Hollywood napszámosa – Donald Sutherland filmjeiről

Pályáját a hatvanas évek elején kezdte, a nagyközönség az 1967-ben készült A piszkos tizenkettőből ismerte meg a nevét. És meg is jegyezte, hiszen ettől kezdve megszámlálhatatlanul sokszor bukkant fel a filmvásznon. Hol főszereplőként, hol csak epizódszerepben; sikeres alkotásokban éppúgy, mint felejthető filmekben. Játszott vígjátékokban, kaland- és akciófilmekben, de művész- vagy szerzői filmekben is megmutathatta tehetségét. Noha sok évtizednyi filmes karrier állt a háta mögött, sohasem jelölték Oscar-díjra, még akkor sem, ha játszott olyan filmben, amely nyert valamelyik kategóriában. Élete alkonyán, 2017-ben életművéért azért ő is átvehetett egy szobrocskát.

Egy darabig úgy tűnt, első sikere korlátok közé szorítja karakterét, hiszen a Robert Altman által rendezett MASH-t (1970) vagy a Kelly hőseit (1970) egyaránt a vígjátékok közé sorolták. Az utóbbiban Sutherland Csodabogárt alakította; a valóban nem teljesen normális harckocsizó illusztris társaságban – többek között Telly Savalas és Clint Eastwood is játszott a filmben – tört át a frontvonalon azért, hogy megszerezze a németek aranyát. Ugyanakkor a Richard Hooker regényéből készült MASH inkább szatíra: a koreai konfliktus idején, egy hadikórházban játszódó történet a pusztítás és a pusztulás abszurditását állítja elénk akkor, amikor a vietnámi háború már elviselhetetlen feszültséget keltett az amerikai társadalomban. Sutherland az egyik nyegle sebészt, „Sólyomszem” Pierce kapitányt játszotta. A háborús filmeknél maradva, az 1976-ban készült A sas leszállt című kalandfilmben egy ír diverzánst alakított, aki a németekkel együttműködve küzdött a britek ellen. A filmben Steiner ezredes (Michael Caine) csapata merész akcióba fogott: el akarták rabolni Winston Churchillt…

Donald Sutherland ritkán kapott főszerepet, sok esetben inkább csak az egyik főbb szereplő volt. Alan J. Pakula Klute című alkotásában (1971) a címszereplő magánnyomozót alakítja, aki próbálja megtalálni eltűnt ismerősét. Pakula filmje elsőrangú neo-noire. Hangulata a mai nézőt is megérinti, az operatőri munka tanítani való, és a párbeszédek is jól kidolgozottak. Azaz inkább monológok ezek. A film nem elsősorban Sutherland miatt érdekes, bár a kanadai színész lakonikus karaktere jól kiemeli a Klute-nak segítő prostituáltat alakító Jane Fonda érzelmekkel teli játékát. Fonda nem véletlenül kapta meg a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat: hosszú vallomásaiból egy szeretetre vágyó lélek vívódásai tárulnak elénk.

Robert Redford Oscar-díjjal jutalmazott Átlagemberek (1980) című filmjében az apát, Calvint játszó Sutherland élete talán legjobb alakítását nyújtotta. Calvin egy tragédia után próbálja egyben tartani a családját. Sutherland itt egy rendkívül érzékeny karaktert formált meg, A Tű a szénakazalban (1981) című filmben viszont meggyőzően játszott el egy kegyetlen és rideg manipulátort. Tű, a németek ügynöke a második világháború végkimenetelének szempontjából fontos információk birtokában hazafelé indul, amikor partra vetődik egy szigeten. Az itt élő család nem is sejti, mire képes hívatlan vendégük. George P. Cosmatos Árnyék-összeesküvés (1997) című, utolsó filmjében Sutherland a Fehér Ház kabinetfőnökét játszotta. Miután az elnök különleges tanácsadójára (Charlie Sheen) rálőnek a nyílt utcán, a kabinetfőnök irányításával hajsza indul a merénylő után. Csodák csodájára a tettes valahogy mindig tudja, hol is keresik üldözői, és merre jár a célpontja. Bár a kilencvenes évek stílusát követő politikai akcióthriller annak idején mérsékelt sikert aratott, még ma is élvezhető.

A Vakok földjén című, 2006-os disztopikus filmdráma szinte teljesen eltűnt a feledés homályában, pedig parabolisztikus ábrázolásmódja, témafelvetése napjainkban is érdekes. Sutherland Thorne-t, a diktatúra ellen küzdő fegyveresek vezetőjét játssza. Miután az uralkodó testőrtisztjének (Ralph Fiennes) segítségével a kezébe kerül a hatalom, valahogy nem akaródzik neki elengedni azt. Ám mint tudjuk, a forradalom felfalja gyermekeit.

A Vakok földjén egy társadalmi-morális kérdéseket feszegető rétegfilm, csakúgy, mint Bernardo Bertolucci Huszadik század (Novecento, 1976) című alkotása. Ez utóbbi filmet sokan elemezték, rámutatva értékeire, de egyoldalúságaira is, ráadásul az a mód, ahogyan az erőszakot ábrázolta, idegen volt a hetvenes évek megközelítésétől. Donald Sutherland itt Attila Mellanchinit, a fasisztává lett intézőt alakította.

Ez is, mint általában szerepeinek túlnyomó része, mellékszerep volt. Michael Crichton A nagy vonatrablás (1979) című kosztümös kalandfilmjében – melynek főszereplője Sean Connery volt – egy zsebtolvajt játszott. De feltűnt Oliver Stone JFK – A nyitott dosszié című 1991-es filmjében éppúgy, mint a Zaklatás (1994), a Vírus (1995) vagy a Ha ölni kell (1996) című filmekben. A 2000-es években is sokat láthattuk, bár ebben az időszakban – már a hetven felé és azon túl – tényleg csak epizódszerepeket kapott. Clint Eastwood Űrcowboyok (2000) című filmjében ugyanakkor egyike volt a világűrbe tartó öregeknek.

A Hideghegy (2003), Az olasz meló (2003), A mestergyilkos (2011), A sas (2011) vagy az Ad Astra – Út a csillagokba (2019) című filmekben csak rövid időre tűnt fel alakja. A mellékszerep persze nem azt jelenti, hogy az adott karakter nem fontos. Az éhezők viadala című filmek (2012–2015) meghatározó szereplője volt Snow elnök. Sutherland nagy alázattal és szakmai odafigyeléssel formálta meg a polgárháborúból épp csak kikecmergett észak-amerikai országot irányító zsarnokot.

Donald Sutherland még 2023-ban is forgatott. Hatvan évig volt jelen a filmvásznon, így a régi filmeket újranézve még sokáig láthatjuk majd jellegzetes alakját. Ám róla megemlékezve említsük meg a „hangját” is, hiszen Hollywood napszámosát a magyar nézők legtöbbször a tíz évvel ezelőtt elhunyt Helyey László orgánumán hallhatták.

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. július 14-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.