Hivatással Istenhez

Bakó Annamária könyvkiadó, a ma már legendás, a Budai Várban működő Litea Könyvesbolt és Teázó karizmatikus vezetője felidézi: első generációs értelmiségi családba született, „egy kis székely Ábelből lett, orvosdinasztiát alapító édesapám, és szegedi egyetemi évei alatt József Attila asztaltársaságába tartozó gyógypedagógus-irodalmár édesanyám óvó és szerető figyelme mellett egy csodálatos családi könyvtár közelségében nőttem fel és élek azóta is a könyvek bűvöletében”. Hetven év elmúltával úgy érzi, gyermek- és kamaszkora volt az origó anélkül, hogy tudta volna: a könyv és az olvasás lesz a munkája, életútja, amelyen Seneca gondolata szegődött mellé útitársaként: „Szabad idő könyv nélkül – halál, sőt rosszabb: élve eltemettetés.” Könyvbemutatók, irodalmi kiállítások, író-olvasó találkozók, a művészvilág tagjainak személyes ünnepi alkalmai olyan holdudvart teremtettek a Litea köré, amelyre Bakó Annamária ma is kegyelmi ajándékként tekint. Vallja: „hit és hivatás kéz a kézben jár, feltételezik és fenntartják egymást. Mindkettő Isten ajándéka. Köszönet érte!”

Brückner Ákos Előd ciszterci szerzetes, pap, tanár állítja: ez nem egy, hanem három, összekapcsolt hivatás. A szerzetes: barát. „Krisztus sajátosan magához ölelt barátja társaival együtt. Az evangéliumi tanácsokhoz igazodva akarják Jézust nagyobb szabadságban követni és országát szolgálni.” A három evangéliumi tanács (szegénység, engedelmesség, tisztaság) által „egész életünket Isten országának szolgálatába adjuk oda. Ez sajátos megszentelődést hoz létre. A szerzetesi közösségek kisugárzó központtá válnak.” A papi hivatás: szolgálat. „Értetek vagyok püspök, veletek vagyok keresztény!” – mondta Szent Ágoston. XVI. Benedek szerint „Ha nem lenne pap, ki kellene találni azt az embert, aki a sok specialista között ember az emberért.” Ákos atya vallja: a papságban az az igazán szép, hogy mélyen emberi, ugyanakkor szentségi jellegű. Miközben életünk alapjával törődik, összeköti kölcsönösen az istenit az emberivel. A tanár pedig a nemzet napszámosa, általa van jelen a kultúrában az Egyház. „Az óriás vállán álló törpe, aki mindent lát és láttat. Aki pedagógus: az gyermekvezető, nevelő.” Brückner Ákos Előd hálásan olvasta az Új Emberben a tavaly felszenteltek nyilatkozatait. „Mennyi remény, új meglátás, élni és éltetni akarás ragyog föl ezekből a vallomásokból. Van jövőnk!”

Komáromi Mária hittanár, a Ferences Világi Rend tagja. Több évtizedig volt felesége a 2017-ben elhunyt Komáromi János festőművésznek. Hat gyermekük született, közülük ketten ferences szerzetesek. Házas gyermekeiktől eddig húsz unokájuk van. A Szentírást neveltetésétől fogva elég jól ismerte, de nagykorúságával egybeesően beleszeretett az Oltáriszentségbe, „hamarabb, mint későbbi férjembe, aki pedig sokat segített ebben. Az »égi szerelem« sokat segített a hitemen. Mindkét szerelem a mai napig is tart, bár férjem már az örökkévalóságba költözött.” Komáromi Mária és a férje templomuk papjának javaslatára már 1985-ben óvodás hittant alapított. Az évek folyamán több alapításban is részt vehetett. 1991-ben létrehozták az első katolikus általános iskolák egyikét, a Pannonia Sacra Katolikus Iskolát. Nyugdíjasként még ma is vannak ott órái. Amikor megszületett Budapesten a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola, az alapító rektor Lukács Lászlóval és néhány „remek” munkatárssal megalapították a Sapientia Családpedagógiai Intézetet, ahol tíz évig képeztek pedagógusokat és védőnőket. Komáromi Máriát új feladatok is megtalálták, évek óta tart Szécsényben szülők számára hitbéli és pedagógiai témákban előadásokat. Kiemeli: „Hivatással Istenhez, Istentől kapott hivatással az emberekhez. Ahogyan a tanult tudásunk tanítás közben mélyül el, úgy hitünk is a házastársi, anyai, apai, pedagógusi életgyakorlatunk közben mélyül. Minden emberi gyarlóságom mellett ebben bízom, s hivatásom vidám gyakorlásával továbbra is szeretnék »Isten bohóca« lenni, amíg engedi.”

Törökné Legeza Rita jogász, szociálpedagógus, mediátor. Alapvetően meghatározó élménye volt az egyik budapesti tanodában eltöltött két év, ahol hátrányos helyzetű gyermekek tehetséggondozásával foglalkoztak. A gondjaikra bízottak sokszínűsége és tehetsége mellett betekintést kapott abba is, milyen körülmények között élnek, mi érdekli őket. Ott értette meg, mennyire ki tudja egészíteni és segíteni egymást a jogi és a szociális tevékenység. Törökné Legeza Rita emlékeztet rá: a Bibliából tudjuk, hogy Jézus az embereket nem ünnepnapjaikon és előre szólva keresi meg, hanem mindennapi munkájuk során, „akár izzadság és verejték közepette, amikor fáradtak és kimerültek voltak. Számomra ezzel azt üzeni, hogy a hétköznapi életünket úgy kell megélni, végezni a munkánkat, teendőinket, hogy közben tudjuk, Ő velünk van, bármikor fordulhatunk felé… a hit és a vallás egy belső tevékenység, ami az életem része. Tudom, hogy a megtalált hivatásunkban önmagunk vagyunk, s a hivatásban betöltött szerepünk a mindennapjaink része is egyben.” A tanúságtevő vallja: minden helyzetben – legyen az a munkájában, a családjában, édesanyaként, feleségként, vagy akár az önmagával való kétkedés alkalmával – segíti őt a jézusi intelem: „Szeressétek egymást!” (Jn 13,14).

Uzsalyné Pécsi Rita főiskolai tanár, neveléskutató ma már az Organikus Pedagógia részeként tanítja is, amit először gyermekként, fiatalként, majd felnőttként átélt: „Ez a bennünk élő eszmény, eredetiség csendes, majd egyre világosabb ösztönzése: Légy azzá, aki vagy, vagy még inkább így: Légy azzá, aki lehetnél, akinek Isten (jókedvében) megálmodott.” Josef Kentenich, a Schönstatt Apostoli Mozgalom alapító papja mondta: „Minden teremtményben megtestesül Isten egy-egy gondolata, kívánsága.” Pécsi Rita hozzáteszi: „Igen, kívánsága. Egy kis csíra, ami növekedni és gyümölcsözni kíván. Ez egy olyan őserő, mint a búzamagban rejlő élet, ami, ha jó talajba kerül – ám sokszor még a köves talajt is legyőzi – szárba szökken és termést hoz. A krumpli a pincében is kicsírázik, a makk tölgyfa akar lenni és nem rózsa, az almafa nem gesztenyét akar teremni. Minden emberben egyedi küldetés rejtőzik. Ennek kibontakozása lehet az énünk legboldogabb formája.”

A kötetben Sótonyi Péter érsebész Szent Péter apostolt idézi, aki mindnyájunk számára egyértelműen megfogalmazza, hogy mi a feladatunk az életünkben: „Testvérek, ezért még inkább törekedjetek rá, hogy hivatásotokat és kiválasztottságotokat tetteitekkel megpecsételjétek, mert ha ezt megteszitek, nem botoltok el soha. Így lesz ugyanis könnyű számotokra a bemenetel Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak örök országába” (2Pt 1,10-11).

Hivatással Istenhez
Ecclesia Szövetkezet, 2024

Fotó: martinuskiado.hu

Bodnár Dániel/Magyar Kurír