Újra kell gondolni a fejlődési modellt. A járvány kettős üzenete az, hogy egyrészt kölcsönös függésben vagyunk egymástól, másrészt pedig erős egyenlőtlenségek vannak közöttünk.
Ugyanabban a viharban hánykolódunk, de más hajóban evezünk: a gyengébbek minden nap elsüllyednek.
Mindenképpen újra kell tervezni bolygónk egészére nézve a fejlődés modelljét – amint azt már a tavaly március 30-án, majd július 22-én, valamint december 28-án kiadott jegyzékek megállapították a járvány, a testvériség és az oltás témakörében.
A cél az, hogy az Egyház mint az emberiség tanítómesterének útját javasoljuk a pandémia utáni világnak, azoknak az embereknek, akik értelmet és reményt keresnek életük számára
– fogalmaz a dokumentum.
A pandémia első hulláma idején a fertőzésben elhunytak jelentős része az idősotthonokból került ki, holott ezeknek az intézményeknek kellett volna megóvniuk a társadalom legtörékenyebb részét. A járvány mégis sokkal több áldozatot szedett az idősotthonokban élők, mint a családi környezetben élők között.
Mindez túlmutat azon, hogy felelősöket, bűnbakokat találjunk, ehelyett új látásmódra sarkall:
egy új paradigmára van szükség, amely lehetővé teszi, hogy a társadalom másképp gondoskodjon az idősekről.
A Pápai Életvédő Akadémia dokumentuma kiemeli, hogy statisztikai és szociológiai szempontból nézve ma a férfiak és a nők várható átlagélettartama megnövekedett. Ez a nagy demográfiai átalakulás kihívás elé állítja az emberiséget kulturális, antropológiai és gazdasági téren egyaránt. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 2050-ben több mint kétmilliárd hatvan éven felüli ember él majd a Földön, vagyis minden ötödik személy időskorú lesz. Ezért inkluzívvá és befogadóvá kell tenni városainkat az idősek és minden törékeny ember számára.
A dokumentum azt is hangsúlyozza, hogy társadalmainkban gyakran úgy tekintünk az öregségre, mint egy boldogtalan időszakra, amikor ellátásra, orvosi kezelésre szorulunk. Pedig
idősnek lenni Isten ajándéka és óriási erőforrás; olyan érték, melyet gondosan meg kell őriznünk akkor is, ha egy betegség esetleg gyengévé tesz, és átfogó, emelt minőségű ellátás igénye merül föl.
Tagadhatatlan, hogy a pandémia mindannyiunkban tudatosította, hogy az évek gazdagsága olyan kincs, amit érvényre kell juttatnunk és meg kell óvnunk – mutatnak rá a szerzők. – Láttuk, mi történt az idősekkel a világ egyes részein a koronavírus miatt. Nem szabadott volna úgy meghalniuk. A társadalom számos esetben magára hagyta idős, elesett tagjait – figyelmeztetnek.
Nem fogjuk föl, hogy ha elszigeteljük az idős embereket, és másokra bízzuk őket anélkül, hogy a család megfelelő és szerető gondoskodását megkapnák, azzal maga a család lesz szegényebb.
Ezen túlmenően a fiatalokat is megfosztjuk attól a szükséges kapcsolattól, ami gyökereikhez fűzi őket és megadhatja azt a bölcsességet, amit az ifjúság magától nem érhet el.
A Pápai Életvédő Akadémia új modellt javasol a kiszolgáltatottabb rétegek ellátására, amelyben a családi környezet és a szociális intézmények szorosan együttműködnek és kiegészítik egymást az idősek gondozásában. Úgy vélik, hogy olyan szolidáris hálózatra van szükség, amely a kizárólagos vérségi kapcsolaton túl, tágabb értelemben működik, mégpedig a barátok, a közösségi érzés, az összetartozás és a kölcsönös segítés mentén.
A fiatalok találkozása az idősekkel, az unokák kapcsolata a nagyszülőkkel emberségesebbé és szolidárisabbá teheti a társadalmat.
Ferenc pápa rendszeresen buzdítja a fiatalokat, hogy töltsenek sok időt nagyszüleikkel.
Az öregedő ember nem a véghez közeledik, hanem az örökkévalóság misztériumához.
Ahhoz, hogy ezt megértsük, közelednünk kell Istenhez és kapcsolatban élni vele. Gondjainkba kell vennünk az időseket, Krisztusra való igényüket és a hitben osztozni velük – mindez az Egyház karitatív feladati közé tartozik. Csak az időseknek köszönhetően tudnak a fiatalok újra rálelni gyökereikre. Az idősek pedig csak a fiataloknak köszönhetően nyerik vissza képességüket arra, hogy álmodjanak.
Értékes tanúságtételt adnak az idősek az emberi törékenységről. Az életről tanítanak, mert az öregség lelki távlatot is jelent, amikor ráhagyatkozunk Istenre.
Míg a test gyöngül, a szellemi erő, az emlékezet és az elme képességei csökkennek, egyre nyilvánvalóbbá lesz, hogy az emberi személy függ Istentől.
A Pápai Életvédő Akadémia dokumentuma felhívással zárul. Mint írják, az egész társadalomnak – minden szegmensének – át kell éreznie a felelősséget, hogy
új és hatékony intézkedésekre van szükség, amelyek révén az időseket a családban, az otthoni környezetben láthatják el,
úgy, hogy az otthonos legyen, ne hasonlítson a kórházi közegre. Kulturális szemléletváltást kell végrehajtanunk – szólít fel a vatikáni dokumentum.
Forrás: Vatikáni Rádió
Illusztráció: Pixabay
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria