Hogy el ne sodorjon a szél – Magyarok zarándoklata Mariazellbe

Magyarok Nagyasszonya (Patrona Hungariae) ünnepe kifejezi Szűz Mária különleges kapcsolatát Magyarországgal. Hagyomány, hogy a Magyar Katolikus Egyház főünneppel emlékezik meg a Szűzanya magyarokat oltalmazó pártfogásáról. Ilyenkor a papság és a hívek Mária közbenjárását kérik Magyarországért és a magyar nemzetért. Évtizedek óta magyar zarándokok – ausztriai magyar közösségek és anyaországi zarándokok – együtt ünnepelnek Mariazellben, megemlékezve arról, hogy Nagy Lajos király 1358-ban kérte a kegyhely számára a búcsú engedélyezését, amit meg is kapott a pápától, továbbá támogatta a templom újjáépítését, majd 1363-ban zarándoklaton is felkereste.

A képre kattintva fotógaléria nyílik

Október 5-én most is magyar zarándokok töltötték meg a mariazelli kegytemplomot. Összegyűltek az Ausztriában élő magyarok – legyenek akár Erdélyből, Délvidékről, Felvidékről, Kárpátaljáról vagy az anyaországról elszármazottak –, valamint nagy számban magyarországról érkezett hívek, hogy együtt ünnepeljenek egymással és Martos Levente Balázs püspökkel.

Részt vett az ünnepen többek között Pál László kismartoni (Eisenstadt) püspöki helynök; Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora; Szabó Ernő, az ausztriai magyarok főlelkésze és Szilágyiné Bátorfi Edit bécsi magyar nagykövet.

A zarándokokat a vendéglátók nevében Michael Staberl OSB prior köszöntötte: „Isten hozott benneteket Mariazellben. Szép, hogy éltetitek ezt a sok százados hagyományt. Eljöttetek Máriához, elhoztátok imáitokat, gondjaitokat, de a hálátokat is. A magyarok a 14. század óta járnak zarándokként Mariazellbe, 600 éve ez hozzátartozik a kegyhelyhez, itthon vagytok itt. Kívánom, hogy áldott emberekként térjetek haza, reményt és erőt merítve a közös imából és hálaadásból.”

A márciusban kinevezett ausztriai magyar főlelkész kiemelten köszöntötte Szilágyiné Bátorfi Editet, Magyarország ausztriai nagykövetét; Pál László kismartoni püspöki helynököt, valamint Lakner-Bognár Andrást, a Szombathelyi Egyházmegye zeneigazgatóját.

„Az egység jegyében gyűltünk össze. Mi, Ausztriában élő magyarok zarándokként érkeztünk ide évtizedeken keresztül. Felismertük, fontos gyökereinkkel együtt ünnepelni, ezért örülünk annak, hogy Magyarországról zarándoktestvérek érkeznek hozzánk. Ti vagytok a gyökerek nekünk, bárhonnan jöttünk is mi ide, Erdélyből, Délvidékről, Felvidékről, Kárpátaljáról. Ezt hangsúlyozta nekünk Mohos Gábor segédpüspök a diaszpóratalálkozón szeptemberben. Egységben kell lennünk. Jó magyarok és jó keresztények akarunk lenni mi is itt Ausztriában” – fogalmazott Szabó Ernő.

Martos Levente Balázs megköszönte a főlelkésznek „összefogó, egységet teremtő” munkáját, azt kívánva, hogy a közös ünneplés újítsa meg ez egységet és a szeretetet egymás iránt.

Martos Levente Balázs ezen a fogadalmi szentmisén Mária Erzsébetnél tett látogatásának történetét választotta evangéliumként. „Mária a hegyek közé sietett” – olvasható Lukács evangéliumában. A püspök további szentírási szakaszokat is példaként említve  vont párhuzamot: „Mária útnak indult, és „mi is utasok, vagy inkább zarándokok vagyunk. Az a sokféle mozgás – utazás, menekülés és hazatérés –, amelyeket a gyermekségtörténetből ismerünk, megszólít minket, akik napról napra munkába vagy iskolába menet, ünnepről ünnepre szétszórt családjainkat látogatva, ilyen-olyan tennivalóktól sürgetve, szinte megszakítás nélkül úton vagyunk.

Az, aki van, aki velünk van, jól ismeri a vándorok, a menekülők, az élet értelmét és teljességét keresők fájdalmas kérdéseit.

Mária a hegyek közé ment. Útjára tekinthetünk a szó konkrét és szimbolikus értelmében. A hegy a Szentírásban menedéket kínál, pihenőt az elfáradtaknak, oltalmat az üldözötteknek, búvóhelyet és bensőséges találkozást azoknak, akik megcsömörlöttek a folytonos zaklatástól, a bántó rivaldafénytől, hírek és ellenhírek, pletykák, vádak és gyanúsítások sokaságától, és arra várnak, hogy az igazmondó, hűséges és szerető Isten megmutassa nekik az ő arcát, az ő jóságát, az ő igazságát és irgalmát.”

„Boldog vagy, mert hitted” – hangzik el Erzsébet szájából a látogatáskor. „A hit a szív és a szellem hódolata, de egyben tetteket keres. Konkrét lépéseket, gyakran odaadást és áldozatot. Megilletődve idézem fel annak a sok-sok nemzettársunknak az emlékét, aki ezen a helyen családjukért, övéikért, népükért, a világ békéjéért könyörögtek. Nemcsak kőből épült, hanem lelki templomot akartak építeni. Kimondani a saját kötődésünket és történetünket csak bevezető ahhoz, hogy másokra is valóban tekintettel legyünk.

Azért könyörögni, hogy el ne sodorjon a szél, azt is jelenti, hogy oltalmat és erőt kérünk a többieknek, akik itt otthonra találtak.”

Ahogy itt Mariazellben mondják: a Magna Mater Austriae egyben Magna Domina Hungarorum és Mater Gentium Slavorum – Magyarok Nagyasszonya, Ausztria Méltóságos Anyja, Szláv Népek Anyja. Hogyan is lehetne mindannyiunké, ha nem lenne külön-külön egyikünké és másikunké? Éppen a mindannyiunk Teremtő és Gondviselő Istenébe vetett hit ösztönöz, sőt ad leginkább biztos alapot arra, hogy egyenlőségről, azonos méltóságról, egymást kiegészítő és gazdagító vonásokról beszélhessünk, s közben tiszteljük és egyszerű szívvel elfogadjuk a Teremtő törvényeit” – mondta a püspök.

Végül arra buzdított, hogy zarándok elődeink után mi is énekszóval, megújuló reménnyel, a szívben váratlanul meggyökerező béke felismerésével magasztaljuk az Urat, azt kívánta, hogy a nap imádsága „szeretetté, reménnyé, közösséget építő erővé” változzon.

A több száz zarándok a szentmisét követően keresztúti ájtatosságon vett részt, amit szintén Martos Levente Balázs püspök vezetett.

A zarándoklaton a zenei szolgálatot Lakner-Bognár András, a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyház zeneigazgatója és orgonistája végezte.

A zarándoknap megszervezésében a Misszió Tours vállalt szerepet.

A fotókat az egyik résztvevőtől kaptuk.

Trauttwein Éva/Magyar Kurír