Hogyan jöhetünk ki pozitívan, növekedve a nehézségeinkből? – Jótanácsok a megküzdéshez

„Életünk nem csak cselekedetek, de talán még inkább a várakozás iskolája” – mondta Pilinszky János, és úgy vélem, az elmúlt fél évben mind a cselekedetek, mind pedig a várakozások iskolájában megmérethettük magunkat. Megszaporodtak mindennapi feladataink, miközben állandó készenléti helyzetben vártuk, hogy mikor lesz vége a pandémia által megváltozott életkörülményeinknek. Nincs olyan ember, akit ne viselt volna meg az elmúlt hónapok bizonytalansága, frusztrációja; talán abban különbözünk, hogy valaki személyiségéből, belső és külső erőforrásaiból, hitéből fakadóan kihozta a helyzetből a pozitívumot és az előnyöket is, míg másokat teljesen beszippantott, gúzsba kötött az összezártság szorongató páncélja. Engedjék meg, hogy kihangosítsak néhány őszinte szülői mondatot:

– „Higgye el, én nagyon szeretem a gyermekeimet, de ez a mindennapi összezártság már túl sok nekem!”

– „Mindig arra vágytam, hogy legyen két hetem, amit a családommal tudok tölteni, és nagyon szeretem őket, de azért ez már mindennek a teteje!”

Megértem és elhiszem, hiszen nehéz lehet mindennap reggeltől estig szülő, feleség/férj, dolgozó nő/férfi, tanító néni/bácsi, házvezetőnő, családfenntartó lenni.

Összességében elmondható, az elmúlt hónapok, melyeket szinte minden család izoláltan, állandó készenléti állapotban töltött, nagymértékben felemésztették az emberek energiáját, fizikai és érzelmi tartalékát, és ez rányomhatta bélyegét a párkapcsolatokra és a szülő-gyermek kapcsolatokra egyaránt. Az összezártság állapota katalizálja a ráébredési folyamatot a velünk együtt élők hibáira, hiányosságaira, így nő az egyének közötti feszültség, nehezebben toleráljuk a másikat. A szülő szereprepertoárja bővül, új feladatokkal kell megküzdenie, miközben a gyermek napirendje átalakul, neki is új struktúrához kell alkalmazkodnia.

A legnehezebb az lehetett, hogy olyan helyzet állt elő, amely merőben új és ismeretlen volt a számunkra, nem állt rendelkezésünkre kész recept, hogy mit tegyünk, így a megküzdéshez szükséges cselekvési tervet saját magunknak kellett megírnunk. Azt gondolom, mindenki erején felül igyekezett ilyen megváltozott körülmények közt továbbélni az életét a lehető legjobb tudása szerint. Sok tapasztalatot, technikát, pozitív megküzdési módokat elsajátítva, kissé rutinosabban vágunk bele a megpróbáltatásokba a mostani újabb hullám során.

Természetesen, mint minden eseményből az életünkben, a jelen helyzetből is tudunk levonni tanulságot. Rengeteg fejlődési lehetőség rejlik ebben az időszakban is, amennyiben a megfelelő módon szervezzük az életünket. A szervezéshez kínálunk néhány jótanácsot, amelyeket nemcsak egy újabb karantén esetén használhatunk fel, hanem a mindennapi életünkben is alkalmazhatunk, hogy az minél zökkenőmentesebb legyen.

Nincs új a nap alatt: a következő tanácsokkal már találkozhattak az elmúlt időszakban különböző platformokon, mindazonáltal nem győzzük eleget hangsúlyozni hatékonyságukat, szükségességüket minden olyan családban, ahol gyermeket nevelnek.

1. Napirend – az egyik legfontosabb tényező nem csak karantén idején, hiszen kiszámíthatóságot, biztonságot ad bármilyen életkorú gyermeknek. A napirendnek köszönhetően vannak határok, keretek, amikhez tudunk alkalmazkodni, igazodni. Fontos, hogy szerepeljen benne a tanulás, házimunka, mozgás, szabadidő, családdal együtt végzett tevékenységek. A gyermek életkorától függetlenül sokkal jobban működik, ha mindezt vizuális formában, akár egy nagyobb plakáton jelenítjük meg, és elhelyezzük a gyermek szobájába vagy olyan felületre, ahol mindenki látja, így könnyebben megjegyezhető.

2. Mozgás a szabadban – kisgyermekeknél hozzájárul az alapvető tanulási folyamatokhoz, kamaszkorban pozitív védőfaktor, később pedig alapvető része a fizikai és pszichés karbantartásunknak. Tudom, hogy nem mindenki szeret mozogni, nehéz megtalálni a számára örömteli és elfogadható sportot, ezért sokan könnyen feladják, vagy bele sem vágnak. Legyünk türelmesek magunkhoz! Kezdetben egy séta az erdőben is feltöltő erővel bír.

3. Hatékony kommunikáció, vagy kezdhetjük egyszerűen úgy is, hogy kommunikáció – ami a legtöbb családból hiányzik. Thomas Gordon amerikai pszichológus az „énüzeneteket” ajánlja, ami olyan konfliktusmegoldó kommunikáció, melynek során a közlő nyíltan kifejezi, hogyan érzi magát egy adott viselkedéssel kapcsolatban anélkül, hogy szavai fenyegető jelleget kapnának.

A hatékony énüzenetek elemei:

a) a közlő saját érzelmeinek megfogalmazása az eset kapcsán (minősítés, vádaskodás nélkül),

b) a szóvá tett történés, viselkedés megfogalmazása (tárgyszerűen),

c) indoklás, belátható következmény, közvetlen hatás.

Példa: Aggódom (a), amikor későn érsz haza (b), mert azt hiszem, valami bajod történt (c).

Láthatjuk, hogy az énüzenet az asszertív (önérvényesítő) viselkedés hatékony eszköze, alkalmazásával megelőzhető, hogy a másik fél védekezésre kényszerüljön, ugyanakkor módot ad a saját szándék egyértelmű közlésére.

4. Minőségi idő – „A minőségi idő lényege az együttlét. Ez nem csupán fizikai közelséget jelent. Lehet két ember ugyanabban a szobában, egymás közelében, de ez még nem jelent feltétlenül együttlétet. Az együttléthez elengedhetetlen az egymásra irányított figyelem.” (Gary Chapman)

5. Énidő – Gyakran hallom szülőktől, hogy vágynak rá, de nincs elég idő magukra, vagy ha mégis, akkor bűntudattal élik át, amiért azt nem a gyermekkel töltik. A gyermeknek kiegyensúlyozott, érzelmileg elérhető szülőre van szüksége, és ez csakis akkor tud megvalósulni, ha a szülő is fel tud töltődni. Sokszor az is elég, ha kilépünk az adott közegből egy fél órára, és elmegyünk sétálni.

6. Végül, de nem utolsósorban, az Istennel kettesben töltött időről se feledkezzünk meg, amely olyan, mint egy nyomáscsökkentő kamra az élet stresszhelyzetei után. Imádságban el tudunk csendesedni, beszélgetni Istennel, elmondani gondolatainkat, azokat is, amelyeket talán senki másnak, hiszen Ő nem ítélkezik, nem büntet minket, csak hallgat, ezáltal lelkünk is megkönnyebbül.

Ezekkel a jótanácsokkal kívánunk mindenkinek sok erőt a cselekedetekhez és türelmet a várakozáshoz!

„Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé!” (Mk 6,31)

Forrás: Rőthi Judit/Pasztoral.hu

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír