Hivatalosan is elindult Csepellényi György vértanú boldoggáavatási eljárásának egyházmegyei szakasza

Ternyák Csaba egri érsek még tavaly határozott úgy, hogy az Egri Főegyházmegye részéről elindítja a vértanú szerzetes boldoggáavatási eljárásának egyházmegyei szakaszát. A főpásztor az előkészített dokumentumokat május 23-án adta át a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma prefektusának, Marcello Semeraro bíborosnak.

A boldoggáavatási eljárás egyházmegyei szakaszának nyitóülésén Kakuk Ferenc érseki irodaigazgató köszöntötte a jelenlévőket.

„Történelmi pillanat részesei vagyunk” – foglalta össze Ternyák Csaba egri érsek az esemény jelentőségét. Elmondta: a vértanú szerzetes életének fontos állomásait jelentő települések – Füzér, Sátoraljaújhely és Egerfarmos – plébánosai és polgármesterei kezdeményezték, hogy indítsák újra a már többször elkezdett, de a történelem viharai miatt elakadt folyamatot. 350 esztendeje is megtapasztalhatták, hogy Isten a nehéz időkben is kiváló embereket küld.

Csepellényi György a végsőkig kiállt hite mellett, nem tagadta meg, vére árán is tanúságot tett róla. Sokan tévesen úgy fogalmaznak, hogy térítette a protestánsokat, holott arról volt szó, hogy visszatérítette azokat, akik elhagyták katolikus hitüket. Imádkozzunk, hogy megvalósuljon az évszázados álom, hogy a boldogok sorában tisztelhessük a pálos vértanút! – zárta köszöntőjét az érsek.

Az eseményen Benei Bernadett, a történész bizottság elnöke ismertette Isten Szolgája Csepellényi György életútját, pályájának fontos állomásait, missziós tevékenységét, az 1600-as évek történelmi viszonyait.

Kiss Gábor jegyző az eljárás menetének egyházjogi szempontjait ismertette, hangsúlyozva, az igazság közös keresése a feladatuk, valamint a hitvalló vértanú életének feltárása. Mint mondta, 2022 őszén a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia támogatólag fogadta a szándékot, s elindulhatott a folyamat, amelynek meghatározó állomása a mai nap.

Az eljárást vezető főpásztor, Ternyák Csaba egri érsek által kinevezett tisztségviselők egyenként esküt tettek, s aláírásukkal erősítették meg azt, megfogadva, mindent megtesznek, hogy pontosan és lelkiismeretesen végezzék el munkájukat.

Ternyák Csaba egri érsek Czapkó Mihályt az ügy egyházmegyei posztulátorává, Dolhai Lajost a bíróság ügyészévé és Kiss Gábort, a bíróság jegyzőjévé nevezte ki. Az érsek kinevezése nyomán a történész bizottságot Benei Bernadett vezeti, a bizottság további tagjai Urbán Márta és Bojtos Anita.

Czapkó Mihály posztulátor a Szent István Televízió kérdésére elmondta, hamarosan összeülnek a szakértők és kialakítják a pontos menetrendet. Hozzátette: gazdag iratanyag, dokumentumok állnak rendelkezésre, ebből kell egy komplex jelentést készíteni, amit a főpásztor elé tárnak, amelyet követően lezárulhat az egyházmegyei folyamat. A kiküldött iratanyagból a római posztulátor vezetésével egy összefoglaló dokumentum (positio) készül, amelyet először egy teológusokból, majd bíborosokból álló bizottság értékel, valamint egy történész bizottság szakvéleményére is szükség van. Egybehangzó pozitív megítélés esetén a dikasztérium prefektusa a pápa elé terjeszti az ügyet, aki mint egyedüli bíró dönt a boldoggá avatásban. Pozitív döntés esetén Isten Szolgája a Tiszteletreméltó (Venerabilis) címet viseli. A vértanúság elismerése a kulcsa Csepellényi György boldoggá avatásának.

Urbán Márta, az Egri Főegyházmegyei Levéltár munkatársa az 1689-ben készült kihallgatási jegyzőkönyv kézzel írott másolatát mutatta be a jelenlévőknek, mely az első alkalommal indított eljárás dokumentuma.

Az Egri Főegyházmegyében így imádkoznak a boldoggá avatásért: „Istenünk, benned bízók erőssége, te arra hívtad Csepellényi Györgyöt, hogy Boldog Özséb követőjeként híveidet megerősítse a katolikus hitben, és összegyűjtse, ami szétszóródott. Életáldozata, hite és irántad érzett hűsége példaként ragyog előttünk. Add, hogy mielőbb a boldogok között tiszelhessük őt. Amen.”

Csepellényi György 1620 körül, más forrás szerint 1626-ban született a Trencsén vármegyei Biccsén (ma Szlovákia, Bytča), nemesi származású családban. 1643. május 3-án a felsőelefánti (Horné Lefantovce) Keresztelő Szent János pálos rendi kolostorban tette le szerzetesi fogadalmát. 1660-ban rendje a máriavölgyi (Marianka) kolostor alperjelének nevezte ki, innen előbb Terebesre került, majd Felsőelefánton is szolgált. A környékbeli Nagyappony és Kisappony falvakban több száz családot térített vissza a katolikus hitre, sőt visszaszerezte az üresen álló katolikus templomot és plébániát is. 1669. június 5-én a rend Csepellényit nyolc társával együtt küldte misszióba a már ott szolgálatot teljesítő páterek mellé Felső-Magyarországra. Csepellényi füzéri plébános lett és 1673-ra hét falut térített vissza a katolikus hitre. A füzéri plébánián ejtette foglyul bujdosó protestáns katonák egy csoportja 1674. március 26-án. Két hónapon keresztül hurcolták magukkal, és gyötörték válogatott, kegyetlen kínzásokkal, melyeket állhatatosan tűrt. Katolikus hitéhez való ragaszkodása miatt 1674. május 24-én az Egerfarmos határában fekvő Szőke-pusztán fejezték le. Holtteste napokig hevert a pusztában, a szemtanúk szerint romlatlanul, Nagy János mezőkövesdi plébános temette el az egerfarmosi templomban. Temetését csodás események sora kísérte. 15 évvel Csepellényi halálát követően, Barilovich Lajos pálos rendi generális kérésére 1689. április 29-én Fenesy György egri püspök kanonizációs vizsgálatot indított Csepellényi ügyében. Barilovich 1689-ben, miután engedélyt kapott Fenesy György egri püspöktől, elszállíttatta Csepellényi földi maradványait a rend sátoraljaújhelyi, Szent Egyed tiszteletére felszentelt templomába, melynek legújabb kápolnájának kriptájában helyezték el. Tisztelete túlélte az évszázadokat, boldoggá avatását többször is kezdeményezték (1689-ben, 1769-ben és 1949-ben), azonban nem sikerült végigvinni az eljárást. 1974-ben Nagy-Bozsoky József orvosnak sikerült azonosítania Csepellényi földi maradványait. 1989. május 27-én, Sátoraljaújhelyen, temetésének 300. évfordulóján egy tölgyfa osszáriumban korábbi kriptájában helyezték el csontjait – írja az Egyházmegyei Hírek 2023. novemberi számában Benei Bernadett.

Szöveg: Bérczessy András

Fotó: Lénárt Márton

Illusztráció: Magyar Pálos Rend

Forrás: Egri Főegyházmegye

Magyar Kurír