Hollerich bíboros avatta boldoggá Párizsban a nácik által meggyilkolt francia vértanúkat

„Fénypontok ők a mészárlások sötét századában” – így jellemezte Jean-Claude Hollerich SJ bíboros – aki a pápa küldötteként vezette a boldoggáavatási szentmisét – a németországi katolikus apostolság ötven vértanúját, akiket az oltár dicsőségére emeltek.

Szerzetesek, papnövendékek és világi hívők, akik a náci uralom alatt, 1944–45-ben munkaszolgálatot teljesítettek német területeken, és akiket a hitük miatt megöltek.

Krisztus iránti szeretetük késztette őket arra, hogy önkéntesként szolgálják deportált testvéreiket. 20 és 35 év közötti fiatalok voltak, akik habozás nélkül vállalták, sok más névtelen apostollal együtt, hogy Isten jelenlétének tanúi legyenek abban a lelki és erkölcsi szorongattatásban, amelyben egymillió-ötszázezer deportált francia munkás élt a német területeken. Nem volt számukra semmiféle vallási szolgálat, mivel – ahogy a jezsuita bíboros a homíliájában elmondta – a német papoknak tilos volt a javukra gyakorolni papi hivatásukat. A mártírok hosszú névsorát a liturgia elején sorolták fel. Ők voltak azok, akiknek 

a táborok poklában sikerült megteremteniük a mennyország oázisait”.

Szolgálatban leélt életek

Raymond Cayré egyházmegyés pap, Gérard-Martin Cendrier minorita szerzetes, Roger Vallé szeminarista, Jean Mestre világi hívő és 46 társuk – egy maroknyi béketeremtő, akik a Jézusba vetett hitüktől vezérelve a szenvedők segítségére siettek. Ők a boldoggá avatott mártírok. Harminc egyházmegyéhez, különböző szerzetesi intézményekhez, a Katolikus Akcióhoz és a cserkészmozgalomhoz tartoztak, közös volt bennük a lelkesedés és a félelem, a nagylelkűség és a szenvedés – emlékeztetett a luxemburgi érsek, aki néhányukat példaként említette, hogy megismerhessük általa a többiek életstílusát is. Összekötötte őket a szolgálatban leélt élet: „Kivétel nélkül mindannyian életüket, tevékenységüket, fogságukat és vértanúságukat szolgálatnak élték meg, és micsoda szolgálatnak! Jézust követték mint hiteles tanítványok, Mesterük nyomdokaiba lépve”. Példák, amelyek elgondolkodtatnak ma is: „A háború és a ma már meglehetősen jól ismert embertelen kínzások örvényében ezek a mártírok és mindazok, akik osztoztak ideáljaikban, nagylelkűségükben és sorsukban, kinyilvánították testvéreik számára Isten szeretetének és irgalmának rendíthetetlen jelenlétét. Így sikerült a táborok poklában a mennyország oázisait megteremteniük, ahol

a szeretet képes volt bátorságot adni, gyógyítani a szív sebeit, eloszlatni a félelmet és reményt közvetíteni”.

Napjainkban nem vagyunk védve sem a háború, sem az erőszak ellen

Az életszentség iránti vágy, a Szentlélek működésének való engedelmesség, a halálig tartó hűség, a szülők iránti szeretetet is felülmúló Jézus iránti szeretet vezérelte őket. Hollerich bíboros szerint ők egy olyan üzenet hordozói, amely nem avul el: „A szeretet soha nem múlik el!” Életük arra késztet minket, hogy újra felfedezzük a keresztség értékét – folytatta a bíboros –, amely arra vezet, hogy életünket és sokrétű tevékenységünket ezzel a hittel, a Krisztussal való közösséggel tápláljuk”. Ebből kiindulva olyan béketeremtőket és megbékélésért küzdő tanúkat idézett mint Schuman, De Gasperi, Adenauer, akik „életüket a közjó szolgálatának szentelték”. Ezt követően nagyon keserű megjegyzést tett a jelenről: „Nyolcvan éve éljük a nyugat-európai történelem leghosszabb békeidőszakát, és mégis, sem a háború, sem az erőszak ellen nem vagyunk védve”.

Hollerich bíboros szívből jövő felhívást intézett az európaiakhoz, hogy működjenek együtt a béke érdekében. A hitnek konkrét kifejezésre kell jutnia a testvériségben, hangsúlyozta, és hozzátette, hogy a nácik megvetették a vallásszabadságot. „Németországban kénytelenek voltak tiszteletben tartani, de a megszállt területeken megmutatták valódi arcukat”. Az aznap ünnepelt mártírok „a vallásszabadság mártírjai”.

Felhívás a fiatalokhoz, hogy misszionárius apostolokká váljanak

Hollerich bíboros homíliája azzal a felhívással zárult, hogy a katolikus fiatalok teljes mértékben kövessék Krisztust, akkor lesz szép az életük. Hangsúlyozta, hogy a mártírok tanúságtétele fontos az Egyház jövője szempontjából Európában. Ugyanaz a Jézus iránti szeretet, amely azokat az apostolokat mozgatta, ösztönözzön arra, hogy misszionárius apostolokká váljunk – kérte a luxemburgi érsek, aki emlékeztetett arra is, amit Ferenc pápa szeretett mondogatni: a megtérés a fejből indul, de a szíven keresztül kell haladnia. „És ti mindannyian, Franciaország és Európa fiataljai, akik már nem látjátok az életetek értelmét,

akik olyan identitást kerestek, amely éltet benneteket, tekintsetek Krisztusra, a béke fejedelmére, tanuljatok tőle, és tanuljatok a ma boldoggá vált mártír testvéreitektől, hogy elkötelezetten cselekedjetek testvéreitek javára!”

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír