Hortobágyi Cirill: Értő és meghallgató figyelemmel forduljunk a sértettek felé

„Iskolafenntartó szerzeteselöljáróként együttérzéssel és őszintén bocsánatot kérek valamennyi gyermektől, szülőtől és tanártól, akiket bármelyik intézményünkben sérelem, megalázás, bántalmazás ért” – ha visszaélési üggyel szembesülök, ezzel a gondolattal kell kezdenem az érintett közösségnek szóló üzenetemet.

Ha valódi a bocsánatkérés, akkor szívből jön, felelősséget vállal a bántó viselkedésért, elismeri a másik fájdalmát, és felajánlja segítségét a gyógyulásban. Téved, aki azt gondolja, hogy amikor egy eljárás során kihallgatja az áldozatokat, ezzel már meg is hallgatta őket. Mert a valódi meghallgatás során nemcsak a történtek pontos rögzítésére figyelek, hanem főleg arra, ahogyan azt mondják, szólnak hozzám. A szavakon túl a valódi érzelmi üzenetet is hallom. Minél gyakrabban sikerül így beszélgetni, annál közelebb kerülünk egymás valódi megértéséhez. Kihallgatni elég egy egyszeri találkozás, érzelmi kapcsolat nélkül. A meghallgatáshoz viszont kapcsolatba kell kerülni egymással.

Fontos, hogy értő és meghallgató figyelemmel forduljunk a sértettek felé.

Ugyanakkor a visszaélések esetében nem kerülhető meg a felelősség kérdése. Felelős az elkövető, aki visszaél egyházi pozíciójával, tekintélyével, fölérendelt szerepével. Felelős az intézmény, a közösség és annak vezetői, akik süketek és vakok a figyelmeztető jelzésekre. És felelős a felettes egyházi szerv, amely szintén nem fordít elég figyelmet a visszaélések megszüntetésére, megelőzésére. A hármas felelősségből eredő következményeket mindig vállalni kell, levonni a megfelelő következtetéseket, és megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy bántalmazási, visszaélési helyzet többé ne fordulhasson elő! A megelőzés gyakorlatát szem előtt tartva pedig támogatást, segítséget, pszichológiai tanácsadást és terápiát kell felkínálni.

Ma már évtizedes gyakorlattal írom le ezeket a számomra egyértelműen előtoluló mondatokat. Nem volt ez mindig így. A gyermekvédelem, a bántalmazások kezelésének kérdésében sokáig egyáltalán nem volt tapasztalatom. Mindig úgy éreztem, hogy nehéz téma a bántalmazások kérdése. Szégyenfolt az egyház történetében, mert olyan masszív rontás, bántás, ártás, sérülés keletkezett az áldozatokon, amely őket egész életükben elkíséri. Személyes tapasztalatom egészen 2014-ig nem volt ezzel a problémakörrel. Olvastam, hallottam, hogy európai, amerikai egyházmegyékben milyen rendszerszintű bántalmazási esetek kerültek napvilágra.

Ma már közismert, hogy az európai országok egy részében – Franciaországban, Németországban, Lengyelországban – teljes körű múltfeltárás történt. A katolikus egyház egy része már átment azon a folyamaton, amelyet az Egyesült Államok püspökei kezdeményeztek, akik egy 2002-es tényfeltáró riportsorozat hatására szembesültek az egyházmegyéikben a kiskorúakkal szemben elkövetett szexuális visszaélések magas számával. Az általuk elrendelt független vizsgálat feltárta a probléma valódi méretét, eközben rendszerszintű hibákat azonosított, ugyanakkor javaslatokat is tett azok kezelésére. Nyomukban egyre több egyházi vezető bocsánatot kért az elkövetett bűnökért, személyesen találkoztak áldozatokkal, és elindítottak egy párbeszédet.

A teljes írás IDE klikkelve érhető el.

Forrás: Telex

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír