik, egy olyan figyelemmel, amely mindannyiunk méltóságát tiszteli; olyan figyelemre, amelyet nem érdemlünk meg vagy érdemlünk ki tetteinkkel, hanem amely Isten teremtményei iránti szeretetéből fakad.

Az Isten irgalmába vetett mély bizalomból fakadt a második legerősebb jellemvonása: a remény. Ferenc pápa 2025-re meghirdette a szentévet, a remény jubileumát, az ima és a kegyelem idejét, hogy elmélyítsük Krisztusba vetett reményünket. Arra hívott minket, hogy a remény zarándokai legyünk, akik elszántan, még a világ szomorúsága és kudarcai közepette is a mennyei Jeruzsálem felé haladnak, ahol Krisztus ül az Isten jobbján (vö. Kol 3,1). A remény szíve Krisztus halála és feltámadása. És az Egyház Krisztus halál feletti győzelmének ünneplése közepette lépett át Ferenc pápa ebből az életből a következőbe.

Ferenc pápa a remény zarándokaként hagyott el minket. Húsvét vasárnapján még egy utolsó nyilvános megjelenése volt, a Szent Péter-bazilika erkélyén, és pápamobiljával körbement a tömegben. Olyan volt, mintha elbúcsúzott volna tőlünk, és még egyszer utoljára arra buzdított volna, hogy legyünk olyan emberek, akik nem a hatalomban vagy a tulajdonban reménykednek, hanem a felülmúlhatatlan örömében annak, hogy Krisztust Úrként és Megváltóként ismerjük meg és hirdetjük (vö. Fil 3,8).

Ferenc pápa szavaival: „A hullámok nem sodorhatnak el, mert le vagyunk horgonyozva a kegyelem reményébe, mely képessé tesz bennünket arra, hogy Krisztusban éljünk, s így legyőzzük a bűnt, a félelmet és a halált.

Ez a remény – mely sokkal nagyobb a mindennapi örömöknél és az életkörülmények javulásánál – túlvisz bennünket a próbatételeken, és arra buzdít, hogy ne tévesszük szem elől annak a célnak a nagyságát, ahová meghívást kaptunk: a mennyet.”

(...)

Felföldi László püspök a záróáldást megelőzően megköszönte a Szentatyáért mondott közös imádságot, majd arra buzdította a megjelenteket, hogy „higgyük, amit ő hitt és váltsuk tettekre, amit tanított. Így hordozzuk helyesen, valóságosan Ferenc pápa emlékét”.

A Ferenc pápáért bemutatott szentmiséről szóló beszámoló teljes terjedelemben ITT olvasható. 

A szentmiséről készült videó alább megtekinthető.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír