Hogyan élünk a visszanyert szabadsággal? – Szentmisében emlékeztek meg a forradalomról a püspökök

A szentmise elején bevonultak a főcelebráns Udvardy György veszprémi érsek előtt Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Veres András győri megyéspüspök és Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök, Marton Zsolt váci megyéspüspök, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök; Fábry Kornél, Mohos Gábor és Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspökök; Fekete Szabolcs Benedek szombathelyi segédpüspök; valamint Zsódi Viktor piarista tartományfőnök, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke; Németh Gábor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára és Czapkó Mihály, a konferencia irodaigazgatója; Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának (PPKE HTK) tanszékvezető egyetemi tanára. Szolgálatot végzett Kuzmányi István állandó diakónus és a Központi Papnevelő Intézet kispapjai.

Az ünnepi szentmisén jelen voltak szerzetesek, köztük Takács Anita SSS, a Szociális Testvérek Társasága magyarországi kerületének elöljárója.

A zenei szolgálatot a Don Bosco Énekkar végezte, Benyus Sándor vezényletével.

Erdő Péter bíboros, prímás és Székely János szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke nevében, akik az állami központi ünnepségen vettek részt, Udvardy György érsek, az MKPK alelnöke mondott köszöntőt. Rámutatott: a szentmisén visszaemlékeznek a 70 évvel ezelőtti eseményekre; imádkoznak a forradalom és szabadságharc áldozataiért, azokért, akik az igazságért áldozatot hoztak, akik a megtorlás idején szenvedtek amiatt, mert a nemzetnek méltó jövőt szerettek volna, valamint a papnövendékekért.

Kérjük az irgalmas Istent az elhunytakért, a szenvedőkért és népünkért, nemzetünkért.”

Az érsek köszöntötte Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspököt, a szentmise szónokát, aki a forradalom utáni időkben volt növendék, illetve hosszú ideig spirituálisként szolgált a Központi Szemináriumban.

Csodálatos Isten pedagógiája! – kezdte homíliáját Pápai Lajos püspök.

Amikor elterjed Egyházában a hűtlenség, a szakadás, a belső romlás, kiválaszt egyeseket, mint egy lángocskát, de abból hatalmas tűz és reform valósul meg Egyházában.

Ilyen volt a ma ünnepelt Kapisztrán Szent János is. Nehéz korban ért. Alig ért véget a nyugati egyházszakadás, belülről az Egyházban terjedt a lelki erkölcsi romlás; közben fenyegetően közeledett az Európát fenyegető török hódítás. Kapisztrán Szent János beállt a ferences reform irányzatába, és Sienai Szent Bernardinnal végeztek missziót. Először olasz földön, aztán az Alpokon túl is tömegeket evangelizáltak.”

Kapisztrán Szent János felhívta a figyelmet a török hódítás veszélyére, és komoly része volt a nándorfehérvári győzelem elérésében is. „És talán az sem véletlen, hogy 1956-ban a forradalom is október 23-án tört ki, halála napján” – tette hozzá Pápai Lajos püspök.

A forradalom is így indult, mint egy parányi kis lángocska.

Egyetemista fiatalok, munkások mondták ki: elég volt. És ez a parányi kis mag szembeszállt a világ legnagyobb hatalmával, ideológiájával, és megadta neki az első halálos szúrást.” A püspök a magyarok kiállását párhuzamba állította Dávid küzdelmével Góliáttal szemben.

Pápai Lajos visszaemlékezett azokra a napokra, amikor először tapasztalták meg, milyen szabadnak lenni, mígnem jöttek a hírek az első hősi halottakról, a sortűz áldozatairól. „Keszthelyen voltam akkor harmadikos gimnazista diák. Ott készült el az első és egyetlen szobor a forradalom alatt a forradalom hőseiről.” A szovjet hadsereg aztán leverte a forradalmat, és áruló kollaboránsok közreműködésével a bukott rendszer örökösei véres leszámolásba kezdtek. Jöttek a halálos ítéletek százai, de akiknek az életét nem is vették el, azok tíz- vagy százezrei szenvedtek tőle. Hány ember, hány család életét tették tönkre, hányan menekültek külföldre! – fogalmazott.

A püspök megemlítette, hogy a nyugati világ először lelkesedett a magyar forradalomért, majd szépen lassan elfelejtkezett rólunk. Kitért arra, hogy az 1956. június 3-án hozott abortuszt engedélyező törvénynek magyar életek milliói lettek az áldozatai. „Az állam által gúzsba kötött akkori püspöki karnak volt bátorsága kiadni egy körlevelet, tiltakozva a törvény ellen, amit 1956. szeptember 12-én minden templomban és minden szentmisén felolvastak.

S mivel itt vagyunk a Központi Szeminárium templomában, emlékezzünk meg arról is, hogy 1959 márciusában innen is kizárták a kispapok legnagyobb részét, mert nem voltak hajlandók elmenni meghallgatni Ortutay Gyula előadását.”

Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt – elevenítette fel a szentleckéből Szent Pál szavait, melyek erőt adtak a keresztényeknek az 1956 és 1989 közötti időszakban is. Ők tudták:

a történelem Ura az Isten, és Krisztus feltámadásával már minden eldőlt.

Ahogy Szent Pál írta: „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény.”

Ebben az időszakban reményre adtak okot Gorbacsov reformjai, a lengyel Szolidaritás mozgalom és Karol Wojtyła pápává választása, aki meghirdette: „Ne féljetek!” 

1989-ben végül a hatalmas világbirodalom az uralkodó ideológiával együtt kártyavárként omlott össze. „A forradalom áldozatainak jelképes temetésén már elhangzott, hogy a szovjet csapatok vonuljanak ki az országból, és

felcsillant a független, semleges jogállami Magyarország képe is. A hősök és vértanúk áldozata nem volt hiábavaló.”

Magyarország alaptörvénye is a forradalomban jelölte meg az új Magyarország alapját. És most, amikor a hősök és vértanúk lelki üdvéért imádkozunk, és bemutatjuk az engesztelő szentmiseáldozatot, 

mi is feltehetjük a kérdést Prohászka Ottokár püspökkel a Szűzanyának, Magyarok Nagyasszonyának: „Meg vagy-e, úrnőnk, velünk elégedve? Hogyan éltünk, élünk a visszanyert szabadsággal?”

– tette fel a kérdéseket a szentmise szónoka. – 1956-ban, mint a mohácsi csatában is, nemcsak Magyarországot védtük, hanem egész Európáért harcoltunk.

Bírják-e karjaink a szellemi küzdelmeket is? Hiszen, Prohászka szavaival, „a népek élete nemcsak vértócsákba, hanem fertőbe is elakadhat”.

„Ha lesznek családok, keresztény családok, lesznek papi és szerzetesi hivatások, lesznek élő plébániai közösségeink, hitet sugárzó iskoláink, mozgalmaink; összefoglalva, ha lesz hazánkban hitbeli megújulás, akkor méltók leszünk hőseinkhez” – buzdított Pápai Lajos püspök.

Megemlítette, hogy 1956-ban a győri székesegyház plébánosa Lányi János kanonok volt, aki a forradalom után három évet töltött börtönben, mert a nyugatról érkező segélyeket továbbjuttatta a budapesti forradalmárokhoz. A börtönben azt mondta neki egyszer a fogdmeg: vegye tudomásul, most itt mi vagyunk az út, az igazság és az élet.

„És alig múlt el egy emberöltő, hol van már ez a fogdmeg, hol van az akkori világhatalom, hol van az akkori ideológia?! A Szent István-bazilika homlokzatán ma is ott van: »Én vagyok az út, az igazság és az élet.« És ez nem is lehet másként, mert »ha ég és föld elmúlnak, az én igéim nem múlnak el« – mondta az Úr Jézus. Ezért nem félünk, bizalommal tekintünk a jövőre, mert tudjuk: »Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké«” – zárta szentbeszédét a nyugalmazott győri megyéspüspök.

A szentmise végén a püspökök, a kórus és a hívek átvonultak a Központi Papnevelő Intézet bejáratához, ahol a forradalom 50. évfordulóján emléktáblát helyeztek el, mely emlékeztet azokra az egyházi személyekre, akik a forradalom napjaiban a sebesültek, a szenvedők mellé álltak.

A forradalom 70. évfordulóján, mielőtt a püspökök megkoszorúzták a táblát, Udvardy György érsek elmondta: „E falak között a Központi Papnevelő Intézet növendékei is tanúságot tettek hitükről és emberségükről, menedéket és lelki erősítést nyújtva a szabadságharc hőseinek.

Az emléktáblán olvasható szentírási ige, amely Sirák fiának könyvéből származik, ma is arra hív bennünket, hogy bátran álljunk ki az igazság és a szabadság mellett, bízva az Úrban, aki nem hagyja magára az igazságért küzdőket.

»Halálod napjáig küzdj az igazságért, maga az Isten, az Úr harcol akkor érted.«”

Imádkoztak azokért, akik hazánk szabadságáért áldozatot hoztak, a közhatalmat gyakorlókért, a népek jólétéért, vallásszabadságért és békéért, valamint azért, hogy az Egyház hűséges maradjon a reábízott küldetéshez, és tanúságot tegyen a világ előtt Isten gyermekeinek szabadságáról.

Fotó: Merényi Zita

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír