Hogyan gondolkodtak az elmúlt időszak pápái az öregkorról?

„Szükségünk van a fiatalok és idősek új szövetségére, hogy a hosszú élettapasztalattal rendelkezők életnedve öntözze a növekedésben lévők reménységének hajtásait. Így tanuljuk meg az élet szépségét, hozunk létre testvéri társadalmat.” Ferenc pápa ezt a bejegyzést tette közzé X (Twitter)-fiókjában szerdán, két nappal Szent Anna és Szent Joachim, a Boldogságos Szűz Mária szüleinek emléknapja előtt, készülve a nagyszülők és idősek negyedik világnapjára, amelyet vasárnap ünneplünk.

Szent VI. Pál pápa volt az, aki egy napra tette Jézus nagyszüleinek ünnepét 1969-ben, az új liturgikusnaptár-reform alkalmával. Annának volt eredetileg július 26-án az ünnepe, Joachimé pedig augusztus 16-ra esett. „Szent Joachim és Anna – mondta Ferenc pápa 2013. július 26-án az Úrangyala elimádkozásakor, miközben Rio de Janeiró-ban tartózkodott apostoli látogatáson – annak a hosszú láncolatnak a tagjai, amely átadta a hitet és az Isten iránti szeretetet a család melegében egészen Máriáig, aki méhébe fogadta Isten Fiát és a világnak ajándékozta, nekünk ajándékozta őt.” Az ő házukhoz kötődik a „család becses értéke mint kivételezett hely a hit átadására” – mondta akkor Ferenc pápa.

A pápák több alkalommal szóltak az idősek társadalmi szerepéről. I. János Pál pápa 1978. szeptember 6-án, az általános audiencián felidézett egy epizódot püspöki szolgálatához kapcsolódóan:

„Én, Velence püspöke eljártam olykor néhány idősotthonba. Egyszer egy idős, beteg asszonyt találtam ott.
– Hogy van, asszonyom?
– Hát, az étel jó!
– Meleg van? Fűtés?
– Rendben.
– Akkor örül, asszonyom?
– Nem – mondta, és majdnem elsírta magát.
– De miért sír?
– A menyem, a fiam nem jönnek el soha meglátogatni. Szeretném látni a kisunokáimat.

Nem elég a meleg, az étel, ott van egy szív; gondolni kell időseink szívére is. Az Úr azt mondta, hogy a szülőket tisztelni és szeretni kell, akkor is, amikor öregek.”

Az élet utolsó szakaszának is van értelme, tele van értékkel, méltósággal. II. János Pál pápa 1984. március 23-án az idősek egy csoportjához fordulva arról beszélt, hogy idősnek lenni kiváltság:

„Ti, kedves testvéreim, beléptetek az idősek kategóriájába, amelyet minden társadalmi osztályból és minden kulturális szintről származó férfiak és nők alkotnak. Így eltörlitek a látszólagos különbségeket, és egyedül a személy méltósága köt össze benneteket. A harmadik korba való belépést kiváltságnak kell tekinteni: nemcsak azért, mert nem mindenki olyan szerencsés, hogy megéri ezt a kort, hanem elsősorban azért, mert ez az időszak konkrét lehetőséget ad arra, hogy jobban átgondoljuk a múltat, megismerjük és mélyebben megértsük a húsvéti misztériumot, hogy példaképpé váljunk az Egyházban Isten egész népe számára.”

Az időseket befogadni azt jelenti, hogy befogadjuk az életet. Ezt emelte ki XVI. Benedek pápa 2012. november 12-én, az „Éljenek az idősek” otthonban tett látogatása során.

„A Bibliában a hosszú életet Isten áldásának tartották; ma ez az áldás elterjedt, és úgy kell tekinteni mint ajándékot, amit értékelni és kiaknázni kell. A hatékonyság és a haszon logikájától vezérelt társadalom mégsem így fogadja el; sőt, gyakran elutasítja, az időseket nem tartja produktívnak, hasznosnak. Sokszor érezhetően szenvednek azok, akiket kirekesztenek, otthonuktól távol vagy magányban élnek. Azt gondolom, hogy nagyobb elkötelezettséggel kellene munkálkodni a családoktól és a közintézményektől kezdve azon, hogy az idősek otthonukban maradhassanak. Az életről szerzett tudásunk nagy kincs. Egy társadalom minősége, mondhatni egy civilizáció minősége azon múlik, hogy miként bánnak az idősekkel és hogy milyen helyet szánnak nekik a közös életben. Aki helyet ad az időseknek, az helyet ad az életnek! Aki befogadja az időseket, az befogadja az életet!”

Társadalmunkban, amelyet egyre jobban sújt a kiselejtezés kultúrája, az időseket gyakran félreállítják, magukra hagyják. Van, aki pedig ki is használja gyengeségüket. Sok úgynevezett harmadik korban lévő személy esik csalás áldozatává. Fájdalmas kiáltásukat, melyet a betegség tapasztalata tör meg, gyakran nem hallják meg. De éppen ezek az öreg és törékeny kövek azok, amelyek a társadalom jövőjének alapját adják – ahogy erre Ferenc pápa emlékeztet minket. Értékeljük tehát az idős embereket, segítsük a generációk közötti összefogást. Az emberi méltóságot tiszteletben kell tartani minden körülmények között, és nem szabad engedni az individualista kísértésnek, ami a „mi” helyébe az „én”-t teszi. Szükségünk van egymásra – figyelmeztet a Szentatya. Ha közel vagyunk az idősekhez, és elismerjük a családban, a társadalomban és az Egyházban betöltött pótolhatatlan szerepüket, mi is sok ajándékot, sok kegyelmet, sok áldást kapunk.

A pápák eredeti hangfelvételeit a Vatikáni Rádió oldalán hallgathatják meg.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír