Hogyan lesz életünk Krisztusban? – Búcsú és bérmálás a nyíregyházi Isteni Irgalmasság-templomban

Hazai – 2023. április 20., csütörtök | 16:17

Április 16-án, az Isteni Irgalmasság vasárnapján a nyíregyházi Isteni Irgalmasság-templomban – a plébánia búcsúünnepén – tizenkét fiatal és három édesapa részesült a Szentlélek ajándékának kegyelmében. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be a szentmisét, melynek során a bérmálás szentségét kiszolgáltatta. Az egyházmegyei beszámolót szerkesztve közöljük.

A főpásztor a szentmise elején az Irgalmas Jézus-oltárkép „Jézusom, bízom benned!” feliratára mutatva így fogalmazott: „Jézus is bízik bennünk. Azt akarja, hogy legyünk az ő irgalmának, szeretetének tanúi. Kérjük tőle a kegyelmet, hogy megtapasztalva az ő szeretetét, megbocsátó, irgalmas jóságát, mi is tudjunk róla tanúságot tenni az életünkkel!”

Palánki Ferenc püspök homíliájában Isten irgalmáról, az irgalmas szeretet szolgálatáról elmélkedett: „Amikor Isten irgalmas jóságáról elmélkedünk, akkor rádöbbenünk arra, hogy már a létünk is Isten irgalmából van, aki öröktől fogva, születésünk előtt gondolt ránk. Tudta minden gondolatunkat, szándékunkat, küzdelmünket, örömünket, bánatunkat, életünk minden rezdülését, és öröktől fogva meghívott bennünket, hogy szeretetének tanúi legyünk.

A mai világban nehéz jónak lenni, szeretni, de Jézus a kereszten megmutatta, hogy mindent az irgalmas Atyára kell bízni. »Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet« (Lk 23,46). A kérdés az, hogyan lesz életünk Krisztusban? Az elhangzott evangélium (ld. Jn 20,19–31) utolsó mondata így szól: »Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.« Nemcsak hogy életünk legyen, hanem hogy benne, Krisztusban éljünk. Tudunk-e Krisztusban élni? Hogyan éljük az életünket? Kilógunk belőle, olyanokat teszünk, amit Jézus nem tenne, és olyat mondunk, amit ő nem mondana? Hozzá mérjük-e az életünket?”

Olyan keveset értünk meg abból, amit Jézus tanít – emelte ki a főpásztor. – Jézus a tanítványait oktatta, nevelte, felkészítette őket a küldetésükre, és azt mondta: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek” (Jn 16,12), vagyis nem mondott el mindent. Azt is olvashatjuk: „Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben” (Jn 20,30). 

Jézus nem mondott el mindent, abból nem írtak le mindent, amiből mi nem olvasunk el mindent; de amit elolvasunk, abból nem értünk meg mindent, és a végén már alig marad valami, amit életre válthatunk.

Hogyan lesz életünk Krisztusban? Hogyan tudunk benne élni, megmaradni az ő örömében?

Hányszor és hányszor megjelenik nekünk is Jézus, aki a mi irgalmunkat, jóságunkat kéri, és ehhez ad erőt, kegyelmet, segítséget a szentségei által.

„Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.” Mi volt az örömforrás? Hogy Jézus él. Annak is örültek, hogy Jézus nem kérte őket számon amiatt, hogy otthagyták, elfutottak, magára hagyták, hanem irgalmas volt. Félve találkoztak Jézussal, hogy mit fog szólni, de Ő azt mondja: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” Amikor a legjobban féltek a számonkéréstől, akkor lettek a kiengesztelődés, az irgalmasság szolgái. Isten irgalmas szeretetére úgy tudunk válaszolni, ha befogadjuk és továbbadjuk embertársainknak, ha mi is az irgalmas megbocsátás eszközei vagyunk, fölszentelt papként szolgái a szentgyónás, a bűnbocsánat szentségében.

A megtérő bűnös Isten legkedvesebb gyermeke,

ezért nagy alázat kell ahhoz, hogy tudjuk, hogyan szolgáljuk az irgalmasságot. Azzal a tudattal kell tennünk, ahogy Péter, aki így hirdette az evangéliumot: háromszor is megtagadtam, mégis szeret, mégis megbocsátott.

Ezzel a hozzáállással kell nekünk is élnünk az életünket, hogy Isten minden bűnünk ellenére és azzal együtt szeret minket.

Nem azért, mert bűnösök vagyunk, hanem azért, hogy jók legyünk.

Jézus Krisztus az irgalmas szeretet, az isteni szeretet forrása számunkra – mondta a főpásztor, majd a bérmálkozókhoz fordulva így fogalmazott: „Azt kívánom nektek, hogy figyeljetek Istenre, aki elárasztja végtelen szeretetével, Szentlelkével a szíveteket, aki azt kéri, legyetek irgalmas szeretetének továbbadói, szolgái.” 

A homília után Palánki Ferenc püspök kiszolgáltatta a bérmálás szentségét.

*

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében idén 27 egyházközségben részesülnek a bérmálás szentségében, melyet Palánki Ferenc megyéspüspök, Bosák Nándor nyugalmazott püspök és Krakomperger Zoltán általános püspöki helynök szolgáltatnak ki.

A teljes beszámoló és a képgaléria ITT található.

Szöveg: Kovács Ágnes

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria