Hogyan őrizzük meg lelki egészségünket a járvány idején? – Egy mentálhigiénés szakember tanácsai

Kedves Társaim a bezártságban!

Az utóbbi napokban páratlan társadalmi összefogásnak vagyunk tanúi, megcáfolva ezzel azokat a hangokat, melyek szerint korunk nemzedéke önző és magába forduló. Számos online csatornán olvashatunk kreatív és nagyvonalú önkéntes és intézményi kezdeményezéseket, a karantén céljára felajánlott szállodáktól kezdve az ingyenes online múzeumi sétákig.

Megindító érzés a sok rossz hír mellett észrevenni mindezt, és jelen lenni ebben a nehézségek felett átívelő hálózatos összefogásban. Mentálhigiénés szakemberként régóta hirdetem, hogy a közösségekben és a távoli, úgynevezett gyenge kapcsolatokból létrejövő hálózatokban van a társadalmi változást hozó erő. Az erről szóló előadásaimban gyakran visszacsengenek bennem Szent Pál szavai, melyek szerint „amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12,10).

Szeretném ezért az alábbi néhány gondolatban én is megosztani Veletek, amim van, s letenni a voksom mindazon értékek mellett, amelyek a lelki egészségeteket szolgálhatják ezekben a nehéz időkben. Az elmúlt huszonöt évben nagyon sok jó szakemberrel dolgozhattam együtt a SE (SOTE) mentálhigiénés képzésein, hálás vagyok nekik az együtt formált szemléletért és a sok jó ötletért, amit most összegyűjthetek Nektek.

1. Nagyon fontos beismerni magunknak, hogy ez most egy embert próbáló időszak. Egy különleges helyzet, mely nagyon sok energiát igényel. Megnövekedett fenyegetettségben és összezártságban élünk, ahol naponta kell hoznunk akár élet-halál kérdésnek tűnő döntéseket. A normál életünk nem ilyen.

A pszichénk, a lelkünk kifejezetten erőltetett üzemmódban dolgozik, erről tanúskodnak összevissza éjszakai álmaink, megmagyarázhatatlan szorongásaink, rossz érzéseink.

2. Az ilyen különösen intenzív lelki terhelést jelentő időszakokban fontos, hogy nagyon odafigyeljünk önmagunkra is. Nem önzés ez, hiszen nem mindegy, hogy két hétig vagy két hónapig tudunk-e majd jól és másoknak is erőt adó módon helytállni ebben a helyzetben.

3. A legnehezebb az egészben, hogy nem tudjuk, meddig tart. Tűzzünk ki magunknak ezért egy olyan belső határidőt, amíg jó lélekkel vállaljuk ezt az extra megterhelést. Kutassuk a híradásokat, és válasszuk ki a számunkra elfogadhatónak tűnő határidőt, amíg a fokozott erőbedobással tervezünk. Nem baj, ha nem pontosan találjuk el a nehéz korszak végét, jó szívvel fogunk újratervezni majd, de a léleknek fontos tudnia, hogy mi a terv. (Köszönet az ötletért, Pál Feri!)

4. Erre a vállalt időszakra csökkentsük az egyéb teljesítményeinket. Matematikai szempontból is logikus, hogy ha az egyik fronton fokozott a terhelés, akkor a másik frontról kell oda katonákat átcsoportosítani, hiszen a belső lelki hadseregünk állománya is véges. Aki egyébként 100 százalékon szeretett teljesíteni mindent, az tűzzön ki most 90 százalékot. Aki 90 százalékon, vállaljon erre az időre 80-at. Adjunk lélegzetet a lelkünknek. Egyébként sem kell mindent a maximumon teljesíteni, sokan ismerik már az elég jó szülő, elég jó házastárs, elég jó munkaerő fogalmát.

5. Írjunk egy listát azokról a dolgokról, amiket ebben az időszakban biztosan nem fogunk csinálni. Akár még egyébként jó és hasznos dolgokról is mondjunk le – nem főzünk minden nap két fogást. Nem lesz gyönyörű rend a szekrényben. Nem is beszélve arról, micsoda megkönnyebbülés elengedni a vasalást – úgysem járunk ki, akkor meg minek?

6. Bármennyire is szeretnénk gyermekeinket kiváló teljesítményre nevelni, semmi nem ad többet egy gyereknek, mint amikor látja, hogy az anyja/apja is ember. Aki lehet fáradt, aki hibázhat, aki mondhat nemet, keresheti a saját örömét. Így gyerekeink is „csak” elég jó felnőttek lesznek majd; maximalizmus és szorongás helyett nem mindig mindenkinek megfelelni vágyó, de boldog és felszabadult emberek.

7. Tartsunk bátran vírustéma-mentes időszakokat! Nincs megterhelőbb a léleknek, mint folyton a szorongató külső valósággal szembenézni. A vírustéma-mentes időkben találjunk magunknak igazán örömöt okozó tevékenységeket, legyen az egyszerűen pár perc csend egy eldugott sarokban vagy az online felületeken kínált rengeteg kreatív lehetőségek egyike.

8. Szűrjük meg a hozzánk érkező információkat. Könnyű elveszni a riogató híradásokban, képekben, észre sem véve, hogy már megint a szorongásunkat fokozzuk. Ha már egyszer meghoztuk a döntést, hogy felelősen otthon maradunk, felesleges magunkat tovább sokkolni ijesztő képekkel és felhívásokkal. Olvassunk bátran higgadt, okos szakértőket, hivatalos közléseket, a nevetés erejével feszültséget oldó, vicces „mémeket”.

9. Ha nagyon felgyűlik bennünk a feszültség, találjunk valakit, akinek kipampoghatjuk, kisírhatjuk magunkat. Egy barátnőt, akinek nyugodtan szidhatjuk a gyerekeket, életünk párját, aki mellénk áll, meghallgat, elfogad minket és a panaszainkat, és közben tudja, hogy valójában egyáltalán nem komolyan akarjuk fellőni szeretett családtagjainkat a Holdra.

10. Ha nagyon sok szorongást, feszültséget élünk meg, netán pánikolunk, vagy kifejezetten a depresszió szele suhint meg minket, keressünk nyugodtan szakmai segítséget! Sok pszichológus és segítő szakember ajánl fel ezekben a napokban ingyenes segítő beszélgetést, lelkigondozást és online terápiát – éljünk vele, nem szégyen segítséget kérni, hanem az érett ember egyik legfontosabb jellemzője. Gondoljunk családtagjainkra, akiknek azt tanítjuk ezáltal, hogy nem kell mindent mindig egyedül megoldaniuk, lehetnek esendőek, és kérhetnek segítséget, ha elakadnak.

11. Keressük meg régi vagy új spirituális erőforrásainkat. A mostani felfokozott lelkiállapotban különösen nehéz tudatosan leülni és pár perc csendben keresni az egyszerűbb létezést. Saját tapasztalataim szerint azonban Isten épp az ilyen pillanatokban tud különösen közel hajolni hozzánk és megerősíteni bennünket.

Ennyi jutott hirtelen eszembe, nekem nagy élmény volt már leírni is… Az alkotás is egy olyan erőforrás, ami energiába kerül, de belső örömöt ad a bezártság idején.

Küldöm mindezt szeretettel mindenkinek, aki úgy érzi, jó lélekkel és önismeretben gazdagodva szeretne majd visszatekinteni erre a különleges, embert formáló időre.

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír