Egyházközségi képviselő-testületek alelnökeivel találkozott Erdő Péter bíboros

Amint azt a főpásztor kiemelte, a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülés keretében megindult megújulási folyamatnak az egyes plébániákig is el kell jutnia. A papság részére meghirdetett program azonban intenzív és felelős munkát kíván az egyes helyi közösségektől is. Ehhez a munkához nyújt segítséget, egyfajta útmutatót Michael White és Tom Corcoran Újraépítve című könyve, amely a szerzők tapasztalatait gyűjti össze, s ezeket a tapasztalatokat közvetíti a világi hívők, a plébániai képviselő-testületek felé, hogy a helyi adottságok mérlegelése után megtalálják azokat a feladatokat, amelyek hozzájárulhatnak közösségük tényleges megújulásához. Céljuk, ahogy azt a kötet belső címlapján megfogalmazzák: „Ébresszük fel a hívőket. Érjük el az elveszetteket. Legyen fontos az Egyház.”

A könyv egy amerikai plébánia belső életéről szól. Az adottságok, a jogi keretek, a városépítészet adta lehetőségek nyilván csak az ottani világra jellemzőek, nálunk csak egyik-másik plébánián jelenthetnek megoldási lehetőséget. De nem is ezen, hanem a szemléleten van a hangsúly, azon, hogy miként lehet a plébánia missziós közösség – hangsúlyozta Erdő Péter. – Tehát a plébánia nemcsak egy kiszolgáló struktúra, ami ellátja a környezetében élők igényeit, hanem egy missziós közösség, aminek el kell juttatnia a keresztény tanúságtételt azokhoz az emberekhez is, akik távolabb állnak az Egyháztól, akiket kevésbé érintett meg a keresztény tanítás. Keresni kell a kapcsolatteremtés lehetőségét, módját azoknak a megkeresztelt katolikusoknak a sokaságával, akik nem vagy csak nagyon ritkán lépik át a templom küszöbét. Fontos az is, hogy milyen élmény fogadja a templomba betérő embert.

„Lehet, hogy bizonyos dolgokat nekünk is másképpen kell csinálnunk. Másképpen, de nem mást! – emelte ki a bíboros. – Természetesen az Egyház közössége is Isten népe. Krisztus tanítványainak közössége folyamatosan, megszakítás nélkül egy és ugyanaz. De megújulást igényel, hogy hogyan, milyen nyelvezettel szólunk a világ felé.”

A könyv alapján számos példát említett a főpásztor. Például fontos, hogy a plébánia felelős vezetői, élen a plébánossal, az adott helyzet áttekintése után milyen tervet készítenek. De ugyancsak lényeges megvizsgálni, hogy milyen gyakran járnak templomba az emberek, milyen a lakosság szociológiai összetétele, felekezeti, vallási megoszlása, stb. Mindezek közös felmérése, átgondolása után lehet megfogalmazni a feladatokat, a megoldási lehetőségeket: hogyan kell fogadni a hívőket, gondosabban megszervezni a vasárnapi szentmiséket, milyen legyen a szertartás zenei szolgálata, milyenek legyenek a szentmisén kívüli programok... Az egész közösség együttléte múlik például a vasárnapi prédikáció időtartamán, minőségén. A plébánosnak el kell döntenie, de nemcsak az ő dolga, hogy mire akarja megtanítani, s milyen cselekvésre szeretné buzdítani a hallgatóságot.

Az említett példákon, gondosan megvizsgálandó területeken kívül számos ötlet is felmerült a bíboros előadása után következő egyházközségi bemutatón, amelyet Harmat Péter képviselő-testületi alelnök tartott, valamint azokon a kiscsoportos foglalkozásokon, ahol a képviselő-testületi alelnökök cserélték ki tapasztalataikat, majd számoltak be azokról.

Szöveg és fotó: Cser István/Keresztény Élet; Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír