Hitről, zenéről, cigányzenéről szólt a „Szólj be a papnak!” pódiumbeszélgetése a Campus Fesztiválon

Már hagyomány, hogy Kelet-Magyarország legnagyobb zenei fesztiválján a „Szólj be a papnak!” csapata is jelen van. A civil faluban található sátruknál kínos kérdéseket, sokakat érdeklő egyházi témákat lehet feszegetni, vagy szimplán „két jó szóra” megszólítani a különféle felekezeteket képviselő papokat, tiszteleteseket. Ezek mellett pedig izgalmas pódiumbeszélgetéseket követhetnek azok a fesztiválozók, akiket nem csak a bulizás érdekel.

Hitről, zenéről és cigányságról szólt az első beszélgetés, amelyet Czapp József, Mikepércsen szolgáló református lelkipásztor vezetett, akinek nem mellesleg kifejezett kulturális missziója, hogy a templomba nem járókat is megszólítsa a zene erejével.

Beszélgetőtársa volt Oláh József, a nemzetközi sikereket jegyző, Magyarországon legtöbbet koncertező Parno Graszt zenekar vezetője, illetve Erdős Fruzsi, akit országosan A Dal című műsor döntőjéből ismerhetett meg a közönség, de az Abrakazabra zenekarból, oktatóként a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetéből vagy a férjével közös formáció révén is hallhattak róla.

„Mindannyiunkról elmondható, hogy istenhívő emberek vagyunk” – vezette fel a beszélgetést Czapp József lelkész, és arra kérte beszélgetőpartnereit, hogy meséljenek arról, a neveltetésükben hogyan jelent meg a hit, illetve miként hat ez ki mindennapjaikra.

A roma népzenei együttes alapítójának nagyon fontos a hit, ám elmondása szerint ezt ő sajátságosan éli meg. Ennek, szerinte, az is oka, hogy az istentiszteleteket nem tudja szívből jövő lelkiséggel átérezni, éppen a szertartások zeneietlensége miatt. El is mesélt egy történetet ennek kapcsán, mégpedig azt, amikor mélyen vallásos feleségével elment egy római katolikus szentmisére, amely őt – reformátusként – teljesen magával ragadta.

Sírva jöttem ki a miséről, mert olyan szinten hatással volt rám. Nagyon jó érzés kerített magával, és az emberek szeretete, amit akkor éreztem, amikor a végén kezet fogtunk egymással.

Reformátusoknál nem ez van. Mondhatni féltem egy-egy istentiszteleten az ott hallható énektől, amelyek nem jó hatással voltak rám” – mesélte Oláh József. Talán ebből az „élményből” jött három évvel ezelőtt az ötlete, hogy kicsit megreformálná az istentiszteleteken hallható énekeket. Meg is osztotta elképzelését a paszabi lelkésszel (a szabolcsi kis településen él és alkot a családjával a zenész), aki nagyon örült ennek, és minden segítséget meg is ad majd ehhez. „A megvalósítás időszűke miatt egyelőre várat magára, de az anyaggyűjtést már elkezdtem. Egy biztos, csak azokat az énekeket fogom áthangszerelni, amelyek megérintettek. Hiszem, hogy ezáltal például Paszabon is nemcsak húsz ember járna templomba, hanem a fiatalok is megszólíthatók lennének” – részletezte gondolatait a Parno Graszt zenekarvezetője.

Erdős Fruzsi mélyen hívő családban nőtt föl, ahol a zene szeretete is jelen volt. Nagyapja a mikepércsi egyházközségben szolgált presbiterként, tehát nem is volt kérdés, hogy férjével együtt is vallásosan nevelik a gyerekeiket. „Egy előadóművésznek kell hogy legyen hite. Még ha nincs is ennek tudatában, akkor is ott van ennek az ereje. A zene által, amit mi adunk a közönségnek, illetve amit mi kapunk vissza tőlük, annak lélekemelő ereje van. Ez persze egy megfoghatatlan dolog, de én azt gondolom, hogy ez az Isten által adatik meg” – mutatott rá az énekesnő, aki nem titkolta, hogy olykor-olykor az ő gyermekeinek sincs kedvük templomba menni, de amikor azon kapják rajta a kisfiukat, hogy egyházi énekeket énekel otthon, akkor tudják, hogy rossz úton nem járhat.

A beszélgetés folytatásában Czapp József elmesélte, hogy idén pünkösdkor négynapos zenei találkozót szerveztek a mikepércsi református templom kertjében. A program üzenete az volt, hogy a zenei tudás, zenei hallás, a zenei játékra való készség Isten ajándéka. Érdekes kérdés lehet a lelkész szerint, hogy a zenészek is így élik-e meg tehetségüket.

Oláh József nevetve jegyezte meg, hogy ő igazából egy zenei analfabéta, aki nem tud kottát sem olvasni, így mindenképpen Isten adományának érzi tudását. De ezt leszámítva is úgy gondolja, hogy a Jóisten a tenyerén hordozza a több mint harminc éve működő Parno Graszt együttest, mert bár rendre komoly nehézségeik adódnak, mégis túl tudnak rajta jutni. Erdős Fruzsina minden egyes koncerten igyekszik kitenni a lelkét a közönségnek; abban bízik, hogy ezt az őket hallgatók is érzik.

Majd Dávid királyra terelődött a szó, aki szinte önkívületi állapotban kísérte azt a szekeret, amelyen a Jeruzsálembe tartó frigyláda volt; táncolt és még a ruháit is levetette a Bibliában olvasható történet szerint. Czapp József ennek kapcsán arra volt kíváncsi, hogy ki-ki élt-e már át olyat zenélés közben, hogy szinte kilépett önmagából, s kvázi eszköze volt egy nagyobb hatalomnak, amely rajta keresztül szólít meg sokakat.

„Én nem azt érzem, hogy kilépek, hanem egy leírhatatlan érzés kerít hatalmába, ám ennek átélése közönségfüggő is: amikor több ezer ember kezd el veled együtt énekelni, és érzed azt az energiát, ami a színpad és közönség között van, az ad egy leírhatatlan érzést” – magyarázta Oláh József, és hozzátette, lehet látni, hogy átjárja egy bizonyos erő az embereket, ledobnak minden feszültséget magukról egy-egy koncerten, s akkor nem számít, hogy ki orvos, miniszter, kétkezi munkás.

Erdős Fruzsina szerint „nyilván van egy katartikus élmény, amikor a színpadon vagyok. Például mindig belecsempészünk népzenét az előadásainkban, amelynek része egy moldvai blokk. Ennek során pedig csujogattatjuk a közönséget, és látni rajtuk, ahogy a rossz érzések, a feszültség távozik belőlük.”

Czapp József ennek kapcsán megjegyezte, hogy lelkipásztorként többször kellett már cigány temetésen részt vennie, és mindig megállapítja, hogy noha konfliktusoktól nem mentesek ezek az események, mégis a legnagyobb élményt jelentik számára, hiszen valami olyan érzelmi hullám söpör rajta végig ilyenkor, amit egy átlag magyar már régen elfelejtett, mert „cizelláljuk az érzéseinket, viselkedésünket”.

Amilyen méltósággal, mélyről jövő érzésekkel tudja a cigány ember eltemetni halottjaikat, sok száz éves dallamokkal, rigmussal, az ma már nagyon ritka.

A beszélgetés végéhez érve arról alakult ki diskurzus, a zenészek el tudják-e képzelni, hogy bármilyen cigány vagy kevert zene például egy istentiszteleten megjelenjen. A válasz pedig egyértelmű igen volt, Erdős Fruzsi szerint a népzenének is helye van a templomban, de úgy véli, igazából független a műfaj, ha ugyanis a zene, a dal mondanivalójában felfedezhető a hit, akkor annak ott helye van.

Zárás gyanánt lett volna esélye mindkét vendégnek „beszólni a papnak”, de ezzel csak a Parno Graszt zenésze élt, akit továbbra is az foglalkoztatott, hogy miért nem lehet a fiatalokat megérintő énekeket énekelni az istentiszteleteken, liturgiákon.

Minden egyháznak megvan a működési rendje, melyről testületek döntenek, így a liturgiákon elhangzó énekekről is – kezdte válaszát Czapp József, és hozzátette: ettől függetlenül el lehet térni tőle. De nagyon nem szabad, hiszen az egyházi sajátosságoknak meg kell jelenni. „Veled sem történt volna meg különben az a csoda, amit a római testvéreknél átéltél” – jegyezte meg frappánsan a református lelkész, akivel egyet is tudott érteni a roma zenész.

„A hitben is vannak szintek, s amikor valaki kicsit magasabb szintre jut benne, akkor az egyházi énekek megszólalnak. Ugyanúgy megszólalnak, mint azok az énekek, amelyekkel olyan embereket lehetne becsábítani, akik még nem kötődnek egy közösséghez. Hiszen

egy istentiszteleti közösség valós közösséget takar, és az összetartozásuk jeleként élik meg énekeiket vagy imádságkincsüket. De nyilván az a cél, hogy legyenek új emberek, ahhoz viszont kell az énekek terén a frissítés”

– zárta válaszát a pódiumbeszélgetés moderátora.

*

Még egy izgalmas eseményre várták a „Szólj be a papnak!” szervezői a Campuson fesztiválozókat. Július 22-én, szombaton Para a jövő? címmel volt beszélgetés Arany Barbara református lelkész, Kiss László, azaz Let’s go atya, Sipos Barnabás ortodox pap, valamint Kiss Ákos startup-szakértő részvételével. A sátornál pedig folyamatosan várták a kulturált vitára nyitott vagy egyéb kérdésekkel érkező fiatalokat, mások mellett Szaplonczay Márk debreceni segédlelkész.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Szerző: H. Varga Eszter / Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: Szabó Boglárka / Szólj be a papnak!

Magyar Kurír