Hosszú volt az út, de megérkeztünk – Felföldi László püspök az ökumenikus imahét pécsi záróalkalmán

A Krisztus tanítását közvetítő egyházak képviseletében az egyházmegye főtemplomában jelen voltak: Ócsai Zoltán és Manhardtné Szlovák Katalin evangélikus lelkészek; Nagy Zoltán Csaba, Kisóvári-Németh Norbert és Kisóvári-Németh Márta református lelkészek; Macher Tivadar baptista lelkész; Zajácz Gábor görögkatolikus parókus; Kovács József római katolikus püspöki titkár, Nagy Norbert plébános és Fekete Zoltán káplán.

Mint ismeretes, az idei ökumenikus imahét programadó témáját az afrikai Burkina Fasó-i ökumenikus munkacsoport állította össze: „Szeresd Uradat, Istenedet... felebarátodat pedig, mint saját magadat.” (Lk 10,27) Az imahét eseményein pedig az irgalmas szamaritánus történetének magyarázatával gazdagodtak a résztvevők.

Egy hajóban vagyunk, ugyanazok a felebarátaink, és egymásnak is felebarátai vagyunk – mondta nyitóbeszédében Felföldi László püspök. – Az irgalmas szamaritánus története arról szól, hogy rátaláljunk arra a küldetésre és feladatra, amelyet életutunkon Isten ránk bízott, melyben helyt kell állnunk, melyben le kell hajolnunk a szükséget szenvedőhöz és felemelni magunkhoz. Ez történik minden közös imában, minden együttlétben. „A látható egység titka a láthatatlan szív valósága. Ezt éljük meg, erre figyeljünk, hogy meghalljuk a mennyei Atya hívását: így szeressük Istent, és így szeressük felebarátainkat.”

Az imahét pécsi záróalkalmán egy vezérfonal mentén két lelkipásztor, Kisóvári-Németh Norbert és Kisóvári-Németh Márta református lelkészek egymást váltva beszéltek az irgalmas szamaritánus történetéről. Sajátos módon megvalósuló igehirdetésüket összegzésként állították össze, „melyet gyakorlati alkalmazásra magunkkal vihetünk” – hangzott el a bevezetőben.

A szónokok arra bátorítottak, hogy lássuk meg a krisztusi mértéket életünkben, mindazt, ami a szamaritánusban Krisztusra mutat, és szemléljük azt. A maradéktalanság és a tökéletesség igényével, szent leleményességgel és látással kell követnünk őt, tudva azt, hogy a tökéletes és maradéktalan szamaritánus maga Krisztus, aki nem két dénárt, bort és olajat adott nekünk, hanem önmagát adta miértünk.

Érdemes ehhez a szemléléshez visszatekinteni az egyházatyákra, akik ezt az igeszakaszt allegorikusan értelmezték, és a szamaritánusban magát Krisztust látták. Krisztusban legyünk irgalmasok, akik irgalmasságot nyertünk azáltal, hogy végtelen kegyelmében részeltetett bennünket. Sok engedtetett el nekünk, sok hálacselekedetünkkel válaszoljunk rá, erőnk, értelmünk, szívünk és lelkünk teljességével – hangzott el az igehirdetésben.

Az ökumenikus imaalkalom végén Felföldi László püspök a felekezetek közös szeretetküldetése kapcsán kiemelte: életutunk végén, amikor az Atyával találkozunk, nem fogják megkérdezni tőlünk, hogy melyik gyülekezethez tartoztunk, és miben hittünk, csak annyit, hogy

lehajoltunk-e a másikhoz, felemeltük-e, ápoltuk-e, segítettük-e őt.

De ezeket csak akkor tudjuk megtenni, ha mögötte erő, biztonság, szeretet és hit van, miként az irgalmas szamaritánusban – hangsúlyozta a főpásztor. – Ez a mi közös hitünk, ez a közös erőnk, és ezt kell személyes életünkben, családunkban és közösségeinkben, városunkban megvalósítani az egységért, a békéért, a szeretetszolgálatért, a gyógyító és felemelő szeretetért.

Az imaóra és az idei ökumenikus imahét a lekészek és atyák külön áldásával, majd a székesegyház kijáratánál a személyes üdvözlés és kézfogás lehetőségével ért véget.

A zenei szolgálatban közreműködött a pécsi baptista templom kórusa, az evangélikus templom kórusa, a székesegyház Mozart kórusa és a Pécsi Vonósok. Vezényelt Győri Kornél és Balázs Hajnalka; orgonán közreműködött Kovács Szilárd Ferenc, a székesegyház orgonaművész zeneigazgatója.

Az imaóráról készült felvétel megtekinthető a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír