Hogyan gondolkodjunk ma a családról? – A Széchenyi Társaság vitaestje

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szokatlanul zord téli időjárás „megtizedelte” a résztvevők szokásos létszámát a Széchenyi Társaság hagyományos havi összejövetelén. Eszmesúrlódások címmel egy-egy terület közérdeklődésre számot tartó kérdéseit terítékre téve kérnek fel szakértőket, és hívnak párbeszédre, együtt gondolkodásra – mutatta be kezdeményezésüket Rubovszky András, a Széchenyi Társaság elnöke.

A februári alkalommal a kormány által 2018-ra meghirdetett, a családot középpontba állító tematikus évhez kapcsolódva Családok éve – családok nélkül? címmel beszélgetett és fogadta az észrevételeket a Loyola Café biztosította kötetlen légkörben Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens tagja és K. Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke, Elmer István kérdéseire válaszolva. 

A család természetes közösség, s hogy erről külön beszélni kell, jelzi, hogy a családokra épülő társadalom válságban van. Valóban ez a helyzet, vagy túlságosan borúlátó a megfogalmazás? Egy szociológus véleménye szerint „átalakulóban van” a család. Új családmodellek jelennek meg, ma már sokan családnak nevezik a gyermek nélküli párkapcsolatot, az anya és gyermek, illetve gyermekek életközösségét, sőt az azonos neműek kapcsolatát, az általuk örökbe fogadott gyermekkel vagy gyermekekkel – fogalmazta meg a Széchenyi Társaság elnöksége a vitaindító tézist. 

Mit nevezünk ma családnak, mennyire korkövető a meghatározása? – vizsgálták a kérdést, miközben borús képet festettek a mai valóságról. Gyurkó Katalin és Bíró László egyetértett abban, hogy az ideális család alapja a férfi és a nő életre és fejlődésre képes szövetsége.

„Ma, amikor a családról beszélünk, lebontjuk azt a hagyományt, mely számunkra meghatározza az egészségesnek tekintett családfogalmat, ugyanakkor családnak akarjuk tekinteni, ami nem az” – mutatott rá az ellentmondásra Elmer István. 

A beszélgetőpartnerek szerint számba kell venni, milyen dimenziók tartják össze a családközösséget, és vizsgálni kell, mennyire tudjuk segíteni a családokat funkcióik ellátásában. Mindketten kiemelték a spirituális dimenzió jelentőségét, mivel a fent és lent összekapcsolása tudja csak előrevinni az életet.

Mik a hibáink? – vetették fel a beszélgetőpartnerek. Nem nevelünk döntésképes nemzedéket – mutatott rá egy alapproblémára Bíró László püspök. Feladatunk, hogy fel tudjunk kínálni vonzó példákat, és megmutassuk, milyen működőképes családban élni, gyerekeket nevelni – tette hozzá Gyurkó Katalin –, mert a vonzó minták hiánya gátolja a házasodási kedvet. Hangsúlyozta: a NOE nem veszítette kedvét a borús kép ellenére sem. Az élettel teli nagycsalád képe vonzó lehet a fiatalok számára – fogalmazta meg tapasztalatát Gyurkó Katalin. Az igazat, szépet és jót újra meg kell csodálni – idézte Ferenc pápát Bíró László. – Ezt megmutatni a feladatunk. 

Elmer István a kormány családtámogatási rendszerének értékelésére kérte a beszélgetőpartnereket. Gyurkó Katalin arról a tapasztalatáról számolt be, hogy a családoknak juttatott anyagi támogatás fontos; fellélegeztek a családok azzal, hogy a kormány több pénzt hagyott náluk. De egy veszélyre is rámutatott – a családok várni fogják, tegyen mindig újabb kedvezményt a régi mellé a kormány, s míg újabb kedvezményt remélnek, kivárnak. Bíró László azt fogalmazta meg: pusztán anyagi eszközök nem elegendők a változáshoz; spirituális motivációra is szükség van. Pénzt tudunk osztani, de a tudatformálás is elengedhetetlen – ez a keresztény feladat.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír