Hollerich bíboros a szinóduson: A helyi egyházak gazdagsága ne maradjon bezárva „kincsesládáikba”

A szinódus második ülésszaka nem egyszerűen az előző megismétlése, sem pedig meghosszabbítása, hanem egy továbblépés, amit Isten népe vár az összejöveteltől. A két ülésszak elsősorban a célkitűzésében különbözik egymástól.

Az első feladata ugyanis a kölcsönös és személyes ismerkedés volt, de még inkább a résztvevők által képviselt részegyházak helyzetének, problémáinak a megismerése, „amikor önmagukat mások szemének tükrében láthatták” – állapította meg a szinódusi főrelátor. Ez egy fáradságos, de magával ragadó tapasztalatszerzés volt, melynek során a résztvevők felismerhették az Egyház sokszínű gazdagságát mint életfeltételének adottságát.

A mostani második ülésszakon arra összpontosítják a figyelmet, hogy közös döntés jegyében kijelöljék az Egyház útjait, melyeken együtt járnak majd, azzal a céllal is, nehogy a helyi egyházak gazdagsága bezárva maradjon saját „kincsesládáikba”, hanem a Szentlélek vezetése alatt kölcsönös ajándékozás révén közkinccsé váljon. Ez a második ülésszak három év munkájának „desztillátuma arról, hogyan legyünk missziós, szinodális Egyházzá” – foglalta össze Hollerich bíboros.

A második ülésszaknak az eddigi tapasztalatok alapján készült munkadokumentuma lényegileg különbözik az elsőtől, mely megfontolásra ajánlott kérdések sorát vetette fel. Ezzel szemben a mostani munkadokumentum összegzi a hosszú szinodális előkészület eredményeit.

Az Instrumentum laboris nem a záródokumentum tervezete, amely egyszerűen csak módosítást igényelne, hanem egy folyamat eredményeinek összegyűjtése, amelynek megismerése a mostani ülésszak feladata, mert ennek kell megjelölnie a hangsúlyos szempontokat és a kevésbé fontosakat, illetve hogy mit kell még feltárni és újrafogalmazni. „A tovább lépés ezen irányjelzése a szinódus munkája, amit a Lélek kér az egész Egyháztól, amit aztán megfontolásra a Szentatyának ajánlunk” – fejtette ki a főrelátor.

Miként a két munkadokumentum is eltér egymástól, éppúgy különbözik a két ülésszak munkamódszere is. Természetesen megmarad a kiscsoportokban végzett munka és a közgyűlések nagy fóruma, de a tavalyihoz képest mindkettő dinamikája megváltozik. A munkacsoportok továbbra is a Lélekben való megbeszélések módszerét követik. A főrelátor kéri a résztvevőket, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek a megosztásokra, amikor ki-ki elmondja saját tapasztalatát és véleményét. A delegált elnökök pedig vállaljanak proaktív szerepet, hogy ne térjenek el a már jóváhagyott prioritásoktól. A csoportvezetők munkájukat segítő speciális képzéseken vettek részt.

A főrelátor beszéde nagyobbik részében az úgynevezett munkacsoportokkal való kapcsolatról szólt. Ferenc pápa februárban létrehozott tíz munkacsoportot, melyek külöböző témakörben, szakemberek segítségével folytatták az első ülésszakon megkezdett szinodális utat, vagyis e csoportok létrehozásával már megkezdődött a tavalyi szinódus jelzéseinek befogadása és megvalósítása. A szinódusi főtitkárság aktívan részt vett ezeknek a csoportoknak az elindításában, figyelemmel kíséri tevékenységüket, mely „a szinódus igazi laboratóriumának tekinthető”.

Ez a tíz csoport egyúttal „a szinódusi ülésszak beszélgetőpartnere is”, akiknek a képviselői a délután folyamán beszámoltak az általuk meghatározott programról. Ebből világosan kitűnik, hogy a munkadokumentum négy szekciójának tartalma milyen szorosan összefonódik a tíz csoport munkájával. Ez a párbeszéd a két fórum között a következő hetekben folytatódik, a tíz csoport számos tagja részt vesz a szinódus második ülésszakának munkájában.

Beszéde végén a főrelátor egyenként szólította a tíz munkacsoport képviselőjét, akik röviden beszámoltak az eddig végzett munkájukról.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír