Hová mehetnénk, ha már megismertük Jézust? – Barsi Balázs tartott nagyböjti elmélkedést Budapesten

„Mi a nagyböjt igazi lényege? A korai évszázadokban a szent negyven nap volt az az időszak, amikor a felnőtt jelentkezőket felkészítették a keresztségre. Bennük elsősorban egy hatalmas vágyakozás élt, mégpedig azért, mert a korabeli pogány vallások semmit sem tudtak arról, ami a kereszténység lényege, hogy az Isten szeret. Ők pedig ehhez az Istenhez szerettek volna közelebb kerülni” – kezdte elmélkedését Barsi Balázs ferences szerzetes. A katekumeneknek ugyanakkor tanulniuk is kellett. Meg kellett ismerniük, hogy ki az a Názáreti Jézus, aki után vágyakoznak.

Ferenc pápa a Szentlélektől indíttatva meghirdette a szentévet. Az idei esztendő ugyanakkor a Niceai Zsinat 1700. évfordulója is. Akárki akármit mond manapság, a Katolikus Egyház mindig ugyanazt hitte. A kezdeti évszázadokban sokféle eretnekség ütötte fel a fejét – a későbbieket is ezekre lehet visszavezetni –, melyekre választ is adott az Egyház. A 325-ben megtartott zsinat Jézus Krisztusról tett fontos megállapításokat.

Ne feledjük, a Názáreti Jézus nem egy vallásalapító, nem valamiféle bölcs, mint Buddha vagy Lao-ce. Jézus kitalálhatatlan

– hangsúlyozta a szónok. Nem csak a pogányság nem találhatta ki, de a zsidóság sem. Előbbiek arra jutottak volna, hogy csak egy isten a sok közül. A zsidóság pedig a megtestesüléssel és a Szentháromság gondolatával nem tudott mit kezdeni. A Niceai Zsinat azt jelentette ki, amit Péter mondott: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16).

A II. Vatikáni Zsinatnak is ez a veleje. Ha másként tekintünk a dokumentumaira, akkor félreértjük. Elutazhatunk Rómába, gyakorolhatunk különféle ájtatosságot, de a szentév lényeg mégis az, hogy választ ad arra a kérdésre: ki vagy te, Názáreti Jézus?

Ma is sokan ki akarják találni, kicsoda ő. Van homoszexuális Jézus, meg olyan, aki Mária Magdolnába volt szerelmes. Ezek a felvetések nem Jézusról szólnak, hanem azokról mond el valamit, akik ezt állítják.

Miért kitalálhatatlan Jézus? Mert az Atyaisten kitalálhatatlan. A Fiúnak és az Atyaistennek egy isteni lényege van. Az is kitalálhatatlan, hogy „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem” (Jn 14,11), mint ahogy az is, hogy az Atya is küldi a Lelket, meg a Fiú is.

Egyetlen egy vallás és filozófia sem kísérthet meg bennünket, mert egyik sem beszél arról, hogy honnan van a szeretet

– emelte ki Barsi Balázs. A szeretet nem a főemlősöktől ered. Az ember szabad, márpedig az anyagban nincs szabadság. De akkor honnan jött a szabadságunk? Kívülről, Istentől jött. Be kell látnunk, hogy a hitben mély logikai értelem rejlik. Amikor a hit kifejtésében a Niceai Zsinat filozófiai kifejezéseket használ, az nincs ellentétben a Szentírással. A ferences szónok arra is rámutatott, hogy Aquinói Szent Tamás vagy Szent Bonaventura minden pasztorális és morális kérdést a Szentháromságból vezetett le.

Kicsoda Jézus? Ehhez a titokhoz kellett közelebb kerülniük a katekumeneknek a szent negyven nap során. A credót magyarázták nekik, de mindig a Szentírást idézve, annak történetein keresztül – mutatott rá az előadó.

Az Egyház mindig ugyanazt vallotta, és ugyanazt is fogja vallani. Soha nem lesz új Egyház – a hitújítástól ments meg, Uram minket! –, nekünk kell megújulnunk a hitben.

Manapság sok rosszat hallunk; papok, püspökök buknak meg, hívek sokasága fordít hátat a hitnek. Az Egyesült Államokban sok katolikus nem hiszi, hogy az Oltáriszentségben jelen van Jézus. De akkor nem is katolikusok – tette hozzá Barsi Balázs.

Amikor Mária méhében megfogant Jézus, akkor eldőlt a világ történelme, hiszen az Atya mindent Krisztusban teremtett. Isten a maga képére formálta az embert, márpedig a láthatatlan Isten képmása Jézus Krisztus. Nagy misztérium, hogy a karácsony előbb volt Isten gondolatában, mint a teremtés. Isten olyan teremtményeket akart, akik őt viszontszeretik, ez pedig csak úgy volt lehetséges, ha a Szentháromság második személye emberré lesz. Mi őbenne vagyunk, mert minket is úgy szeret, mint a Fiát öröktől fogva.

Nem ő hasonlít ránk, hanem mi hasonlítunk rá. Az Egyházat sem lehet kitalálni, mert az Jézus Krisztus titokzatos teste.

Az Egyház hierarchikus és nem demokratikus, ilyen nem létezik. Aki az Egyház szerkezetét át akarja alakítani, az Krisztust akarja átalakítani.

Az Egyház jelenti az utolsó lehetőséget arra, hogy az emberiséget egybegyűjtsük.

Amikor a hittanulók részt vettek az oktatáson, a vágyakozás mellett az értelmüket is képezniük kellett. A niceai hitvallás ugyanakkor nem bibliai szöveg. Ne feledjük, hogy évtizedeken keresztül nem volt még Szentírás, ugyanakkor az Egyház mégis létezett. A Biblia az Egyház hitén belül foglal helyet. A hitoktatóknak, a papoknak és a püspököknek az a szerepe, hogy ezt a szenthagyományt átadják a híveknek, a keresőknek. Ne gondoljuk, hogy ma nincs Isten iránti vágyakozás a fiatalokban – emelte ki Barsi Balázs.

Manapság sokan úgy hiszik, hogy a paradicsomi állapotról szóló bibliai szöveg csak mítosz. Pedig nem így van, az első emberek teljesen ártatlanok voltak, és birtokolták az isteni természetet. Mégpedig azért, mert Isten csak olyan embert teremthetett, aki kapcsolatban van vele. Ádám és Éva szerelme szentség volt, akaratuk pedig szabad volt. Napjainkban azt gondolják, hogy a szabad akarat azt jelenti, választhatok jó és rossz között.

Pedig az isteni szabadság arra utal, hogy úgy szerethetek, ahogyan Isten szeret.

Amikor az ember elszakadt az Istentől, akkor kiszakadt a szeretet végtelenségéből is, így az emberi szabadság már romboló erővé vált.

Nem hiszek abban, hogy itt a világ vége – állapította meg az előadó. – Akár sok millió évet is élhet az emberiség, mert az összes zsákutcát be kell járnunk, mire rátalálunk az egyetlen útra, mely az Atyához vezet. Ez az emberi történelem.

Jézusban olyan tisztaság volt, ami elviselhetetlen. Ezért is gyilkolták meg. Mint ahogyan mi is sokszor megkínoztuk és meggyilkoltuk a szentjeinket, mert nem tudtuk elviselni az ő tiszta szeretetüket. Jézus ismerte, hogy mi lakik az emberben. Látta, hogy csodái miatt követik olyan sokan. Tudta, hogy azért mennek utána, mert jóllakatta őket, mert tele volt a hasuk. (S ha még azt is megtudták volna, hogy járt a vízen, a közlekedést is megoldottnak gondolták volna.) Jézus az eucharisztikus beszédben azt mondja, hogy „nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret” (Jn 6,32). A magyar szövegben az olvasható ennél a résznél, hogy „bizony, bizony”. Pedig itt inkább az „ámen, ámen” kifejezést kellene használni, hiszen ez egy imádság.

Miután Jézus kijelenti, hogy ő a mennyből alászállt kenyér, sokan otthagyják. Mikor a tanítványaitól megkérdezi, hogy „talán ti is el akartok menni?” (Jn 6,67), Péter válaszol (olyan lélekkel, ahogyan azt egy pápától elvárjuk): „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak” (Jn 6,68).

Mert aki megismerte Jézust, nem tud hova menni. Nem mehettek, nem mehetünk már a filozófusokhoz, de a régi prófétákhoz sem. Hol beszélnek arról, hogy Isten a szeretet? És arról, hogy kapcsolatba szeretne velünk kerülni? Sehol máshol.

Jézus azt mondja: „Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8,31–32). Ki kell tartani az igazságban akkor is, ha nem értünk mindent. És ha kitartunk, akkor tanítványokká leszünk, és megismerjük az igazságot. Ám egy igazsággal önmagában nem sokra megyünk. Én személy vagyok, vagyis csak egy másik személy segíthet rajtam. De Jézus az utolsó vacsorán azt mondja, hogy ő az igazság (Jn 14,6). Mert az igazság valaki. Ő az Isten Fia, aki emberré lett értünk, a mi üdvösségünkért, és meghalt szeretetből.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír