Hiteles, vonzó életpéldákat állítottak a fiatalok elé – Bemutatták a Sorsfordítók újabb öt részét

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői mind kötődnek a rövidfilmekben bemutatott magyar hősökhöz. A Nemzeti Örökség Intézete Veres András győri megyéspüspököt hívta meg, hogy a Boldog Apor Vilmosról készült kisfilmről és a nagy elődről beszéljen. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő kapcsán Müller Cecília országos tisztifőorvos volt a meghívott, a Bibó Istvánról készített kisfilmre Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke reflektált. A közönség megismerkedhetett a külföldön jobban ismert, legsikeresebb vadászpilótánkkal is, Szentgyörgyi Dezsővel, akinek életpályáját Töll László ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka ismertette. Tóth Potya Istvánról, a külföldön is ismert és elismert futballedzőről és embermentőről is készítettek rövidfilmet. Az ő alakját és jelentőségét Szöllősi György, a magyar futball nagykövete, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke elevenítette fel. A beszélgetést Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója moderálta.

A mostanival már tízrészesre bővült sorozat a fiataloknak készült. Célja, hogy olyan magyar hősöket állítson eléjük, akik az emberek és a haza védelmében egyaránt elismerésre méltót tettek, életük nem csupán elgondolkodtató, de érzelmileg is képes mélyen megérinteni őket. Külön öröm, hogy általuk az élet legkülönbözőbb területeiről ismerhetnek meg hiteles életutakat a fiatalok.

A Jávor teremben zajló bemutatóra és beszélgetésre gimnazista diákokat is meghívtak, akik a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziumból, a Szent Gellért Gimnáziumból, a Kispesti Károlyi Mihály Magyar–Spanyol Tannyelvű Gimnáziumból és a Budenz József Általános Iskola és Gimnáziumból érkeztek. A bemutatót Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója is megtisztelte jelenlétével.

Miután levetítették mind az öt kisfilmet, Móczár Gábor a kerekasztal-beszélgetés felvezetésében kiemelte, a történelmi múlt megismertetése nagy feladat, mely akkor működik jól, ha a fiatalok azonosulni tudnak egy-egy motívummal vagy példamutató személyiséggel. A beszélgetőtársakat arra kérte, osszák meg, mi érintheti meg a fiatalokat a bemutatott főszereplők esetében.

Földváryné Kiss Réka Bibó Istvánnal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ő elsősorban politikai gondolkodó volt, emiatt a többi kisfilm főszereplőjéhez képest különösen nehéz őt bemutatni. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke kiemelte a Bibó-életműből azokat a gondolatokat, melyek ma is tovább élnek szállóigeként (például: „A demokrata az, aki nem fél.”). Mint mondta, Bibó István ikonja a magyar demokráciának, olyan autonóm gondolkodó, akinek volt belső szabadsága a legnehezebb politikai időszakokban. Erkölcsi tartása példát adott abban, hogyan kell egy felelős értelmiséginek gondolkodnia, ezért mindig időszerű kell hogy legyen. Bibó István a rendszerváltáshoz vezető út nagy alakja, akihez a politikai pártok különböző értékrendű gondolkodói is tudtak kötődni – magyarázta.

Móczár Gábor kérdésére Földváryné Kiss Réka ismertette a Magyar Hősök Szabadulószínház előadását, melyben hat élettörténetet elevenítenek meg, hasonlóan a Sorsfordítókhoz. A diákok ezek során megküzdenek ugyanazokkal a döntési helyzetekkel, amelyekkel a bemutatott főhősök is, köztük Salkaházi Sára vagy Placid atya.

A vértanúk nem hirtelen lesznek, nem annak születnek, hanem azzá válnak – emelte ki Veres András a Boldog Apor Vilmosról készült film kapcsán, majd ezt az élettörténetből vett példákkal igazolta. Mint mondta, Apor Vilmos fiatalon élte át az első világháborút. A társadalmi hányattatás, mely ez után következett, személyiséget formáló tényező volt: arra indította, hogy másokért éljen. Bár nemesi származású volt, a szegényekkel, az elesettekkel foglalkozott.

A püspök röviden beszélt a vértanúság helyszínén, a püspökség pincéjében rendezett kiállításról, melyen megrendítő élményekben részesülnek a látogatók.

Apor Vilmos egyetlen dolgot tartott fontosnak: hogy másokat védjen, másokért éljen

– hangsúlyozta a püspök, és példaként említette, hogy a Gyuláról elhurcolt katolikusokat és protestánsokat is kikérte a román fogságból. Nemcsak a saját plébániájának híveit védte, hanem az Isten képmására teremtett embert. Plébánosként olyan szociális tevékenységeket indított el, melyek társadalmi mozgalommá váltak, így ezek élére tudott állni püspökként össznemzeti szinten.

A második világháború alatt, mikor rengetegen találtak menedéket a püspökség pincéjében, arra bátorította a férfiakat: „Bármi történik, álljunk helyt.” Számolt azzal, hogy akár az életét is fel kell áldoznia. A végzetes golyó miatt műtétet hajtottak végre rajta, ebből eszmélődve megkérdezte, mi lett az asszonyokkal, akiket megvédett. Mivel megmenekültek, azt mondta: „Érdemes volt vállalni.”

Életünk folyamán sok apró döntés formál minket olyan személyiséggé, amilyenné válunk. Egy hirtelen pillanatban válik nyilvánvalóvá, mivé lettünk – magyarázta a püspök. –

Mindenki azzá válik, amivé teszi a szeretet és a gyűlölet. Ha a szeretet formál bennünket, képesek leszünk szeretni a legnehezebb időkben is.

A szeretet legyen bennünk a formáló erő – bátorította végül Veres András a középiskolásokat.

Móczár Gábor hozzátette, a Nemzeti Emlékezetpedagógiai Programra már júniustól lehet jelentkezni, melynek egyik helyszíne a győri Káptalandomb lesz Árpád-kori és II. világháborús témákkal.

Müller Cecília először is megköszönte a fiataloknak, hogy a pandémia alatt számos dologról lemondtak. A püspökhöz kapcsolódva elmondta, sorsfordítónak nem születik senki. Van hivatásunk, vágyunk, amit a Jóisten elültet bennünk, ez dolgozik folyamatosan, mélyen, és nem hagy minket nyugton. Így volt vele a 19. században élt Hugonnai Vilma is, aki vágyott a tanulásra, gyógyításra és hogy tegyen az emberekért.

Az országos tisztifőorvos ezután Hugonnai Vilma kapcsán beszélt a fiataloknak a döntések meghozataláról és súlyáról, valamint a kitartásról, ami orvos elődje életében különösen megmutatkozott, hiszen a Zürichben áldozatok árán megszerzett diplomáját itthon nem ismerték el, és csak 50 évesen érte el mindazt, amiért egész életében küzdött. Müller Cecília kiemelte a szolgálat jelentőségét is, és azt, hogy Hugonnai Vilma volt az, aki megnyitotta az utat a nők előtt, hogy egyetemre járhassanak. Végül, kifejezve, mennyire hisz a munkájában maga is, az országos tisztifőorvos bátorította a fiatalokat, merjenek belevágni a saját útjukba.

Töll László parancsnok elmondta, fontosnak tartják, hogy a katona bajtársakat, hősi halottakat visszaemeljék a köztudatba. Szentgyörgyi Dezső, akit külföldön jobban ismernek, mint idehaza, nem volt kifejezetten sorsfordító. Ő is a magyar katonahősök sorába tartozik, harminc légi győzelmével a vadászpilóták koronázatlan királya.

A parancsnok beszélt arról is, hogy a magyar hadtörténelem idősebb, mint a magyar államiság vagy kereszténység. A magyar haza megtartása nem elsősorban a kulturális eredményeknek, hanem a katonaságnak köszönhető. A hódító iszlámot mi tartottuk fel, de katonáinknak köszönhetjük azt is, hogy a török hódoltság utáni csupán másfél milliós magyarság nem jutott a nemzetpusztulás sorsára. Szentgyörgyi Dezső a világháború után utasszállító gépeket vezetett, 1971-ben, 56 évesen halt meg egy szerencsétlenségben. Az utolsó pillanatig izmait tépve próbálta emelni a süllyedő repülőt, küzdött mások életéért. A parancsnok figyelmeztette a fiatalokat, ha el is mennek az országból, de térjenek vissza, mert nagy árat fizető hősök vére szenteli hazává ezt a földet.

Szöllősi György beszélt arról, hogy nem a mai fiatalokkal van baj, hanem a világgal, mely a fiatalok fogékonyságát kihasználva hiteltelen példát állít eléjük a művészet és a sport inspiráló példái helyett. Tóth Potya István alakja a történelmi kutatások során került előtérbe. Ő is a diktatúra áldozata lett, hiszen a nyilasok gyilkolták meg, ugyanakkor halála után a Rákosi-rendszerben is megalázták, mert fradista volt. A Ferencváros futballcsapata az ’56-os forradalom vívmányaként kaphatta vissza a nevét és a zöld színt. Ennek a klubnak kimagasló szakembere, labdarúgója és új szemléletű, sikeres edzője volt Tóth Potya István, a négyszeres bajnok és később az Internazionale edzője. Kiváló sportteljesítményén túl példakép is tudott lenni, zsidókat mentett a második világháborúban. A sportújságírók elnöke beszéde végén a fiatalokat Szabó Magda idézetével bátorította, hogy ne a mai közfelfogás szerint éljenek:

Annyit ér az ember, amennyit másokért tesz.”

Az esemény a tavaly bemutatott öt első rész vetítésével zárult. Ezek főszereplői Görgei Artúr, Semmelweis Ignác, Salkaházi Sára, Placid atya és Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna voltak.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír