Hittel a múltból, a jövőbe – Mindszenty-szobrot avattak Petőfiszálláson

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az M5-ös autópályáról letérve az út a tanyavilág felé kanyarodik. Áthaladunk Petőfiszálláson – korábban Ferencszállásnak hívták –, de itt még semmi nem jelzi, hogy kegyhely közelében járunk. Ezen a koratavaszi szombat délelőttön sok autó igyekszik Pálosszentkútra, a Kiskunság, sőt az egész Alföld leglátogatottabb búcsújáróhelyére, ahova egy csodás gyógyulást követően ezrével érkeztek zarándokok évszázadokon át. Oázis ez a pálosok által felkarolt hely az Alföld füves pusztaságában, 1876-ban felszentelt templomával, a szent kutat szegélyező kétoldali árkádsorral, és az 1886-tól kezdve ültetett több száz  fájával, melyek azóta ligetet hoztak létre.

Érkezésünkkor már nagy a mozgolódás. Rendőrök és polgárőrök terelik az autókat, egy csoport asszony pogácsát kínál a vendégeknek. Mindenütt ünneplőbe öltözött emberek. Balla Péter Barnabás, a pálosszentkúti konvent házfőnöke köszönt minket. „Nem volt sok időnk felkészülni ennyi vendég fogadására, de a hívek megmentettek minket” – mutat körbe, milyen sokan segédkeznek, hogy minden jól menjen. Itt vannak a kiskunfélegyházi rendőrök, a helyi polgárőrök, viseletbe öltözve a nyugdíjaskör, a helyi iskolások, valamint a Nemzeti Fórum tagjai, a képviselő-testület és a pálosok sok-sok barátja.

Az ünnepi alkalomra megtelt a kis templom. Csóka János, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Bábel Balázs érsek volt a szentmise főcelebránsa és szónoka, koncelebráltak a közeli Kecskemétről jött piarista atyák, valamint a távolabbról, Dunaszigetből érkező Farkas István SchP, az egyik díjazott. A padokban legelöl az ünnep „rendezői”, a Mindszenty Társaság tagjai ültek, köztük Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a társaság ügyvezető elnöke.

Bábel Balázs szentbeszédét az evangéliumban elhangzó tékozló fiú történetéhez kapcsolta. „Ez a nagy hatástörténetű példabeszéd az ember választását helyezi a középpontba. A jó és rossz közötti választás nekünk is a legnagyobb erkölcsi feladatunk.” Az érsek a választás fontosságát Mindszenty hercegprímás és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1945-ben írt körlevelének gondolataival támasztotta alá.

A körlevélben a választás előtt álló magyar nép volt a megszólított. 1945. november 1-jén olvasták fel a templomokban, így hangsúlyozták a választásokon való részvétel jelentőségét. A pásztorlevél az 1945. őszi nemzetgyűlési választásokat nem elsősorban politikai döntésnek, hanem világnézeti és erkölcsi választásnak nyilvánította, s mintegy a hívők kötelességévé tette a döntést az erkölcs törvénye alapján. „Titeket pedig, kedves híveink, felszólítunk, hogy (...) a választás alkalmával adjátok szavazataitokat arra a jelöltre, aki az erkölcsi tisztaság, a jog, az igazság és a rend érdekében fog síkraszállni, s képes lesz küzdeni a jelenlegi szomorú állapotok visszaélései ellen. Ne rettenjetek meg a gonoszság fiainak fenyegetésétől” – hangzott el a körlevélben. Mindszenty bíboros azt fogalmazta meg, hogy az erőszak és a zsarnokság annál erősebb lesz, minél kisebb ellenállásba ütközik, és természetéhez tartozik, hogy napról napra többet kér az emberből és életéből. „Ma még csak szavazatot kényszerít ki, holnap fenyegetésekkel szorít munkára, holnapután háborúba visz, végül a megsemmisülésbe kerget.” A hercegprímás jövőbe látó szemmel állapította meg: a zsarnokság zülleszt, állandósítja az erkölcsi szabadosságot, és az általa megrontott tömeget kiszolgáltatja az ösztönök vezérlésének.

A szentmise után következett a szoboravatás. Lantos Györgyi szobrászművész alkotását a pálosok virágoskertjében állították fel, ahol a rend üldöztetést elszenvedett tagjainak, köztük Vezér György Ferencnek állított korábban emléket.

A szobornál Szász János, Petőfiszállás polgármestere mondott köszöntőt. Felidézte Mindszenty József helytállását, kiemelte Pálosszentkúttal való kapcsolatát: 1948-at a bíboros, prímás Mária-évnek nyilvánította, és ebből népszerűségének köszönhetően mozgalom alakult. A hercegprímás ehhez kapcsolódóan látogatott el a búcsújáróhelyre.

Bábel Balázs érsek beszédében a szobor talpazatára írt „jelmondathoz” csatlakozott: Istenért, egyházért, hazáért. Rámutatott: ez a hittel, reménnyel és szeretettel teli kiállás jellemezte Mindszenty József egész életét; ezért imádkozunk boldoggá és szentté avatásáért, amit a szívünkben már így hordozunk.

Mindszenty József rendkívüli egyéniség volt. A mostoha életkörülményei miatt nem lehet kora katolikus nagyjaihoz hasonlítani, XXIII. Jánoshoz vagy VI. Pálhoz, akik a nyugat-európai demokráciák védelme alatt fejthették ki tevékenységüket, és nem is tudtak róla, milyen mindennapi nehézségekkel néz szembe a részben illegalitásba kényszerített magyar egyház – mondta beszédében Lezsák Sándor, felidézve a 20. századi magyar egyházüldözés időszakát. – Papok százait vitték börtönbe, feloszlatták a szerzetesrendeket, ellehetetlenítették a papnevelést, betiltották a hitoktatást, államosították az egyház iskoláit és vagyona túlnyomó részét.

Lezsák Sándor arra mutatott rá, hogy még ma is vannak történészek, akik mentegetve a pártállam emberiség elleni bűneit, a hercegprímás rugalmatlanságát okolják a sok szenvedésért. „A történelem ismeretében egyértelműen állítható, ha Mindszenty behódolt volna, ha »rugalmas« lett volna, akkor sem nyitották volna ki az egyházi iskolákat, akkor sem engedélyezték volna a rendek működését. Mindszenty korában az ő magatartása volt a leginkább példaadó; az állhatatosság rombolta le a legsikeresebben a kommunista világhatalom szilárdnak hitt intézményrendszerét” –  fogalmazott a Mindszenty Társaság elnöke.

2019 a tizenötödik év, hogy átadták a Mindszenty-emlékérmet. Farkas István piarista szerzetes, tanár – ahogy tanítványai és barátai ismerik: Lupus atya – Lezsák Sándortól vehette át az emlékérmet, és laudációját is a társaság elnökétől hallhattuk.

Négy évtized küzdelmes és eredményekben gazdag papi, oktató-nevelői, oktatáspolitikai szolgálatról beszélt Lezsák Sándor. Idézte Lupus atya pedagógusi hitvallását: az iskolai nevelésben szétválaszthatatlan az értelmi-erkölcsi-vallási dimenzió, és ezt a nevelőmunkát szeretet nélkül nem lehet végezni. Lezsák Sándor Farkas István életútjából kiemelte a rendbe lépés, a fogadalomtétel eseményét, a tanulmányokat a teológia, matematika és fizika szakokon, az oktató-nevelői, valamint iskolavezetői munkát Budapesten, Kecskeméten és Mosonmagyaróváron. Külön kitért Lupus atya rendszerváltáskor tett társadalmi erőfeszítéseire, melyekkel küzdött a katolikus iskolák, s a mögöttük, mellettük álló civil szervezetek újraindításáért és újraformálásáért. Az elnök hangsúlyozta a piarista szerzetes oktatáspolitikai tevékenységét, szerepvállalását a közoktatási törvény kimunkálásában, a Nemzeti Alaptanterv (NAT) és az erkölcstan kerettanterv kialakításában.

Lupus atya nyugdíjasként is aktív: tanít Mosonmagyaróváron a piarista rend gimnáziumában, mellette egyetemi lelkész a város agrárkarán, valamint 2013 óta lelkipásztor Dunaszigeten.

Gyurácz Ferenc irodalomtörténész, a Vasi Szemle főszerkesztője, a Mindszenty Társaság tagja Kisléghi Nagy Ádám festőművész hitvalló, tiszta művészét méltatta. Laudációjában az emlékérem névadója, Mindszenty József és a művész közötti kapcsolódási pontokat emelte ki. A területi kapcsolat mellett – Kisléghi lakóhelye Vas megye és fő alkotásai is a Szombathelyi Egyházmegyéhez kötődnek – sokkal fontosabb, hogy mindkettőjük élete és pályája „a teremtő Isten állandó vonzásában, a szent, a szakrális jegyében indult és teljesedett ki”. Gyurácz Ferenc úgy fogalmazott, Kisléghi a „mély lelkiéletet élő, gondolkodó, eszmélkedő művészek közé tartozik”, aki azt vallja, hogy a szent művészet, a művészet szakralitása csak belső meggyőződéssel művelhető hitelesen és jól. Az alkotás nem választató le a művész legbensőbb egzisztenciájáról, istenkapcsolatáról. Kisléghi Nagy Ádám azt hirdeti, amikor lehetőség van, akkor művelni kell az ars sacrát, beszélni kell a rejtettről, Isten országáról, mindenkinek. Ez pedig nem az absztrakció és az avantgárd, hanem elsősorban a figuratív művészet útján lehetséges. A laudáció során Gyurácz Ferenc a gazdag alkotói pályából kiemelte a Szűz Mária életét ábrázoló festménysorozatot, mely a szombathelyi székesegyházban látható. A főszerkesztő örömmel számolt be arról, hogy a művész megkapta a Kossuth-díjat, néhány nappal ezelőtt pedig ismertté vált a hír, hogy a Pápai Szépművészeti Akadémia tiszteletbeli tagja lett.

A harmadik díjazott, a kecskeméti Szent Imre Katolikus Óvoda és Általános Iskola volt, az intézmény laudációját Lévai Jánosné, Kecskemét város önkormányzati képviselője, a Mindszenty Társaság tagja mondta el. Az iskola története 1995-ben kezdődött, ekkor harcolta ki ugyanis Szepes Lajos az elődiskola igazgatója, Farkas István, a kecskeméti piarista gimnázium akkori igazgatója, Dankó László kalocsa-kecskeméti érsek, valamint Katona László polgármester, hogy a megszüntetésre ítélt intézményt megkapja az Egyház. Ennek az együttműködésnek köszönhetően menekült meg az iskola. Később óvodával gazdagodott, és 2005-ben vette fel a Szent Imre Katolikus Óvoda és Általános Iskola nevet.

A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyének köszönhetően megújult az iskola épülete és az infrastruktúra. Mára a korszerű tantermek mellett játszótér, tanösvény biztosítja az optimális környezetet az oktató-nevelő munkához. Az intézmény jelmondata – „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” – jelzi pedagógiai programját. Az iskola mára Kecskemét népszerű intézményévé vált. Kezdeményezésére született meg a Kárpát-medencei betlehemes diáktalálkozó, melyen öt régió – Beregszász, Kassa, Szabadka, Csíkszereda és Kecskemét – diákjai járják betlehemes játékukkal a vendéglátó város családjait.

A március 23-i ünnepségen felléptek a Szent Imre-iskola diákjai és a pálos kegyhely szkólája. Az alkalomra kiállítást is rendeztek Hittel a múltból a jövőbe címmel, melyet Rádi Györgyi, a petőfiszállási Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója nyitott meg.

Fotó: Thaler Tamás

Trauttwein Éva/Magyar Kurír