Hinni, segíteni, inspirálni – Interjú a Szuverén Máltai Lovagrend nagyispotályosával

– Szentföld, Kamerun, Szíria, Mianmar, Peru – februári kinevezése óta nagyispotályosként járja a világot, szinte állandóan úton van. Hogyan tekint a feladatára?

– A nagyispotályos a rend „egészségügyi és szociális minisztere”, aki minden humanitárius tevékenységért, valamint a világszerte megvalósuló nemzetközi együttműködésért felelős. Legfontosabb feladatai közé tartozik a nagyperjelségek, a nemzeti szövetségek és az intézmények karitatív munkájának koordinálása és felügyelete.

A nagyispotályos képviseli mindazt, ami a rend lényegét adja: a tevékeny szeretetet, amely a művekben és szolgálatokban, a kórházakban, intézményekben ölt formát.

Ezért sokat utazom. Szeretném látni, hol mi történik, és szeretnék köszönetet mondani az embereknek a szegényekért és a betegekért végzett munkájukért.

– Jelenleg mi foglalkoztatja leginkább a Máltai Lovagrend humanitárius ügyekért felelős „miniszterét”?

– Meg akarom mutatni az embereknek, hogy

a rend római vezetése komolyan érdeklődik az iránt, amit az egyes helyszíneken tesznek. Szeretném egyértelművé tenni, hogy ez az egész rend számára fontos. Ma Pécsen egy kicsi, de hihetetlenül fontos és erős intézményt ismerhettem meg. Fontos észrevenni és elismerni a munkájukat.

Azért is vagyok itt, hogy köszönetet mondjak azoknak, akik részt vesznek ebben a szolgálatban, és még inkább motiváljam őket. Csodálatos feladat ez, amit nagy örömmel végzek, mert látom, mennyire fontos. A szükség, a rászorultság ugyanis sohasem fog megszűnni. Ezer évvel ezelőtt alapították a rendet. Akkoriban vajon el tudták volna képzelni, hogy ma itt, Magyarországon ugyanazt tesszük, amit akkor szükségesnek tartottak? Ma is vannak szegények, betegek, és a máltaiak feladata, hogy gondoskodjanak róluk. Immár ezer év tapasztalatával segítünk az embereknek, és még ezer évig folytatni fogjuk ezt a munkát.

– Hogyan került kapcsolatba a máltaiakkal?

– A történet 1991-ben kezdődött, immár harmincnégy éve. Megismerkedtem egy máltai lovaggal. Egyre mélyebb beszélgetésekbe kezdtünk, és lenyűgözött mindaz, amit hallottam tőle. Egy nap meghívást kaptam, hogy vegyek részt egy fogyatékossággal élő emberek számára szervezett zarándoklaton Kölnből Lourdes-ba. Felszálltam a lourdes-i vonatra, és ez az utazás megváltoztatta az életemet. Egy évvel később beléptem a németországi máltai rendbe. Az elmúlt években sok mindent láttam, éltem át, és igyekeztem közreműködni, amiben tudtam.

– Mi érintette meg ilyen mélyen?

– Néhány nagyon fontos tényező együttállása. A kiindulópont a keresztény felebaráti szeretet, ami összekapcsolódik a rend spiritualitásával. Szó van itt a hit megvallásáról és védelméről, ugyanakkor pedig konkrét felebaráti cselekedetekről is. Ez a kettő ugyanazon érem két oldala, a rend karizmája. Lenyűgöző a történelmi távlatokkal való összekapcsolódás is.

Amit teszünk, azt ezer éve tesszük már. Ez a csodálatos történelmi örökség mindig is a szeretet és a hitvallás karizmájának jegyében állt.

Verhetetlen kombináció. Nagyon boldog és büszke vagyok, hogy a részese lehetek. Most Rómában, a rend vezetésében szolgálok, és látom ennek a hatalmas, csodálatos szervezetnek a világméretű perspektíváját.

– Hogyan képviseli az új vezetés a megújulást, amiről annyi szó esett az elmúlt években?

– Az új vezetés két és fél éve működik, de a szervezet lényegében időtlen. Csodálatos csapatot alkotunk Rómában. Mindenekelőtt a rend karizmájához vagyunk hűek, és az ezer éve változatlan. Van egy rendkívül értékes, nemes hagyományunk, ugyanakkor a jövőbe tekintünk. Ez adja a folytonosságot. Világszerte gondoskodunk a szegényekről és a betegekről.

Százhúsz országban vagyunk jelen, mindenütt keresztény, spirituális, vallási jelleggel. Nem csak fizikailag gyógyítunk, nem csak a testtel törődünk. Egészében látjuk az embert: testként, lélekként, szellemként, és mindhárom aspektusában meg akarjuk szólítani.

Nem csupán az egészség helyreállításáról van szó. Imádkozunk az emberekért, és velük együtt is.

– A 2023-as választásokon hangsúlyozták a pápával való egység megerősítésének szükségességét. Hogyan látja az Egyházzal való kapcsolatukat?

– Vallásos rend vagyunk, amely teljes spirituális irányultságában a pápára tekint. Az Egyház részei vagyunk, katolikus keresztények. A rendnek világszerte tieznháromezer-ötszáz tagot számlál, és rengeteg intézményt, szolgálatot, kórházat tart fenn. Mindezt a Katolikus Egyházra, annak tanítására, hitünk meggyőződésére és a pápára összpontosítva teszi. A pápa a legfőbb viszonyítási pontunk. A rend nem tudna működni, létezni, és nem volna hiteles, ha iránytűje nem a Katolikus Egyház lenne. A máltai rend majdnem ezeréves hagyománya – a rászorulók segítése, a hit terjesztése, a szegények és a betegek gondozása – ma például a Közel-Kelet lakosainak vagy a mianmari és a thaiföldi földrengés áldozatainak nyújtott segítségben testesül meg. Emellett intenzíven foglalkozunk például azokkal is, akik a migráció következményeitől szenvednek.

– Megválasztása után hangsúlyozta, mennyire nagy szükség van a rend önkénteseinek szolgálatára. Milyennek látja a civil elköteleződést a hivatások válsága közepette?

– Óriásinak. Gondolja csak el: a rendnek tizenhárom és fél ezer tagja van, s ezen túlmenően világszerte körülbelül százötvenezer munkatársa, akik vagy alkalmazottak, vagy önkéntesként látnak el feladatokat. Különösen Európában ez óriási szám, amely ráadásul állandóan nő, annak ellenére, hogy látjuk az Egyház nehézségeit. Ez csodálatos, és azt jelzi, hogy a tevékenységünk nagyon motiváló. Talán azt is mondhatjuk, hogy amit teszünk, és ahogyan, az mintaként szolgálhat mások számára. Ismét hangsúlyozni szeretném a történelmi távlat jelentőségét: mi úgymond a hagyományra támaszkodva vagyunk modernek. Az ezeréves hagyományból kiindulva mindig is képesek voltunk megújulni és haladni a korral. Felismertük a világ aktuális szükségleteit, igényeit és válaszokat találtunk ezekre a menekültválsággal kapcsolatban, a migránsok ügyében, természeti katasztrófák idején, számos különböző helyzetben. Ezt vonzónak találják az emberek, különösen a fiatalok. Az utánpótlással egyáltalán nincsenek gondjaink.

– Magyarországon a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a rendszerváltás óta az ország egyik legnagyobb karitatív szervezetévé fejlődött, több száz intézményt működtet. Milyennek látja a tevékenységét?

– A magyarországi helyzet egyedülálló. Amit itt látunk – a rend tagjainak társulása és a Máltai Szeretetszolgálat –, az immár közel százéves hagyományra tekint vissza. A szeretetszolgálat harmincöt éve létezik, és elképesztő mértékben növekedett. Páratlan az itteni elköteleződés.

A magyar máltaiak olyanok számunkra, mint egy koronaékszer. Sokféle projektet működtetünk, de a magyar máltaiak azzal, amit és ahogyan tesznek, összességében egy modellt jelentenek,

és ezt mindenképpen hangsúlyozni szeretném. Ezért is vagyok nagyon büszke arra, hogy itt lehetek, és egy igazán jó példát láthatok arra, milyennek kell lenniük a máltaiaknak.

– Véleménye szerint vonzó a mai fiatalok számára a hagyomány?

– Azt hiszem, éppen a hagyomány az, ami vonzóvá tesz minket. Hibát követ el, aki a hagyományt pusztán külső formának látja. Fel kell ismerni, hogy mi rejlik mögötte. A hagyományainknak láthatónak kell maradniuk, még ha némelyek számára elavultnak tűnhetnek is. Ragaszkodunk a habitushoz, a kereszthez, a szép jelképekhez, mert ezek tartalmat hordoznak, a lényegre mutatnak rá. Ez a történelem, tapasztalat nagy tekintélyt jelent világszerte. Ehhez a hagyományhoz tartozni rendkívül vonzó, tényleg vonzza az embereket – például engem is. És ez így folytatódik, nem ér véget. Csodálatos látni, hogy a részesei vagyunk egy nagyszerű történéssorozatnak, amely ilyen kiválóan működik.

– A magyar modell különlegessége, hogy a Máltai Szeretetszolgálat tevékenységét jelentős mértékben támogatja az állam.

– A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nem pusztán egy segélyszervezet, tevékenysége az egész szociális ellátórendszer szempontjából nagy jelentőségű. Ez abban is megmutatkozik, hogy a kormányzat elismeri és támogatja a munkáját. Az állami támogatás rendkívül fontos, és nagy örömmel fogadjuk, nagyon hálásak vagyunk érte. Úgy gondolom, ez egy nagyon jó együttműködés. Mi szakértelmet, tapasztalatot, embereket és struktúrát adunk, az állam pedig pénzügyi támogatást nyújt a magyar máltaiaknak. Így jöhet létre ez a csodálatos közösségi munka. A magyarországi munkatársak, lovagok, dámák és önkéntesek számához mérten az itt elért teljesítmény egészen rendkívüli. Lenyűgöző, milyen nagy erővel működik mindez, mennyire magas az elköteleződés foka, és hány ember akar ide tartozni, közreműködni. A mai látogatásunk során is nagyszerű eredményeket láttunk azoknak a nehéz sorsú fiataloknak a körében, akik zenéltek. A máltaiak befogadták őket, és ebből ők életkedvet merítettek. Éreztem, hogy a zenéjükkel ma a hálájukat fejezték ki. Egyszerűen fenomenális látni, hogy ez az ezeréves szervezet még mindig ilyen friss, tettre kész. És nagyobb, mint valaha.

– Mi az az üzenet, amit a látogatásai során közvetíteni szeretne?

– Utazásaimon motiválni szeretném az embereket, köszönetet mondani nekik, és koordinálni a szolgálatot. Fontos feladatom az is, hogy forrást találjak a projektjeinkhez. Erre nagy szükségünk van. A legfontosabb forrás persze az a meggyőződésünk, hogy amit teszünk, azt tennünk kell. A második legfontosabb – vagy talán ugyanolyan fontos – forrást pedig azok az emberek jelentik, akik bekapcsolódnak ebbe a munkába. Pénz nélkül azonban mindez nem működne. Pénzügyi támogatásra van szükségünk – például a magyar államtól. Jómagam tulajdonképpen egy koldus vagyok, aki arra kéri az embereket, hogy támogassanak minket.

Segítsenek nekünk, hogy segíthessünk másoknak.

Támogassák a rászoruló embereket, akiket mi, máltaiak, szolgálni próbálunk. Ezt az üzenetet szeretném átadni. Akiket érdekelnek a máltaiak, azok keressenek ránk a Google-on! Nézzék meg a magyar máltaiak honlapját! Vegyék észre a nyolcágú keresztet! És ha szeretnének és tudnak, adakozzanak! Így még inkább képesek leszünk segíteni azokon, akik nehézségekkel küzdenek.

Fotó: Mózes Anita/Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2025. szeptember 28-i számában jelent meg.