Hogyan várják az Egyesült Államokban Ferenc pápát?

– Ferenc pápa megerősítette, hogy részt vesz a családok philadelphiai világtalálkozóján jövő szeptemberben. Miről szól majd ez a látogatás?

– A Szentatya szokatlan természetességgel egyesít magában két képességet: együtt érez az egyháztól távol lévő emberekkel, és van bátorsága ahhoz, hogy szeretettel kimondja az igazságot. Nem ítél el senkit. Természetéből eredően osztozik az élet nehézségeitől megsebzett emberek szenvedéseiben. Ebből fakad, hogy hangja mélyről jövő figyelmeztetésként hat. Ugyanakkor gyakran beszél a természetes család – ahogyan VI. Pál pápa nevezte – fontosságáról. Az elmúlt hetekben Rómában ismét tanúbizonyságát adta támogatásának, amikor a Humanum nemzetközi konferencián a férfi és a nő komplementaritásáról beszélt. Az erős természetes család a legfontosabb éltető forrása az egészséges emberi fejlődésnek, és a legjobb ellenszer a szegénység és a magány ellen. Biztos vagyok benne, hogy a pápa jövőre az igazságnak és az irgalmasságnak az üzenetét hozza Philadelphiába a család témájában is. Vannak, akik sok időt vesztegetnek annak magyarázatára, mit akar mondani a Szentatya „valójában” a cselekedeteivel. De neki nincs szüksége magyarázókra. Ferenc pápa mélyen gyökerezik a hitben és a katolikus tanításban. Hagynunk kell, hogy a maga módján tegye, amit Isten kér tőle: legyen az egyház pásztora.

– Hogyan lehet ma – a szekularizált társadalomban – a család evangéliumát hirdetni? Hogyan lehet válaszolni a különélő vagy elvált házaspárok és családjuk sebzettségére, szükségleteire, fájdalmaira?

– Semmi sem hasznosabb, mint a személyes tanúságtétel. Ha keresztény családként hitünket nagylelkűen és örömmel éljük meg, akkor ez természetes módon vonz majd másokat is. Ha nem ezt tesszük, akkor viszont sem a jó szó, sem a kemény ítélet nem helyettesíti a tanúságtételt. A család jelenlegi válságán és a válságból fakadó problémákon nem csodálkozhatunk. Ha jobban megnézzük, mi magunk okoztuk a tragédiát azzal, hogy hiányos volt a jegyesek és a házasok hitoktatása, ugyanakkor hiányos példáját adtuk a családi és a házaséletnek is. Az egyháznak sokkal jobb munkát kell végeznie a házasságra elhívott férfiak és nők evangelizálása terén, segítenie kell őket, hogy örömmel éljék meg elhivatottságukat. Válás után segítenünk kell az elváltakat továbbhaladni a keresztény úton, emlékeztetve őket arra, hogy Isten irántuk való szeretete nem szűnik meg a magány és az elhagyatottság idején sem. Különösen támogatnunk kell az elvált szülők gyermekeit, akik gyakran szó szerint kirekesztődnek, bezáródnak a különélő szülők világának falai közé.

– Ferenc pápa több mint másfél éves pápaságára tekintve Ön mit lát az új pápa legfontosabb üzenetének?

– Azt hiszem, hogy ő a világ déli részének tekintetével nézi az egyház misszióját. Onnan néz rá, ahol a katolikusok nagy része él. Mások a tapasztalatai, mint az északi katolikus világnak, más perspektívából látja, hogy mire van szüksége az egyháznak. Nagyon intelligens ember, aki egyszerűséget és örömet sugároz, ami új és vonzó az emberek számára.

– Miért olyan nehéz néhány egyesült államokbeli katolikus csoport számára, hogy ráhangolódjon Ferenc pápa üzenetére?

– Mert új: nemcsak személyében más, hanem új a vezetői stílusa és a személyisége is. Ez áldás, de az új dolgok idegessé teszik az embereket. Nyolcszáz évvel ezelőtt a szerzetesrendem alapítója, Szent Ferenc is sok embert idegesített. Ilyen az emberi természet.

Szeretném, hogy az olvasók megértsék: az amerikai médiának nagy szerepe van abban, milyen kép alakul ki erről a pápáról, és a média nem mindig az igazság szolgálatában áll. Amit a médiában néhányan az egyesült államokbeli egyház konzervatív szárnyának neveznek, az nagyon különbözik attól, amit a világ más részein a konzervatív szó alatt érthetnek. Az Egyesült Államokban a konzervatív minősítést gyakran használják arra, hogy befeketítsék azokat az elkötelezett és hűséges katolikusokat, akik támogatják az egyház jogát a vallásszabadsághoz, és ragaszkodnak az életről, a házasságról, a családról szóló tanításhoz. A szegények szolgálatában elkötelezett katolikusokat is sokszor konzervatívnak bélyegezik, egyszerűen csak azért, mert elfogadják az egyház kevésbé népszerű tanításait is az erkölcsi témákról. Ezek a katolikusok nem haragszanak a pápára: ez ellentmondana annak, amiben hisznek. Reagálnak viszont a média híreire, és ezzel azt a benyomást keltik, mintha forradalom lenne a katolikus tanításban. Természetesen vannak olyanok a médiában és az egyházon belül is, akik tényleg azt szeretnék, hogy megtörténjen ez a forradalom. Azt hiszem, hogy a pápa jól tudja, mekkora hatalom a média.

Az ég és föld között című könyvében a Szentatya – aki akkor Buenos Aires érseke volt – szól arról, hogyan ferdíti el a média az erkölcsi értékekre vonatkozó tanításait, hogyan ad gondolatainak pártpolitikai jelentést. Ezen túl rávilágít arra is, hogy a tömegtájékoztatási eszközök oly módon szokták bemutatni a híreket, hogy nyilvánvalóvá válik előítéletes hozzáállásuk: a konfliktust szeretik, azt domborítják ki, nem pedig az egységet. Ebben a könyvben a pápa jól összefoglalja a média részrehajlóságának kérdését. Tapasztalatát sok püspök is megéli az Egyesült Államokban.

– Lehet valaki életvédő, ha ugyanakkor nem támogatja a szegények érdekeit? Úgy gondolja, hogy Ferenc pápának az egyház hagyományos társadalmi tanításával összhangban lévő társadalmi üzenetét – amely megjelenik például XI. Piusz Quadragesimo anno kezdetű enciklikájában, amelyben Ratti pápa a pénz nemzetközi imperializmusáról beszélt – jobban magáévá kellene tennie az észak-amerikai egyháznak?

– Sokszor, sok éven át mondtam, hogy ha nem veszünk tudomást a szegényekről, akkor a pokolba megyünk. Szó szerint. Saját lelkünkkel fizetünk, ha nem veszünk tudomást a szegények szükségleteiről. Ha nem itat át minket egy erős vallásos hit, akkor az észak-amerikai kultúra könnyen átalakul, egoista és hipermaterialista lesz. Ez paradoxon, mert az ameriakaik ugyanakkor nagyon nagylelkűek. A felmérések szerint világelsők az egyéni nagylelkűség terén, időben és pénzben is ők adnak a legtöbbet karitatív célokra. Sok amerikai katolikus egyetért Ferenc pápa üzenetével a szegénység témájában. Amikor a szegények szenvedését hangsúlyozza, a Szentatya nemcsak az anyagi szegénységből adódó gyakorlati szükségletekről beszél, hanem a lelki szegénységtől szenvedők erkölcsi szükségleteiről is. Ha tehát közvetlenül a kérdésére válaszolok: nem, nem lehet valaki életvédő, nem állhat az élet mellett, ha közben nem veszi figyelembe a szegények kiáltását.

Én azonban hozzátennék még egy gondolatot: az Evangelium vitae – az élet evangéliuma – szociális enciklika, mint a Quadragesimo anno. A meg nem született gyermek védelme az egyház társadalmi tanításának fontos része. Az egyház társadalmi tanítása nem teljes, ha nem munkálkodunk aktívan a meg nem született gyermekekért jogi szinten is, és nem adunk konkrét támogatást a nőknek és a családoknak. A meg nem született gyermek maga is szegény, a legszegényebbek között van, a leginkább kiszolgáltatott a szegények között. Az Egyesült Államokban 2011-ben több mint egymillió gyermeket abortáltak. Ugyanebben az időszakban körülbelül háromezer ember halt éhen. Minden egyes ilyen halál tragédia, amelyre oda kell figyelnünk, mindannyiunknak kötelességünk, hogy tekintetünk tovább érjen országunk határainál, és meglássuk, mekkora szüksége van a világnak a társadalmi igazságosságra. Ha az Egyesült Államokra tekintünk, azt látjuk, hogy háromszázszor többen halnak meg abortusz, mint éhség miatt. Ezért olyan fontos hazámban az abortusz és az élet szentségének kérdése.

– Hogyan éli meg philadelphiai érsekként Ferenc pápa tanítását arról, hogy el kell mennünk a földrajzi és az egzisztenciális peremvidékekre?

– Ferenc pápa magával ragadó frissességgel beszél ezekről a témákról, félelmektől mentesen, és ez segít a katolikusoknak, hogy új szemmel tekintsenek a világra. A lényegi üzenet azonban nem új, ugyanaz az evangélium, amit elődei is hirdettek. Az egyház Philadelphiában kétszáz éve sokféleképpen szolgálja a szegényeket – oktat, ételt ad, segíti a koldusokat, az időseket, a fogyatékkal élőket –, és ez a szolgálat százezrek életét tette jobbá. Ugyanakkor mindig tehetünk többet azért, hogy a gyakorlatban megéljük az evengéliumot, és ezért folyamatosan figyelnünk kell arra, amit teszünk: buzgóságunk ne lankadjon, hatékonyságunk ne veszítsen erejéből. A bevándorlás kérdésében különösen fontos az igazságosság, hiszen több millió bevándorló él országunkban hivatalos iratok nélkül, sokan közülük katolikusok. Többet kell tennünk azért, hogy szolgáljuk a kirekesztetteket, és a már elvégzett jó munkából is erőt kell merítenünk a folytatáshoz. A philadelphiai egyház már jó ideje foglalkozik a kirekesztettekkel. Népünk nagylelkű, és ez a nagylelkűség nem változik az idők folyamán. Hiszem, hogy a Szentatya is látja majd ezt, amikor ellátogat hozzánk. Tudom, hogy szívélyes fogadtatásban részesül, nagy szeretettel fogadja majd az egyház és a város is.

Fotó: Catholicnewsagency.com

Magyar Kurír