Hogy az idősek a családban maradhassanak – A Pápai Életvédő Akadémia dokumentuma

Újra kell gondolni a fejlődési modellt. A járvány kettős üzenete az, hogy egyrészt kölcsönös függésben vagyunk egymástól, másrészt pedig erős egyenlőtlenségek vannak közöttünk.

Ugyanabban a viharban hánykolódunk, de más hajóban evezünk: a gyengébbek minden nap elsüllyednek.

Mindenképpen újra kell tervezni bolygónk egészére nézve a fejlődés modelljét – amint azt már a tavaly március 30-án, majd július 22-én, valamint december 28-án kiadott jegyzékek megállapították a járvány, a testvériség és az oltás témakörében.

A cél az, hogy az Egyház mint az emberiség tanítómesterének útját javasoljuk a pandémia utáni világnak, azoknak az embereknek, akik értelmet és reményt keresnek életük számára

– fogalmaz a dokumentum.

A pandémia első hulláma idején a fertőzésben elhunytak jelentős része az idősotthonokból került ki, holott ezeknek az intézményeknek kellett volna megóvniuk a társadalom legtörékenyebb részét. A járvány mégis sokkal több áldozatot szedett az idősotthonokban élők, mint a családi környezetben élők között.

Mindez túlmutat azon, hogy felelősöket, bűnbakokat találjunk, ehelyett új látásmódra sarkall:

egy új paradigmára van szükség, amely lehetővé teszi, hogy a társadalom másképp gondoskodjon az idősekről.

A Pápai Életvédő Akadémia dokumentuma kiemeli, hogy statisztikai és szociológiai szempontból nézve ma a férfiak és a nők várható átlagélettartama megnövekedett. Ez a nagy demográfiai átalakulás kihívás elé állítja az emberiséget kulturális, antropológiai és gazdasági téren egyaránt. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 2050-ben több mint kétmilliárd hatvan éven felüli ember él majd a Földön, vagyis minden ötödik személy időskorú lesz. Ezért inkluzívvá és befogadóvá kell tenni városainkat az idősek és minden törékeny ember számára.

A dokumentum azt is hangsúlyozza, hogy társadalmainkban gyakran úgy tekintünk az öregségre, mint egy boldogtalan időszakra, amikor ellátásra, orvosi kezelésre szorulunk. Pedig

idősnek lenni Isten ajándéka és óriási erőforrás; olyan érték, melyet gondosan meg kell őriznünk akkor is, ha egy betegség esetleg gyengévé tesz, és átfogó, emelt minőségű ellátás igénye merül föl.

Tagadhatatlan, hogy a pandémia mindannyiunkban tudatosította, hogy az évek gazdagsága olyan kincs, amit érvényre kell juttatnunk és meg kell óvnunk – mutatnak rá a szerzők. – Láttuk, mi történt az idősekkel a világ egyes részein a koronavírus miatt. Nem szabadott volna úgy meghalniuk. A társadalom számos esetben magára hagyta idős, elesett tagjait – figyelmeztetnek.

Nem fogjuk föl, hogy ha elszigeteljük az idős embereket, és másokra bízzuk őket anélkül, hogy a család megfelelő és szerető gondoskodását megkapnák, azzal maga a család lesz szegényebb.

Ezen túlmenően a fiatalokat is megfosztjuk attól a szükséges kapcsolattól, ami gyökereikhez fűzi őket és megadhatja azt a bölcsességet, amit az ifjúság magától nem érhet el.

A Pápai Életvédő Akadémia új modellt javasol a kiszolgáltatottabb rétegek ellátására, amelyben a családi környezet és a szociális intézmények szorosan együttműködnek és kiegészítik egymást az idősek gondozásában. Úgy vélik, hogy olyan szolidáris hálózatra van szükség, amely a kizárólagos vérségi kapcsolaton túl, tágabb értelemben működik, mégpedig a barátok, a közösségi érzés, az összetartozás és a kölcsönös segítés mentén.

A fiatalok találkozása az idősekkel, az unokák kapcsolata a nagyszülőkkel emberségesebbé és szolidárisabbá teheti a társadalmat.

Ferenc pápa rendszeresen buzdítja a fiatalokat, hogy töltsenek sok időt nagyszüleikkel. 

Az öregedő ember nem a véghez közeledik, hanem az örökkévalóság misztériumához.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, közelednünk kell Istenhez és kapcsolatban élni vele. Gondjainkba kell vennünk az időseket, Krisztusra való igényüket és a hitben osztozni velük – mindez az Egyház karitatív feladati közé tartozik. Csak az időseknek köszönhetően tudnak a fiatalok újra rálelni gyökereikre. Az idősek pedig csak a fiataloknak köszönhetően nyerik vissza képességüket arra, hogy álmodjanak.

Értékes tanúságtételt adnak az idősek az emberi törékenységről. Az életről tanítanak, mert az öregség lelki távlatot is jelent, amikor ráhagyatkozunk Istenre.

Míg a test gyöngül, a szellemi erő, az emlékezet és az elme képességei csökkennek, egyre nyilvánvalóbbá lesz, hogy az emberi személy függ Istentől.

A Pápai Életvédő Akadémia dokumentuma felhívással zárul. Mint írják, az egész társadalomnak – minden szegmensének – át kell éreznie a felelősséget, hogy

új és hatékony intézkedésekre van szükség, amelyek révén az időseket a családban, az otthoni környezetben láthatják el,

úgy, hogy az otthonos legyen, ne hasonlítson a kórházi közegre. Kulturális szemléletváltást kell végrehajtanunk – szólít fel a vatikáni dokumentum.

Forrás: Vatikáni Rádió

Illusztráció: Pixabay

Magyar Kurír