Hogy újra reményünk és életünk legyen – Pécsen rendezték meg a KELET-et

A rendezvény zárónapján szentmisén vettek részt a fiatalok és az őket kísérő egyetemi lelkészek a pécsi székesegyházban, amit Felföldi László pécsi megyéspüspök mutatott be Kovács József püspöki titkár, egyetemi lelkész és a jelen lévő többi lelkipásztor koncelebrálásával.

A szentmisén a leprás meggyógyításáról szóló evangéliumi szakasz (Mk 1,40–45) hangzott el. Felföldi László beszédében kiemelte, a történet útmutatást ad korunk keresztény közösségei számára is a Krisztus-tanítványságról.

A leprás betegnek régebben a kitaszítottság volt a sorsa. Századunk emberének fő problémája is ez: a nagyvárosi tömegben félelemben élő emberek, az elnéptelenedő falvakban maradottak és a virtuális világ csapdájába esett ifjúság magányossága a modern kor félelmetes és gyógyíthatatlannak tűnő leprája.

A magány, miként a lepra, távol tart. Az evangéliumi szakasz leprása azonban felfedezi, hogy Jézushoz oda lehet menni, átlépheti és áttörheti azt a falat, ami úgy tűnik, hogy átjárhatatlan – a fal másik oldalán felcsillan az irgalom és a szeretet. A leprás elindul, leborul, és föltárja a szívét, vágyát, elismerését, tiszteletét és az imáját: „Ha akarod, megtisztíthatsz engem.”

Jézus megrendül ezen a félelmen és bátorságon, hiten, szereteten, és kinyújtja a kezét, kapcsolatot teremt a leprással. Megérinti. Elfogadja azt, aki önmagát sem tudja elfogadni, akiből sugárzik, hogy távol akar maradni mindentől és mindenkitől, és azt válaszolja neki: „Akarom, tisztulj meg.” Az Úr azt akarja, hogy mi is gyógyuljunk meg, jöjjön rendbe minden, újra élet, közösség és kapcsolat legyen közöttünk.

Két útvonal létezik mindnyájunk szívében, hogy korunk társadalmának leprája meggyógyuljon – mutatott rá a szónok. – Az egyik a saját távolságtartásunk feloldása önmagunktól, a ránk bízottaktól, a családtagjainktól. Keressük meg azokat, akik felé ki kell nyújtani a kezünket, hogy a távolság áthatolhatatlannak tűnő fala átszakadjon az irgalom és a szeretet útján.

A másik irány ebben az éhező magányban vágyakozó világban a saját küldetésünk felfedezése – fogalmazott Felföldi László püspök. – Aki a virtuális valóságban csak lefele néz, az nem látja meg a másik arcát, azzal nem lehet beszélgetni. A keresztény emberen látszódnia kell, hogy „vele lehet beszélgetni”.

Ha pedig megszületik bennünk a vágy és az erő, akkor lépjünk közel, és merjük egymást szóval, hittel, szeretettel megérinteni. Legyen mindig a szívünkben ez az üzenet, biztonságot, erőt és életet sugározva: „Testvérem, barátom, rokonom, ismerősöm, társam, én azt akarom, hogy tisztulj meg, azt akarom, hogy kilépj saját leprád zárkájából, a magány gyilkos szorításából, és újra életed legyen.”

Ez ma minden család és egyházközség életet adó üzenete, hogy miként a leprás, úgy mi is találjunk vissza a közösségeinkbe, találjuk meg a helyünket, hogy ott újra reményünk és életünk legyen.

Nyilvánvaló, hogy ezt mindnyájan így szeretnénk, de mi kell hozzá, hogy működjön? Jézus az Atyára figyel, az Atya tekintetét keresi. „Kérlek titeket, fiatalok – szólította meg a KELET résztvevőit a püspök –, ti legyetek ennek a jövőnek a megvalósítói és megteremtői, mert ennek a világnak olyan emberekre van szüksége, akik könyörületesek, akik kinyújtják a kezüket mások felé, akik megérintenek másokat, és úgy élnek közöttünk, ahogyan Jézus élt: az Atyára figyelve, az embereken megkönyörülve, az életet és a közösséget szolgálva.”

A liturgia zárásában Kovács József püspöki titkár, egyetemi lelkész, a rendezvény főszervezője köszönetet mondott a fiataloknak és a lelkipásztoroknak a részvételért, majd buzdította őket, hogy „a leprától” megszabadulva éljék tovább az életüket, kinyújtott kézzel, ahogy a Jóisten várja tőlük.

Végül a fiatalok köszönetet mondtak Felföldi László megyéspüspöknek, hogy imáiban hordozta őket és a Pécsi Egyházmegye befogadta a rendezvényt.

A szentmise visszanézhető a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír