Hit és hivatás – Szvorák Katalin népdalénekes volt a váci Credo Ház vendége

Szvorák Katalin énekkel kezdte és zárta az estet: bevezetésként a Naphimnuszt, befejezésül Kodály Zoltán Esti dal című művét énekelte el.

A beszélgetést vezető Jákfalvy Kata az éneklés és az imádkozás összefonódására vonatkozó kérdésére a Kossuth-díjas művész elmondta: az énekhang a legérzékenyebb hangszer, hiszen rendkívüli lelki kifejező ereje van. „Sokakkal együtt én is azt gondolom, hogy aki énekel, az kétszeresen imádkozik. Ilyenkor különösen is megszólal a lelkünk a dalban. Minden népet a népdalai révén lehet a legjobban megismerni, ezek mutatják meg legfőképpen az adott nemzet mentalitását.”

A felvidéki származású előadóművész kifejezte: hálát ad az isteni kegyelemért, hogy a Fölszállott a páva vetélkedőn elért évtizedekkel ezelőtti sikere révén ismertté válva hozzájárulhat a határon túli magyarság érzőbb megértéséhez.

Pályafutására visszatekintve a főként gyermekeknek szóló albumait, a felvidéki gyűjtéseken alapuló összeállításait és a hitről, hitvallásról szóló lemezeit, tematikus műsorait emelte ki, hozzátéve, hogy nem rangsorolja ezeket, hiszen egymásra épülnek, összefonódnak a szívében.

Szvorák Katalin felidézte azt az időszakot, amikor súlyos betegséggel küzdve erőt tudott meríteni az imádságból s abból, hogy milyen sokan igyekeztek támogatni, imáikban is hordozva, „vállukra emelve” őt. „Az ember életében vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, de fontos megtapasztalásom, hogy Isten segíteni akar nekünk. Ha a jóra törekszünk, akkor valamikor, valamilyen módon megkapjuk a jutalmat. Engem például nemegyszer továbblendített olyan időszakokban, amikor a leginkább rászorultam a gyámolítására, amikor esetleg kételkedtem abban, van-e értelme annak, amire énekesként vállalkoztam. Mindig jött egy újabb megtisztelő felkérés, adott esetben elismerés, de természetesen a közönség szeretete az, ami a leginkább lelkesíti az embert” – mondta a népdalénekes.

Egyik legkedvesebb lemezére, a Teremtés dicsérete című albumra utalva művészi hitvallásként a következőket fogalmazta meg: a teremtett világ oly tökéletes, hogy nagyon nehéz kifejezni. Felemelő feladat mindezt a gyönyörűséget valamilyen töredékes módon dalba foglalni, visszatükrözni.

Szöveg és fotó: Ribáry Zoltán

Forrás: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír