Hol tartanak ma a szerzetesi iskolák? – intézményfejlesztési projektzáró konferencia

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Hét, közoktatási intézményeket fenntartó szerzetesrend összefogásából jött létre az a TÁMOP-3.1.17-15 számú felhívásra benyújtott pályázat, melynek keretében a rendek 180 millió 380 ezer forint európai uniós támogatást nyertek iskoláik és óvodáik fejlesztésére.

A Piarista Rend Magyar Tartománya által vezetett szerzetesi konzorcium tagjai, a Boldogasszony Iskolanővérek, a Congregatio Jesu (angolkisasszonyok), az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya (jezsuiták), a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány, valamint a Szalézi Intézményfenntartó arra vállalkoztak, hogy együttműködést építenek ki intézményfejlesztési stratégiák kidolgozására.

A májusban indult 1 ház, 7 rend, 1 küldetés elnevezésű projektet értékelő sajtónyilvános konferencián részt vettek az együttműködő rendek elöljárói, illetve képviselői, valamint a szerzetesközösségek által fenntartott iskolák vezetői.

Rendi közösségeink alapító szentjei karéjában tekintünk vissza ezen a fórumon az együttműködés gyümölcseire – mutatott rá a rendalapítók teremben elhelyezett portréira a résztevőket köszöntő Labancz Zsolt SP piarista tartományfőnök. – Mögöttük pedig ott van Jézus Krisztus, aki értelmet adó forrása az ő küldetésüknek és a mi szolgálatunknak is. A sok arc Jézus arcának kibontása, hisszük, ha hozzá mint közös forráshoz közeledünk, akkor a sokszínűség, amit a karizmáik jelentenek, nem eltávolítanak bennünket, hanem segítenek felfedezni a sokszínűség építő, gazdagító erejét – fogalmazott a piarista tartományfőnök. Kiemelte a rendalapítók elkötelezettséget erősítő és identitást adó jelentőségét, és kifejezte reményét, hogy az együttműködés révén megtapasztalt lehetőségeket a közösségek tovább fogják építeni.

Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára az együttműködés jelentőségét méltatta, és arra biztatta a rendi közösségek elöljáróit, hogy a rendezvény ne összefogásuk lezárása, hanem új kezdet legyen az úton. Rámutatott a hosszú távon való építkezés fontosságára.

Tornay Krisztina M. Petra SSND projektmunkatárs és Guba András SP konzorciumvezető az 1 ház 7 rend 1 küldetés projekt keretében megvalósult főbb fejlesztéseket, eredményeket mutatták be. Egy rövidfilm segítségével idézték fel a közös munka hangulatát. Beszámoltak arról, hogy az együttműködés építése három szinten zajlott: fenntartói szinten a tartományfőnökök találkozója a stratégiaalkotást célozta, az intézményvezetők számára vezetőképzést kínált a projekt, a harmadik szinten pedig a tanárok szakmai fejlődését szolgálta.

Guba András megfogalmazta, küldetésük spirituális dimenziója nélkül nem tudják elképzelni az intézményi vezetést. Tornay Krisztina M. Petra a képzések iránti igényt emelte ki, melynek része a konfliktuskezelés, a személyes coaching és a szupervízió is.

A projekt során jól működő műfajnak bizonyult az úgynevezett képző konferencia – értékelte Guba András a megvalósult rendezvényeket. – Ez több szintet integrál: tere a személyes fejlődésnek, a spiritualitás megerősödésnek, a kapcsolatépítésnek, és szakmai előrelépést is biztosít. Ha ez a négy szint együttesen jelen van, sikeres a továbbképzés. Számos ilyen jellegű konferencia megvalósult. Négy rend – a piaristák, az iskolanővérek, a ferencesek és a szaléziak tartottak az intézményeikben dolgozó valamennyi tanár részére pedagógiai napot.

A projekt számos maradandó képzési anyagot is eredményezett, kiadványban teszik közzé a rendek jó gyakorlatait, a diákcsoport-vezető-képzés, a lelkigyakorlat-vezető-képzés, a férfi és női személyiségfejlődés, valamint a keresztény szellemű iskolai nevelés módszertanát.

Fontos lépés volt az iskolák segítő munkatársai számára rendezett konferencia a kapcsolatépítés és hálózatosítás céljával, a történelmi egyházak kínálatát összegző állásportál létrehozása, a szülők és az iskola kapcsolattartásával foglalkozó konferencia, valamint informatikai fejlesztések is megvalósultak.

A zárórendezvény legfontosabb beszámolója volt Pusztai Gabriellának, a Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézete oktatójának előadása, melyben bemutatta munkacsoportjuknak a felekezeti és szerzetesi iskolákra vonatkozó kutatását. Ez a csoport évek óta rendszeresen vizsgálja az egyházi oktatás helyzetét, és publikálja ennek eredményeit.

A kutatás célja annak felmérése, hol tartanak ma az egyházi iskolák az állami intézményekkel való összehasonlításban, mik az erősségeik, erőforrásaik, és mik azok a problémák, amiket meg kell oldani. Rámutattak arra, hogy a felekzeti és szerzetesi iskolák eredményességüket nem a társadalmi elit lefölözésének köszönhetik, mint azt velük szemben vádként felhozzák, hanem annak, hogy nevelésükben a hozzáadott érték nagyon magas. A vizsgálat rákérdezett, miben gyökerezik ez a hozzáadott érték. Kimutatták, hogy eredményességüket leginkább az iskolák körül kialakuló kapcsolathálózati, normákat támogató struktúra, a tanulók és szülők hitbéli elköteleződése, tanárok iránti szakmai és emberi bizalom, a szabadidős tevékenységek gazdagsága, a normabiztonság, valamint az önkéntes munka biztosítja. A vizsgálat azt is kiderítette, hogy a hitbeli erőforrással nem rendelkező gyerekek is tudnak profitálni abból a közjóból, ami ezeket az intézményeket jellemezi.

A statisztika azt is igazolja, hogy a közösségi lelki és sportprogramok, melyek a kapcsolatot építik, a normabiztonságot erősítik, fontosabbak, mint a különórák. Tartós hatás az értékrendben szintén az egyházi nevelés erőssége. Ezt mutatja, hogy az egyetemen is kitűnnek az egyházi iskolában végzett diákok, úgy viselkedésükkel, mint karakteres állásfoglalásaikkal, döntéseikkel. Fontos az is, hogy az egyházi iskolás diákok nem csak a jó jegyért tanulnak, hanem magáért a teljesítésért lelkesednek, ami fontos hozzáadott érték tud lenni társadalmunkban ebből a szektorból. 

Az egyetemi kutatócsoport kérdőíves felmérésében zömmel középiskolai tanárokat, mellettük hitoktatókat, művészeti tanárokat, szakoktatókat és alsó osztálybeli tanárokat kért válaszadásra. Arra voltak kíváncsiak, ki milyen pedagógiai kultúrát hoz magával, hogyan érzi magát az egyházi iskolában, és miben találja meg a fejlődési lehetőséget. A magas válaszadási arány alapján megbízható következtetéseket fogalmazhattak meg. 

A megkérdezés alapján összeállt adatbázist egészítették ki az országos kompetenciamérés adataival, így teremtettek nagy mozgásteret az eredményességi vizsgálati következtetések levonásához. Tekintetbe vették továbbá az iskolák diák összetételét és a családok társadalmi helyzetét. 

Megállapították, hogy országos viszonylatban matematikából a középmezőnyben vannak – az egyes intézmények között jelentős szórással –, szövegértésben pedig – kevésbé szórt eredményekkel – a középmezőny felső határán. A szövegértésben hozott eredményben megjelenik a vallási nevelés hozzáadott értéke, ennek köszönhető az olvasás-szövegértés területén a felekezeti iskolák erőssége. 

A családiháttér-index alapján az egyházi sikolákba járó családok előnyösebb helyzetben vannak az átlagnál, de óriási különbségek tapasztalhatók az egyes régiók iskolái között. A kutatócsoport eredményei azt mutatják, az iskolák diáktársadalmának összetétele igen változatos.

A kutatás a pedagógusokra koncentrált, így rákérdeztek arra, milyen tőkeerőforrásokkal rendelkeznek a tanárok, hogy a kívánatos pozitív felhajtóerőt felszínre tudják hozni. Ezek tudatosítása nagyon lényeges az iskola eredményessége szempontjából. Kiderült, a pedagógusok az emberi tőke terén nagyon jól állnak, a társadalmi tőkét tekintve pedig gazdagok az intergenerációs és intragenerációs forrásaik. Pusztai Gabriella hangsúlyozta, hogy a lelki és spirituális odaadást tőkeként kell értelmezni, és erre kell is támaszkodni. Erőforrásként említette középiskolai szinten a férfi tanárok jelentős arányát, a fiatalabb tantestületeket, a kisebb mértékű pályaelhagyást. Rámutatott ugyanakkor a szakvizsgák terén tapasztalt lemaradásra.

A kutatás kitért arra a kérdésre, vajon eljuttat-e a szerzetesi iskolák nevelése az elvárt, illetve az elvártnál magasabb szintre. Rákérdezett, milyen viszonyt alakít ki a versenyfelkészítés, a tehetséggondozás és a szabadidős tevékenységek, a hitéleti nevelés, az értékrendi orientálás, a lelkigondozás között. Felméréseik azt mutatják, a szerzetesi iskolák szabadidős kínálatukkal eredményesebben tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy az elvártnál magasabb szintre juttassák el diákjaikat.

A neveléskutató szerint az iskolafenntartóknak tantestületben kell gondolkodniuk, és rámutatott, önmagában nem elég az, hogy a tanárok között megvalósul a konszenzus.

A vizsgálat számos kérdést megfogalmazott a rendi elöljárók számára (például a tantestületi konszenzus alakításának területén), melyek a stratégiaalkotás alapjául szolgálhatnak.

A konzorciumban részt vevő szerzetesi iskolák és óvodák – összesen 28 intézmény – lefedik az ország teljes területét, s több mint 1300 pedagógussal végzik 15 ezer gyermek keresztény szellemű nevelését, oktatását.

Fotó: Lambert Attila; Szathmáry Melinda

Trauttwein Éva/Magyar Kurír