Hűségesen, szívből szolgálta Krisztust és a rábízottakat – Végső búcsút vettek Brenner Józseftől

Székely János szombathelyi megyéspüspök mondott szentbeszédet, amelyben a Brenner család példáján keresztül mutatja be a hit, az áldozatvállalás és a helytállás erejét a kommunista diktatúra nehéz éveiben. Emléket állított a mélyen hívő szülőknek, a félreállított, de virágzó közösséget teremtő Lászlónak, a hitéért vértanú halált halt Jánosnak, valamint a meghurcoltatások ellenére hűségesen szolgáló Józsefnek.

A megemlékezés arra buzdítja a papokat, a híveket és a fiatalokat, hogy minden körülmény között maradjanak az igazság és a krisztusi szeretet tanúi.

A főpásztor szentbeszédében Izaiás prófétát idézte, aki ezt írta: „Íme, én és a gyermekeim, akiket az Úr nekem adott, mi vagyunk Izraelben a jelek és a csodák.” Valahogy a Brenner család is – a két nagyszerű szülő és a három papfiú – jellé és csodává lett. Isten szeretetének egészen különleges ajándéka ők a számunkra, mondta. Kiemelte a mélyhitű nagymama példáját, aki a szombathelyi ferences templomban annyit imádkozott azért, hogy a fia pap legyen. És részesült abban a nagy kegyelemben, hogy az unokái közül öten is megkapták a papi hivatás ajándékát. Ez az imádság erejének csodája.

Székely János felidézte Brenner atya édesapjának példáját, aki minden nap szentmisére ment, és minden nap imádkozta a rózsafüzért. Később a kispap, majd pap fiaival gyakran teológiai kérdésekről társalgott. Olyan ember volt, akiből sugárzott – ahogyan József atya ezt gyakran emlegette az édesapjával kapcsolatban – a nyugodt lélek vidámsága és a tiszta szív öröme. Édesanyja tökéletes összhangban élt a férjével. A háború utáni nehéz években keresztanyaságot vállalt egy tízgyermekes családnál, és igen sokat segített nekik hétről hétre. A mama segített a kommunista diktatúra által az állásából kirúgott pedagógus családjának is, sőt, a fiai játékai közül is sokat szétosztott a legszegényebb családok gyerekei között. Később megnyitotta otthonát fiai paptársai előtt is. A keresztnevükön szólította őket, és gyakran a saját ebédjét is felkínálta nekik.

A megyéspüspök rámutatott Brenner László és Brenner János atyák példájára, majd megemlékezett Brenner József atyáról. Félénk gyermek volt, nem mert beállni a minisztránsok közé. De lassan az ő szívében is megszólalt a papságra hívó szó. József atya elmesélte egy alkalommal, hogy amikor 14 évesen ezt közölte az édesapjával, az ránézett, és a tekintetében megrendültség s öröm volt. Aztán csak ennyit mondott: „Legyél jó pap!”

Ez így is lett: József atyából jó pap lett. Egyenes lelkű, hűséges ember, aki szívből szolgálta Krisztust és a rábízottakat egy életen át.

Felidézte József atya utolsó találkozását János testvérével, aztán a későbbi meghurcoltatását, mellőzőttségét, azt, hogy 30 évig volt a Szent Kvirin Plébánia káplánja. Később egyházmegyénk papjainak spirituálisa volt, az irgalmasság pápai követe. Egyenes lelkű, hiteles pap, akinek tanítását hétről hétre zsúfolásig megtelt templom hallgatta, emelte ki Székely János.

Jelek és csodák lettek ők: a Brenner szülők és a három papfiú.

Isten szeretetének – az ő mindent odaadó, keresztig elmenő szeretetének – a tanúi. A diktatúra idején, a pogányság idején ragyogó fények; a hazugságok idején az egyenes lelkűség, az igazság tanúi; a reménytelenség idején a remény jelei. A hitből fakadó derű, öröm, segítőkészség és hiteles emberség tanúi, jelek és csodák.

Ezt követően a megyéspüspök külön szólt az egyházmegye papságához, híveihez és fiataljaihoz. Az atyáktól azt kérte, hogy legyenek ők is – minden körülmény között – az igazság, az irgalom és a remény jelei és tanúi. Merítsenek erőt vértanúink, szentjeink példájából. Lángoljanak és világítsanak. Éljék a papság titkát egész szívvel, odaadással. A hívektől azt kérte a főpásztor, hogy legyenenk az otthonok, a családok is jellé. Olyan hellyé, ahol helye van az imádságnak, ahol teljes az összhang a szülők között, ahol jelen van a derű és a szegények iránti szeretet, és ahol megrendültséggel és örömmel fogadják, ha valamelyik gyermek szívében megszólal a papi vagy szerzetesi hivatás hangja.

Székely János a fiatalokhoz szólva kiemelte, ne legyenek langyos keresztények, hanem legyenek lángoló szívű, igazi Krisztus-követők! Olyanok, akik nem a széles úton, hanem a keskeny ösvényen – a Krisztus-követés örömteli, de néha embert próbáló útján – járnak, és akik akkor sem futnak el, ha fordul az út a Golgota felé.

Nyissátok ki a lelketeket, s engedjétek, hogy szíven találjon titeket Jézus hangja! Mondjatok neki örömteli szívvel igent, hogyha hív, ha az egész életetek odaadását kéri tőletek!

Végül Brenner József atyától búcsúzott a megyéspüspök. „Köszönjük, hogy tanúja és jele voltál egy életen át testvéred életáldozatának. Köszönjük, hogy részt vállaltál az ő keresztjéből. Köszönjük egyenes lelkűségedet és derűdet. Imádkozunk érted, hogy a mennyei Atya az ő végtelen irgalmában törölje el gyarlóságaidat, és vezessen be az ő örök szeretetének országába, ahol átölelheted őt, átölelheted most már örökre drága szüleidet, testvéreidet és mindazokat, akik előtted távoztak el a hit jelével ebből a világból. Ebben segítsen Téged és mindannyiunkat a Boldogságos Szűzanyának, apapok édesanyjának és Boldog Brenner Jánosnak, a magyar Tarzíciusnak közbenjárása.”

Székely János megyéspüspök szentbeszédét IDE klikkelve meghallgatható.

József atyát az altemplom kriptájában, boldoggá avatott János testvére egykori nyughelyén, Édesapja mellé helyezték örök nyugalomra.

Adj Uram örök nyugodalmat neki!

És az örök világosság fényeskedjék neki!

Nyugodjék békében!

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír