Hugo van der Goes: Krisztus siratása

Az alkotás a Brüsszel melletti Ágoston-rendi Vörös kolostorban található, ahol a művész utolsó éveit töltötte. A kompozíció a gótikus festészet irányelveit követi az alakok teátrális elhelyezésével és a részletek aprólékos kidolgozásával. Ami viszont egyedivé teszi, az a megjelenített személyek jellemábrázolása.

A festmény főalakja a keresztről levett, halott Krisztus, akit sirató személyek vesznek körül. Köztük felismerhető Arimateai József, Mária, illetve János apostol. Mellettük láthatóak még más asszonyok és férfiak, akik minden bizonnyal a tanítványi körhöz tartoznak. A Jézust körülvevő alakok magatartása összhangot képez. Bár tekintetük nem kapcsolódik, mégis ugyanazt sugározza, azt a szenvedést és fájdalmat, amit a mesterük halála váltott ki. A távolabb eső két női alak a keresztről levett szögeket csókolgatja, mint ereklyét. Ez a megjelenítés a korban erőteljes ereklyetiszteletet tükrözi.

A festmény összhangját a bal oldalon látható, fehér ruhában ábrázolt női alak töri meg. Nemcsak távolabb helyezkedik el a tömegtől, de öltözetében is kitűnik. A fehér ruha magához vonzza a tekintetet, és így mint második főalak, Jézus alakjával tökéletes párhuzamot alkot. A tekintet és arc szintén fájdalmat és szenvedést tükröz, de nem Jézusra, hanem egyenesen a nézőre tekint, mintegy kilépve a jelenetből, az őt szemlélővel veszi fel a kapcsolatot. Nem tudhatjuk, hogy a festő milyen céllal alkotta meg így a festményét, de számunkra, mai szemlélők számára lehetőséget nyújthat a fehér ruhába öltöztetett nő, ugyanis ő eleveníti meg a közvetítői szerepet köztünk és Krisztus között. Azzal, hogy kitekint, egyszerre bevon az ábrázolt cselekménybe és állásfoglalásra késztet. Arra ösztönöz, hogy megvizsgáljuk és újraértelmezzük a Jézussal való kapcsolatunkat.

Portik Noémi, M. Klarissza nővér írása a Vasárnap 2022/13-as számában jelent meg.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír