Hitet, reményt erősítő kiadvány a Veszprémi Főegyházmegyétől: megjelent az Érsekségi ékességek I.

A megjelenteket Loószné Dömötör Enikő, a KATTÁRS főszervezője, a kiadvány kötettervezője köszöntötte. Ő beszélgetett Udvardy György veszprémi érsekkel, Karlinszky Balázzsal, a könyv egyik szerkesztőjével (szerkesztőtársa Varga Tibor László) és Érszegi Márk Aurél diplomatával, Vatikán-szakértővel.

Dömötör Enikő emlékeztetett rá: érsek atya 2021-ben támogatta azt a kezdeményezést, hogy online módon, hetente rövid írások jelenhessenek meg a Veszprémi Főegyházmegye történetéről. (Hírportálunkon is közzétesszük a főegyházmegye weboldalán napvilágot látó egyedülálló sorozatot.)

A főpásztor kifejtette: rövid ismerkedést követően egyértelművé vált számára, hogy nagyon nagy gazdagsággal rendelkezik a főegyházmegye, nemcsak időben, hanem szellemi, kulturális javakban is. Sok olyan kincs található itt, amiről csak kevesen tudnak. Udvardy György lényegesnek tartja, hogy egy család tudja pontosan, milyen örökséget kap, hordoz. Ha egy egyházmegyére mint családra gondol, óriási feladat, hogy a családtagok ismerjék és egyúttal becsüljék meg az ősök hagyományát. Nem csupán az emlékezés miatt fontos ez, és nem is csak az értékek önmagukban való ismertsége miatt, hanem azért, mert

az ősök ajándéka, hagyománya mindenképpen identitásformáló tényező. Ezért fontos megismerni a múltunk ékességeit, de azért is, hogy a jövőbe tudjunk tekinteni.

Ilyen szempontból meglepő volt számára az a gazdagság, ami fellelhető könyvtáraikban, levéltáraikban, egyéb gyűjteményeikben. Fontos ezeket megismerni történelmi, de hitbeli szempontból is – tette hozzá.

Érszegi Márk Aurél az első rész elolvasása óta feltétlen támogatója a sorozatnak. Elmondta: nem veszprémiként, helyiként, hanem érdeklődőként, a Veszprémbe ellátogató zarándok szemével tekint erre a cikksorozatra. Emlékeztetett rá, hogy szeptember 30-a Szent Jeromos nyugati egyháztanító liturgikus ünnepe. Kiemelte, hogy Ferenc pápa 2020-ban e napon, Jeromos halálának 16. centenáriuma alkalmából megírta Scripturae Sacrae affectus kezdetű apostoli levelét, és ebben méltatta őt, amiért a nagy műveltségét és kultúráját az evangélium szolgálatába állítva rávilágított: a kultúra, a műveltség mennyire elengedhetetlen, milyen hatalmas kincs az evangelizálásban. Abban, hogy miként lehet az embereknek megmutatni az evangélium tartalmát, segít a kultúra. Ez a kötet éppen erre nagyon jó: az olvasó kivételes érdekességeket, kincseket láthat, legyen szó templomokról, freskókról, könyvtárról. Ezek mesélnek a múltról, és aki elolvassa a könyvet, az átélt élményt hozzá tudja kapcsolni a ma is és minden korban aktuális hithez.

A veszprémi érsekségi mottó szerint „Őseink hite a jövőnk reménye”. Az őseink hitéből születtek ezek a kötetben megismert kincsek. Ez a könyv reményt adhat számunkra, és ezt a reménységet különösen a mai korban újra fel kellene fedeznünk. Lehet azt mondani, hogy mi, katolikusok egyre kevesebben vagyunk Magyarországon, ám rengeteg érdekességet, kivételes értéket, jövőbe mutató értéket fedezhetünk fel a múltban, amire jó példa ez a könyv. Itt a szép missziós lehetőség, ismerjük meg a régi korok ékességeit, kincseit, amelyek úgy tudják közvetíteni az ősök életét, hitét a ma emberéhez, hogy a saját életéhez, tapasztalatához hozzá tudja mindezeket kapcsolni.

Udvardy György emlékeztetett rá: II. Szent János Pál többször is elmondta: a hit kultúrát teremt. Az a hit, ami nem teremt kultúrát, valójában nem hit. Mindkét állítás nagyon fontos. A hit átalakítja a kapcsolatot, átalakítja az értékrendet, teremti a kultúrát. Napjainkban is megjelennek viszont olyan hitek, amelyek nem tekinthetők valódi hitnek, sokkal inkább vallásos élménynek, az ebből fakadó valamiféle megérzésnek, ezek nem feltétlenül teremtenek kultúrát. Azok a templomok, oklevelek, tárgyak viszont, amelyekről ebben a kötetben olvashatunk, mind annak a keresztény kultúrának a részei, amely az evangélium hordozója. A főpásztor szerint ma nem is a hit nehézségeiről, válságáról kell beszélni, talán még nem is az ember válságáról, hanem sokkal inkább arról, hogy maga a kultúra mint hordozóközeg lett fragmentált, nem képes arra, hogy egységben hordozzon értékeket. Amikor azonban ilyen könyvek születnek, az reménykeltő.

Az érsek a kötettel kapcsolatban arról is beszélt, milyen identitásformáló pontokat lehet megragadni a főegyházmegyében, és kézenfekvő volt az 1938-ban, a budapesti Eucharisztikus Kongresszus évében megfogalmazott mottó, amely a Gizella-kápolna oltárán olvasható: „Őseink hite a jövő reménye!” Udvardy György úgy érezte: ez a mottó alkalmas arra, hogy jövőt építsen és identitást formáljon. Ennek számtalan formája megjelenik, megjelent a pasztorális tevékenységben és különböző kiadványokban. Nyilvánvalóan a KATTÁRS rendezvényének nem adhatta ezt a jelszót, de azt igen: „Erősek a reményben!” Ez kifejezi, hogy nemcsak reményük van, hanem erősek akarnak lenni hitben, reményben, meg kell küzdeni mindezért, ahogyan Ferenc pápa mondta legutóbbi szerdai kihallgatásán: „Vissza kell adnunk a reményt európai társadalmainknak!” Az ilyen kötetek is tudnak ebben segíteni.

Karlinszky Balázs, a könyv szerkesztője elmondta: kötetük a Veszprémi Érsekség weboldalán 2021. április 7-én indult Érsekségi ékességek című sorozat első hetven írását tartalmazza. Az eredetileg hetente a honlapra mintegy elektronikus „folyóiratként”, ismeretterjesztő céllal készült szövegek könyvformában történt megjelentetését a sorozat népszerűsége indokolta. Az írások négy téma köré csoportosulnak: bemutatják az érseki könyvtár, illetve a levéltár kincseit, a székesegyház zenei életét, illetve a Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár folyamatban lévő Veszprém megyei templomok adatbázisa című projektjéhez kapcsolódóan az egyházmegye templomait. Az egyes témakörökön belüli eligazodást a könyv végén található mutató segíti. A kötet szerkesztője közölte azt is: a tervek szerint 2025-ben megjelentetik a sorozat második kötetét is.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír