Homiletikai direktórium – módszertani segédkönyv a papok számára

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációt Robert Sarah bíboros, a kongregáció prefektusa, Arthur Roche érsek, a kongregáció titkára és Corrado Maggioni titkárhelyettes képviselte a rendezvényen.

Elsőként Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa méltatta a direktóriumot, melynek célja, hogy segítse és javítsa a papság homiletikai szolgálatát. Sarah bíboros emlékeztetett, hogy már a 2005-ös püspöki szinóduson megfogalmazódott az igény, hogy a papok gondosan készüljenek fel a homíliákra a Szentírás alapján, továbbá azok tartalmilag kövessék a hit és az egyház életének nagy témáit. Fontos emellett, hogy a biblikus olvasmányok üzenete kapcsolódjék a hittartalomhoz, ahogyan azt a Katolikus Egyház Katekizmusa kifejti. A püspökök a következő szinóduson visszatértek erre a témára, és XVI. Benedek pápa a Verbum Domini kezdetű apostoli buzdításában már kifejezetten jelzi „egy, a homíliáról szóló direktórium kidolgozásának szükségességét”.

Mindezek jegyében kezdődött a kongregáció előkészítő munkája, amelyhez utólagos erős lökést adott Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítása, melyben részletesen és hangsúlyozottan foglalkozik a homíliával, főként annak előkészítésével. Robert Sarah bíboros kiemelte: „A homília egy, a fölszentelt papnak fönntartott liturgikus szolgálat, mely hivatásszerűen szolgálja Isten Szavát az egyház hite szerint, és nem személyeskedő módon. Nem akármiféle beszéd, hanem az Isten Szava által sugalmazott beszéd, mely a hívek gyülekezetében, az eucharisztia liturgikus összefüggésében hangzik el.” Három pontot emelt ki a homiletikai direktóriumból:

1. A homília a Szentírásból születik, melyet az egyház lectionariuma, vagyis a szentmise olvasmányainak könyve tartalmaz, az év minden napjára külön lebontva.

2. A homília a liturgikus szertartásból születik, melybe ezek az olvasmányok beleilleszkednek, és amelynek könyörgései és rítusai képezik azt a liturgiát, melynek főszereplője az Isten, Krisztus, az ő Fia által, a Szentlélek erejében.

3. Nyilvánvalóan a homíliának köze van ahhoz, aki azt elmondja. Ebben áll a homiléta előkészületének jelentősége, ami tanulmányozást és imádságot igényel, Isten megtapasztalását és annak a közösségnek az ismeretét, amely felé fordul a szavaival.

„A homília nem lehet szórakoztató látványosság, nem igazodhat a média eszközeinek logikájához, hanem lelkesedést és értelmet kell adnia az ünneplésnek. Egészen sajátos műfaj, amiatt, hogy egy liturgikus ünneplés keretében hangzik el” (Evangelii gaudium, 138).

Ferenc pápa szavaira hivatkozva a kongregáció titkára a homília „liturgikus” jellegét hangsúlyozta, ami azt jelenti, hogy sajátos helye van a szent titkok ünneplésében, és mindig az Isten népe felé irányul, tehát soha nem lehet önmagában álló. Ismét Ferenc pápára utalt: „A homília kivételes értékelése az eucharisztikus szövegkörnyezetéből származik. Ez az oka annak, hogy mindenfajta katekézis felett áll, lévén hogy ez az Isten és a népe közötti párbeszéd legkiemelkedőbb mozzanata a szentáldozás előtt.” (Evangelii gaudium, 137) Ebből a helyből adódik a homíliát mondó pap sajátos szerepe, hiszen a homília a szolgálati küldetésének lényegi része. Ezért nem lehet rögtönözni a homíliát, hanem ahogy Ferenc pápa tanítja: „A prédikáció előkészítése olyan fontos feladat, amely hosszú ideig tartó tanulást, imádságot, elmélyülést és lelkipásztori leleményességet kíván” (Evangelii gaudium, 145).

Végül Roche érsek arra hívta fel a figyelmet a szentmise olvasmányainak bevezetőjéből idézve: „A homília nyissa meg a hívek szívét a hálaadásra, táplálja a jelenlévők hitét, és végül készítse elő őket az Eucharisztia szentségében való gyümölcsöző közösségre.”

Corrado Maggioni atya, a kongregáció titkárhelyettese a félreértések elkerülése végett világossá tette, hogy a homiletikai direktórium nem prédikációk gyűjteménye, nem is biblikus segédkönyv, hanem a homília néhány teológiai és liturgikus alapszempontját fejti ki. Leírja, mi a homília, mi a célkitűzése, mi a dinamikája, ahogy kifejti az írásokat. A bibliai szövegek tudományos egzegetikai magyarázata mellett fontos a megélt szentírásmagyarázat, ami pedig a karitász.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír