Hivatásunk, hogy Istenhez tartozzunk – A munkácsi egyházmegye szerzeteseinek szentévi zarándoklata

Megszentelt élet – 2025. december 10., szerda | 16:17

A 2025-ös szentév keretében jubileumi zarándoklatot tartottak a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye területén szolgáló megszentelt életet élőknek december 1-jén, hétfőn a munkácsi székesegyházban. A programban szerepelt előadás, szentségimádás, valamint szentmise, ez utóbbit a Lucsok P. Miklós OP munkácsi megyéspüspök mutatta be.

Nagyova Marietta, a Congregatio Jesu közösség tagja a következőképpen nyilatkozott az eseményről: „A találkozó elején Mikulaninec Mihajlo atya, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye biblikusa tartott előadást a jelenlévő szerzetesnővéreknek. Előadását a szőlősgazdáról szóló példabeszédre alapozta, amelyet rendkívül érdekes nézőpontból közelített meg:

hogyan lépünk át mindannyian a szolgaság állapotából a fiúság állapotába, végül pedig hogyan válunk Isten országának örököseivé?

Az előadás több mint egy órán át tartott, de szinte észrevétlenül elszállt az idő.”

A Mária Nővérei rendből Vaszilenko Katerina nővér is megosztotta gondolatait: „Előadásában Mihajlo atya Lukács evangéliuma 20,9–19. verse alapján, a szőlősgazdáról szóló példabeszéden keresztül irányította lépteinket arra az útra, amely a szolgai állapottól a rabszolgaságon át az istenfiúsághoz vezet. Sok olyan gondolat hangzott el, amelyek hatására új felismerésekre ébredtem rá. Az atya világosan elmagyarázta, ki a szolga, ki a rabszolga és ki az örökös. Hangsúlyozta, hogy

a szolgák a termésért dolgoztak. Ám önmagunkat pusztán termést hozó munkásként látni nem elég.

Fontos, hogy a szőlőskert Urához tartozzunk. A rabszolga az, aki hozzá tartozik. Nem feltétlenül kell dolgoznia, de a gazda tulajdona. A példabeszédben a rabszolgák a termésért érkeztek, ám nem a termés volt a fontos... Küldetésünk nem csupán az eredményekben látszódik. Hivatásunk az, hogy Istenhez tartozzunk. Végül az a gondolat, amellyel az atya összefoglalta az elmélkedést: csak akkor válunk a szőlőskert – vagyis az Egyház – valódi tagjaivá, amikor tudatosítjuk magunkban, hogy a Fiú helyén vagyunk, aki meghalt.”

A csendes szentségimádásra a a Szent József-kápolnában került sor, ahol immár több mint öt éve mindennap van szentségimádás. A reggeli szentmisétől az esti miséig bárki betérhet a 14. századi műemléképületbe.

„A szentségimádás alatt lehetőségünk volt Jézus előtt lenni azokkal a gondolatokkal, amelyek megérintettek, inspiráltak és erőt adtak a további szolgálathoz” – mondta el Katerina nővér.

A zarándoklat fontos része volt a szentmise, amely során Lucsok Miklós püspök a Munkácsi Egyházmegye különböző plébániáin szolgáló nővérekhez szólt. A püspökkel koncelebrált Herzanics Szerhij püspöki irodaigazgató; Fizer Jevhen, valamint az előadást tartó Mikulaninec Mihajlo, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyéből; velük szolgált Rohozsán József állandó diakónus.

A szentmise alatt a főpásztor a jelenlévők figyelmét a szó fontosságára irányította.

Arra vagyunk meghíva, hogy befogadjuk Isten Igéjét, hordozzuk Isten Igéjét és szeressük Isten Igéjét”.

Vajon beszélünk-e Isten Igéjéről? Mikor? A püspök felhívta a figyelmet arra, hogy az Ige hatalmas erőt hordoz. Milyen szavakat viszünk a világba?

A prédikációban elhangzott az is: „Nagyon fontos észrevenni, hogy Isten Igéjét hordozzuk-e vagy sem. Amikor nem őrzöm a szívemet, a gyümölcs sem lesz jó. Akkor nincs erőm. Azt kívánom mindnyájatoknak, hogy elsősorban Jézussal legyetek eltelve!”

A zarándoklat Nobilis Kinga, az Istennek Szentelt Szüzek Rendjének tagja kezdeményezésére, Nagyova Marietta CJ nővér szervezésével valósult meg. A munkácsi Szent Márton-székesegyházba összesen 26 résztvevő érkezett az egyházmegye különböző egyházközségeiből.

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye, az ukrán nyelvű szerkesztőség anyagai alapján

Fotó: Veritas

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria