Hittani Dikasztérium: A hit továbbadása válságban van, a felnőttek evangelizálása is szükséges

A szekularizált, új kultúra által áthatott társadalomban „a hit továbbadása ma különösen is megköveteli a felnőttek evangelizálását, valamint annak a lelkipásztori gyakorlatnak a meghaladását, amely kizárólag a gyermekek és serdülők hitoktatására összpontosít” – szögezi le a dokumentum.

A hit továbbadásának válságával jellemezhető korszakváltás idején

„újra el kell indítani az evangelizáció nagyszabású időszakát”, amelynek középpontjába az első igehirdetést, a kérügmát kell állítani: Jézus Krisztus szeret téged, életét adta azért, hogy üdvözítsen, és most is él, mindennap melletted van, hogy megvilágosítson, megerősítsen és megszabadítson.

Ez a központi üzenete a Hittani Dikasztérium október 22-én, csütörtökön közzétett, Venite ad Me. Gondolatok a hit továbbadásáról a korszakváltás idején című dokumentumában megfogalmazott buzdításnak.

A zsinat és a pápai tanítóhivatal nyomdokain

A Gondolatok című dokumentum tartalmas, nyolc fejezetből, valamint bevezetésből és befejezésből álló szöveg, amely számos hivatkozást tartalmaz a pápák – különösen XIV. Leó és Ferenc pápa – tanítására, a II. Vatikáni Zsinatra és más egyházi dokumentumokra.

A szöveg azt is egyértelművé teszi, hogy műfaját tekintve megfontolásokat tartalmaz, nem pedig hittani jegyzet (Nota dottrinale). Éppen ezért a dokumentum „különböző nézőpontokat vizsgál meg, anélkül azonban, hogy véglegesen le kívánná zárni a kérdést, amely továbbra is nyitott a további elemzések és fejlemények előtt”.

A dokumentum konkrét célja tehát az, hogy „kézzelfogható utakat javasoljon a kérügma hirdetésére abban a korszakváltásban, amelyet jelenleg átélünk”.

A dokumentumot XIV. Leó pápa 2026. augusztus 21-én hagyta jóvá. A szöveget Víctor Manuel Fernández bíboros, a Hittani Dikasztérium prefektusa, valamint Armando Matteo érsek, a dikasztérium Hittani Részlegének titkára látta el kézjegyével.

A dokumentumot számos püspöki konferencia értékes hozzájárulásával dolgozták ki. Jelentősek azok a püspökök által beküldött személyes tanúságtételek is, amelyek olyan emberektől származnak, akik felfedezték vagy újra felfedezték az Úr Jézust. Ezek a tanúságtételek a Gondolatok című dokumentum utolsó fejezetében kaptak helyet.

Tanúságot tenni a Krisztussal való személyes találkozás tapasztalatáról

A kiindulópontot Jézusnak a Máté evangéliumában olvasható szavai jelentik: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket” (Mt 11,28).

Amint azt a dokumentum záró megállapításai hangsúlyozzák, ez „felhívás a hívekhez, hogy térjenek vissza a keresztény hit örökségének szívéhez: a kérügmához”, amely „megvilágítja a hitletétemény (depositum fidei) teljes tartalmát, és vonzóvá teszi az élő Krisztussal való személyes és közösségi találkozás tapasztalatát”. Mindez különösen is fontos annak fényében, hogy a világ egyes térségeiben a hit továbbadása „szinte teljesen megszakadt”.

Isten mindenki iránti szeretetét hirdetni

Az első fejezet annak hangsúlyozásával kezdődik, hogy „Jézus valóban az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít”. „Ez a Fiú evangéliumának örömhíre: Isten öröktől fogva és mindenki számára szeretet.” A dokumentum hozzáteszi, hogy a hitet „elsősorban nem tanbeli ismeretek vagy vallási információk összességeként adjuk tovább”, hanem „az egyházi élet olyan formájaként, amelybe a hívő fokozatosan bevezetést nyer”.

Lelkipásztori szolgálat a felnőttek számára is

A hit továbbadásának formáit elemezve a dokumentum rámutat arra, hogy az Egyház „vonzás által” növekszik. Hangsúlyozza, hogy a család „a hit továbbadásának első és legfontosabb helye”, és kiemeli az Egyház és a család közötti együttműködés jelentőségét. Ugyanakkor megállapítja, hogy a hit családon belüli továbbadása „a világ számos részén megszakadt”, és „a keresztény hit tapasztalatának átadása az új nemzedékek számára már nem történik meg úgyszólván automatikusan”.

„Csak ezen a ponton, mintegy második lépésként, kapcsolódik be az egyházi közösség a hit továbbadásának folyamatába” – fogalmaz a dokumentum. Megállapítja azonban, hogy

a régi keresztény hagyományokkal rendelkező országokban a hit továbbadásának ez a közege napjainkra meggyengült”, mivel egyre inkább az jellemző a megkeresztelt emberekre, hogy „nem élnek a keresztségből fakadó követelmények szerint, nem kötődnek szívből az Egyházhoz, és már nem tapasztalják meg a hit vigasztalását”.

Ezzel a valósággal szembesülve a dokumentum hangsúlyozza, hogy „a hit továbbadása ma különösen is megköveteli a felnőttek evangelizációját, valamint annak a lelkipásztori gyakorlatnak a meghaladását, amely kizárólag a gyermekek és serdülők hitoktatására összpontosít”.

A korszakváltás

A harmadik fejezet a jelenlegi helyzetre, vagyis az általunk megélt korszakváltásra összpontosít. XIV. Leó pápa a Magnifica humanitas című dokumentumában éppen a korszakváltással összefüggésben hangsúlyozza annak sürgető szükségességét, hogy választ találjunk azokra a kérdésekre: merre tartunk, és milyen irányt kell választanunk?

A korszakváltás egyik jellegzetessége, különösen Nyugaton, „a keresztény hit nemzedékek közötti továbbadásának válsága”.

A dokumentum megállapítja, hogy „egyre kevesebb szülő tesz eleget annak a feladatának, hogy gyermekeit kapcsolatba hozza az evangéliumi üzenet élő világosságával”. Éppen ilyen családi környezetből kerül ki azoknak az embereknek a többsége, „akik bár részt vettek a plébánia katolikus közösségi életében, később a felnőttkorba lépve alapvető vallási közömbösséggel élik életüket”.

Egy új kultúra, amely a hitet a magánszférába szorítja

„A modernitás válsága, amely a korszakváltás meghatározó jellemzője, hozzájárult egy új kultúra kialakulásához, amely versenyre kelt a hit továbbadásának hagyományos struktúráival” – olvasható a dokumentumban. Ennek a kultúrának a meghatározó irányvonala az „én szuverenitásának” felmagasztalása.

Ez a szekularizáció folyamatának az egyik legszembetűnőbb megnyilvánulása, amely arra törekszik, hogy a hitet és az Egyházat a magánélet és az intimitás területére korlátozza.

A kihívás nem technológiai, hanem antropológiai természetű

A korszakváltás másik jele a digitális technológiák elterjedése. A mesterséges intelligencia nemcsak az információs ökoszisztémák működésébe avatkozik be, hanem az emberek közötti kapcsolatokra is hatással van.

„A kihívás tehát nem technológiai, hanem antropológiai természetű” – írja XIV. Leó pápa a tömegtájékoztatás 2026. évi világnapjára küldött üzenetében.

Ahol növekszik a megtérések száma, ott a hitben való kitartás is egyre nagyobb nehézséget jelent

Igaz, hogy a világ egyes, erősen szekularizált térségeiben növekszik a megtérések és az Egyházhoz való visszatérések száma, ugyanakkor „ezzel párhuzamosan nehézségek tapasztalhatók az újonnan megkereszteltek hitben való kitartásában: sokan közülük röviddel a keresztség felvétele után visszatérnek a gyakorlati vallási közömbösség állapotába”.

Ez a helyzet „arra ösztönöz, hogy újra felfedezzük a közösség jelentőségét az új hívek befogadásában és kísérésében”.

A kérügma központi szerepe

A dokumentum ezért ismételten hangsúlyozza „a katekézis mélyreható kérügmatikus megújításának” szükségességét.

Ennek során különös figyelmet kell fordítani a nyelvezetre, amelynek „a szívhez szóló felhívásként” kell megszólalnia, valamint az embereket személyesen megszólító, bevonó kapcsolatokra.

A kérügma hirdetésének „képesnek kell lennie arra, hogy Isten szeretetének és irgalmasságának örömhírét úgy mutassa be, hogy akik meghallják, valóban megérthessék: ez a szeretet és irgalmasság személyesen nekik szól”.

Közösség, Isten igéje, liturgia és tanúságtétel

Az ötödik fejezet középpontjában a keresztény közösség jelentősége áll, Isten igéjével, a liturgiával és a tanúságtétellel kapcsolatban.

Különösen a régebben evangelizált országokban rendkívül sürgetőnek tűnik annak hangsúlyozása, hogy minden egyházi közösségben segítsék elő az Isten igéjének hallgatására, az arról való elmélkedésre, annak megosztására és az imádságra szerveződő csoportok létrejöttét. Ezek számára egyedi, rendszeres időpontokat kell biztosítani, a vasárnapi eucharisztikus ünneplést kiegészítendő – hangsúlyozza a dokumentum.

A második megfontolás a liturgiára vonatkozik. „Ha a keresztény igehirdetés szíve az Istennek Krisztusban megnyilvánuló üdvözítő szeretetével való találkozás, akkor a liturgia az a kiváltságos hely, ahol ezt a misztériumot ünnepeljük, és ahol azt szentségi módon közvetítjük” – magyarázza a dokumentum.

A harmadik alapvető szempont a hívők tanúságtétele, amelynek három dimenziója van: az életszentség általi tanúságtétel, az embertársainkhoz való közelség általi tanúságtétel és a szegények melletti kiemelt elköteleződés által történő tanúságtétel.

A negyedik megfontolás a művészet és a szépség jelentőségére irányul, különös figyelmet szentelve a zenének.

Hit és kultúra

A dokumentum foglalkozik a hit inkulturációjával is, amely „elengedhetetlen lépés a hit továbbadásában”. Az Egyház társadalmi tanítása különösen fontos példaája annak, hogyan lehet a hitet az értelem számára is megalapozottan és érthetően bemutatni.

Néhány különös figyelmet igénylő terület

Az első ilyen terület a népi vallásosság, amely „napjainkban is a hit továbbadásának fontos eszköze”, ugyancsak jelentősek a régi időre visszamenő és az újonnan kialakult zarándoklatok, valamint az a vágy, hogy az emberek valamely vallásos társulathoz vagy testvérülethez tartozzanak.

A dokumentum hangsúlyozza a homília szerepét is. Kitér az önkéntes tevékenységekre, amelyek lehetőséget kínálnak arra, hogy az emberek közelebb kerüljenek az Egyház valóságához.Emellett kiemeli „annak szükségességét, hogy bővítsék a nők részvételének lehetőségeit az egyházi folyamatok irányításában”.

Következtetések

A Hittani Dikésztarium által kiadott új dokumentum összességében arra kíván nyomatékosan emlékeztetni, hogy Krisztus az igazi világosság. „Most rajtunk a sor – hangzik a buzdítás –, hogy ugyanezt az ajándékot továbbadjuk korunk férfiainak és nőinek”, akik szintén arra várnak, hogy „életüket összekapcsolhassák minden kegyelem ugyanazon forrásával, a világban ragyogó világossággal”.

Forrás: Vatican News olasz nyelvű oldala

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír