Hivatásként élni az életet – Folytatódott az egyházmegyei szabadegyetem Pécsett

Az előadókat és a téma iránt érdeklődőket Görföl Tibor egyetemi docens, a Vigilia folyóirat főszerkesztője, a rendezvénysorozat házigazdája köszöntötte.

Baán Izsák a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor perjele, az est első előadója az élet hivatásként való megéléséről beszélt, azaz arról, hogy lehet tartós választ adni a mindnyájunkat életbe hívó Isten megszólítására.

Nem az a kérdés, hogy mit akarunk mi az életünktől, hanem az, hogy mit akar tőlünk az élet Ura,

hogy tudjuk az életet szülőként, nagyszülőként, keresztény emberként az Istennel való párbeszédben, hivatásként megélni – fejtette ki előadásában a teológus szerzetes. – A hivatás a Szentírás jahvista teremtéstörténetből rajzolódik ki. Isten az embert olyan térbe helyezte, amelyet az Istenre való odafigyelésben birtokolt az ember. Ez a paradicsomi állapot, melyben az ember egyszerre gazdag és szegény, szabad és bezárt. A gonosz hatására azonban az ember nem maradt meg ebben az állapotban, szabad akarata birtokában kilépett ebből a térből, az Istenhez való engedelmesség állapotából, melynek következtében feltárult számára a halál véges valósága. Innentől nincs más út;

csak a keresztre feszített Krisztushoz kapcsolódva nyílik meg számunkra újra a lehetőség az Atya iránt engedelmes életre.

A mindennapok valóságában azonban egyre kevésbé vagyunk megszólíthatók az Isten számára – mutatott rá Baán Izsák. – Nincsenek üres terek az életünkben, nincs üres időnk, nincs körülöttünk csend, melyben megállunk és lelassulunk, hogy újra és újra rácsodálkozzunk arra, hogy Isten szólít minket, hogy meghalljuk és felismerjük, hogy életünk adott pillanatában mit kér tőlünk, és arra hogyan tudunk a kérésre hivatásként, elköteleződéssel válaszolni. Márpedig elköteleződés nincs stabilitás nélkül. Akár szerzetesként, akár házastársi hivatásban éljük az életünket, a megszólítottságra válaszolunk. A válaszunkhoz egyfajta elköteleződés tartozik, melyhez választunk egy olyan keretet, ami tartósan megtart minket az elköteleződésben, ez a stabilitás. A stabilitás azonban nem jelent elzárt merevséget.

A stabilitást az adja, hogy egyensúlyban, együtt mozgunk a környezettel, reagálunk a változásokra.

Ahhoz pedig, hogy a megszólítottság állapotában megmaradjunk, naponta tenni kell, hogy ha megbomlik az egyensúly, akkor is benne maradjunk a stabilitásban, a megszólítottságban.

Legyenek csendes idők az életünkben, egymásra szánt időnk, Istenre és embertársainkra.

A létezésünk egy lehetőség, hogy a megszólítottságból adódó kapcsolatot a maga mélységében megéljük. Szép lehetőség, mellyel érdemes élni – zárta előadását Baán Izsák.

Az ember, akinek van hivatása – ez volt a rendezvény második előadásának címe. Versegi Beáta Mária, a Nyolc Boldogság Közösség pécsi alapításának vezetője rámutatott: a katolikus közgondolkozás szerint a szerzeteseknek van hivatásuk, noha

minden ember meghívást kapott az életszentségre, mely szintén hivatás.

A nővér előadásában, Baán Izsákhoz hasonlóan, szintén a bibliai teremtéstörténethez nyúlt vissza (vö. Ter 2), melyben az ember mezítelennek lett teremtve, így jön világra és tér vissza Teremtőjéhez. A Teremtő által létbe hívott mezítelenségünk által kiszolgáltattak vagyunk, ráutaltak Istenre és embertársainkra. Ez a kiszolgáltatottság a félelem és a szeretet útja. Amikor a félelem útját járjuk, attól félünk, ami a világunkat támadja. Biztonságos helyzetre törekedve falakat építünk magunk köré. De a másik úton,

a szeretet útján találkozunk Isten személyes szeretetével, aki kopogtat a falakon keresztül, és egy másfajta biztonságra hív, akibe belekapaszkodva gyökeret verhetünk.

Ebben a helyzetben a személyes istenkapcsolat adja a biztonságot.

Az ember tehát egyrészt mezítelen, és hivatása, hogy mit kezd ezzel a kitettséggel és kiszolgáltatottsággal. Másrészt Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve (Ter 1,27), és arra vagyunk meghívva, hogy önmagunkat és a teremtett világot őrizzük és munkáljuk. Ránk bízta Isten, hogy ható erővel együttműködjünk vele és a teremtett világgal. Hatalommal felruházottak és mezítelenek vagyunk egyszerre, e kettőt szinkronban tartani a feladatunk és hivatásunk. Beáta nővér hangsúlyozta, hogy a mezítelenség és a hatás szinkronban tartásához érdemes megnyílni mások felé, mert ha megszólíthatóak vagyunk, és nyitottak, akkor ráhangolódunk az isteni logikára. Az emberi teremtményből, Ádámból akkor lett én, amikor meglátta Évát, aki teljességgel más volt, mint ő, és mégis egy vele (vö. Ter 2,23).

A másik ember az, aki a saját identitásunkhoz közelebb visz, és meghív arra, hogy hivatásként éljük az életünket

az isteni és emberi meghívásokra válaszolva és a Szentlélekre figyelve – zárta előadását Versegi Beáta Mária nővér.

Az előadók válaszoltak a résztvevők által feltett kérdésekre, majd zárásként Felföldi László pécsi megyéspüspök megköszönte az elhangzott megosztásokat, és a kérte közösségben való továbbgondolásukat.

A Pécsi Egyházmegye szabadegyetemének következő alkalmán, november 15-én Varga László kaposvári megyéspüspök az egyéni imádság útjaira vezeti el az érdeklődőket.

Baán Izsák és Versegi Beáta előadása a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján megtekinthető.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír