Isten szeretete nem teljesítményalapú – Húsvét vigíliája egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

A hagyományoknak megfelelően Palánki Ferenc megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban az egyházközség papjai társaságában mutatta be a húsvéti vigília szertartását nagyszombaton. 

A vigília a tűzszentelés szertartásával kezdődött. A parázsló szénből vett tűzzel a főpásztor meggyújtotta a húsvéti gyertyát. A húsvéti gyertya fénye Jézus Krisztus feltámadását jelzi, amely belevilágít a templom sötétjébe és egyúttal a világ sötétjébe is, hogy új reményt adjon. A húsvéti gyertyába szúrt tömjénszegek Jézus halálos sebeit jelzik.

Palánki Ferenc püspök elindult a fénnyel a sötét templomba, s három lépésben szétosztotta Krisztus világosságát a híveknek, akik a húsvéti gyertyáról meggyújtották saját gyertyáikat. Krisztus világossága töltötte be a sötét templomot. Majd felhangzott az Egyház leggyönyörűbb éneke, az Exsultet, a húsvéti örömének.

Az igeliturgia végigvezetett az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Felhangzott a Glória, Isten dicsőítése, és „visszatértek a harangok” Krisztus győzelmének ünneplésére. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezte ki. 

Palánki Ferenc homíliája ITT meghallgatható.

A katolikus templomokban ősi hagyományt követve általában húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőtt korukban megtérteknek, ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház. Debrecenben hat felnőtt vette fel a keresztség és heten a bérmálás szentségét.

A keresztelés ünnepélyes szertartása előtt elimádkozták a Mindenszentek litániáját. Ezt követte a víz megszentelése és a keresztelés.

A hívek megújították keresztségi fogadalmukat – ellene mondtak a sátánnak, és megvallották hitüket a Szentháromság egy Istenben. S keresztségükre emlékezve a főpásztor meghintette őket az új vízzel. A szertartás a szentmise szokott rendje szerint folytatódott.

A húsvéti vigília végén a feltámadási körmenettel az ünneplés kilépett a templom falai közül, hogy elvigye az örömhírt: Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja!

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

Egri Főegyházmegye

A tűzszentelés szertartásával és a húsvéti gyertya meggyújtásával kezdődött a húsvét esti vigíliaszertartás április 4-én az egri bazilikában.

Húsvét éjszakáján arra emlékezünk, hogy Jézus a halálból átment az életbe, a fény legyőzte a sötétséget, a szeretet legyőzte a gyűlöletet, az irgalom győzött a bűn fölött. Ezen az éjszakán az élet minden árnyát bevilágítja a húsvéti gyertya fénye – fogalmazott Ternyák Csaba érsek homíliájában.

Ábrahám története segít megérteni a húsvét misztériumát. Hallottuk az olvasmányban, hogy Ábrahámnak egyetlen fia volt, Izsák. Ő volt az ígéret gyermeke, aki által megvalósul álma, hogy annyi utóda lesz, mint égen a csillag. Ábrahám azonban váratlanul azt a parancsot kapta Istentől, hogy áldozza fel az ő egyetlen fiát. Mi lesz így Isten ígéretével, ha ő ezt megteszi? – gondolhatta magában. Mégsem tétovázott. Elindult Izsákkal arra a helyre, amelyet Isten megjelölt neki. Végül Isten angyala állította meg: „Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat nem tagadtad meg tőlem.” (Ter 22,12) 

Nyilvánvaló a párhuzam Izsák és Krisztus között. Izsák Krisztus előképe, miként Ábrahám a mennyei Atya előképe, az Atyáé, aki saját Fiát sem kímélte, hanem odaadta áldozatul a világ üdvösségéért – emelte ki szentbeszédében a főpásztor. – Isten, aki megállította Ábrahám kezét, amikor már éppen fel akarta áldozni Izsákot, nem vonakodott a saját Fiát feláldozni a mi megváltásunkért. Ennyire szeretett bennünket. A bozótban fennakadt bárány, amelyet Ábrahám Izsák helyett áldozott fel, szintén előkép – tette hozzá az egri érsek. – Előképe az Igaz Báránynak, Krisztusnak, aki a bozót tüskéiből font koronát visel a fején. 

Az Úr gondoskodik” – mondta Ábrahám a fiának, aki az áldozatról kérdezte, és valóban, Isten olyan Bárányról gondoskodott, aki magára vette a világ bűneit.

A főpásztor a szentbeszéde végén a keresztelendőkhöz fordulva kiemelte: „A keresztségben és az Eucharisztiában Krisztust fogadjátok magatokba. Eledellé válik számotokra is, és bekapcsol titeket saját életébe. A bérmálás szentségében megkapjátok a Szentlélek különleges ajándékát, mely arra segít benneteket, hogy hiteteket bátran megvalljátok, és aszerint éljetek! Legyetek valóban új emberekké, akikben Krisztus él! Gyakoroljátok hiteteket, és kapcsolódjatok be a közösség életébe!” – buzdította a szentségekben részesülőket Ternyák Csaba.

Ezt követően elimádkozták a Mindenszentek litániáját. Az érsek nyolc felnőttnek kiszolgáltatta a beavató szentségeket. Majd a hívek megújították keresztségi ígéreteiket.

A szentmise feltámadási körmenettel zárult.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Egri Főegyházmegye

Fotó: Lénárt Márton

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Április 4-én, húsvét vigíliáján a budapesti Szent István-bazilikában Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, általános helynök, a bazilika plébánosa mutatott be ünnepi szentmisét. Koncelebrált Kovács Zoltán plébánoshelyettes, Kiss Géza Imre káplán és Richard Baafi ghánai kisegítő lelkipásztor.

Homíliájában a püspök kifejtette: Jézus Krisztus feltámadása nem elszigetelt esemény, hanem egy hosszú ideje tartó, csodálatos isteni mű beteljesedése. Beteljesedés és egyben egy egészen új kezdet, mert a feltámadással nem pusztán Jézus addigi élete folytatódik, hanem egy teljesen új élet kezdődik, amelynek mások a tulajdonságai, mint a halála előtti életünknek. A személy és a test is ugyanaz, de mégis átalakulva, egészen új tulajdonságokkal. Ennek az életnek teljesen más távlata van, mert nemcsak ideig-óráig tart, hanem nyitott a végtelenre.

Már az ószövetségi próféciák is vég nélkülinek hirdetik az eljövendő Messiás országát. Ez azonban csak Jézusnak az új életre való feltámadásával válik valósággá és a hit fényénél értelmünk számára is befogadhatóvá. 

Ezt az új életet Jézus nemcsak önmagának szerzi meg, hanem az egész emberiségnek. Mindenki, aki hisz benne és megkeresztelkedik, ebben az új életben részesül.

„Legyünk Isten szeretettől jó illatú virágai ebben a bűntől, gyűlölettől és haragtól oly sebzett és szennyezett, mégis, Isten által olyannyira szeretett világban!”

A Szent István-bazilikában idén hatan vették fel a keresztség és a bérmálás szentségét, egyúttal elsőáldozók is lettek.

Az ünnepi liturgia végén Mohos Gábor püspök vezetésével feltámadási körmenetet tartottak a bazilika körül. A szertartás ünnepi áldással, a himnuszok eléneklésével ért véget.

Bővebb beszámolónk a szertartásról ITT olvasható.

Fotó: Merényi Zita

*

Győri Egyházmegye

Április 4-én, húsvét vigíliáján Veres András megyéspüspök tartott ünnepi szentmisét a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

A feltámadás hitünk lényegi tanítása. Minden szentmisében a feltámadás titka áll ünneplésünk középpontjában, hogy közelebb kerüljünk ennek a titoknak a megértéséhez. Krisztus feltámadása az egész emberiség s benne az egyéni életünknek is sorsfordítója. Krisztus feltámadt a halálból, s minket is meg akar ajándékozni az örök élettel – mutatott rá homíliájában a főpásztor. – Krisztus már nem ebbe a világba támadt fel, amelyből kereszthalálakor távozott, ő később már nem halt meg úgy, mint Lázár és a naimi ifjú, akiket Jézus földi élete során feltámasztott. Új létezés ez, amely már nincs alávetve semmilyen módon a fizikai törvények hatásának.

A kereszténység nem törvények gyűjteménye, a kereszténység egy életforma, egy gondolkodásforma, egy érzelemvilág, amit átitat az evangélium. Ezt kell láthatóvá tennünk az életünkön keresztül – hangsúlyozta Veres András püspök. –

Váljon egyéni életünk kultúrájává az evangélium, a szeretet evangéliuma, általa gazdagítva embertársainkat is!

A szertartás végén a főpásztor vezetésével a koncelebráló paptestvérek és a hívek körmenetet tartottak a káptalandombi főtemplom körül, hirdetve Krisztus feltámadásának örömhírét. A körmenet alkalmával körbehordozták az Oltáriszentséget és a feltámadt Krisztust ábrázoló szobrot is.

A körmenetet követően a megyéspüspök megáldotta az oltár elé helyezett ételeket.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

*

Hajdúdorogi Főegyházmegye

Húsvétvasárnap hajnalán Debrecenben, az Attila téri főszékesegyházban Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita vezetésével tartották meg a feltámadási szertartást.

„Jertek, merítsetek fényt a soha le nem alkonyodó világosságból és dicsőítsétek Krisztust, ki föltámadt halottaiból” – így zengett a húsvéti ének vasárnap hajnalban a debreceni hívek ajkáról. Éjfélkor körmenettel indult a feltámadási szertartás. A papok és a hívek a síri mécses lángjáról meggyújtott gyertyákkal a templom bejárata előtt énekelték el első alkalommal a húsvéti tropárt: „Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott!”

A körmenet végén Fülöp metropolita megnyitotta a sírboltot jelképező templom kapuit, s ahogyan a kenethozó asszonyok, a hívek sem találták már bent az addig sírban nyugvó Krisztust. Síri leple helyett immár a keresztet, az evangéliumos könyvet és a húsvéti ikont csókolhatták meg. A szertartás során a hívek mind a nyolc ódát elénekelték.

A kora reggeli órákban püspöki Szent Liturgiát is tartottak, amelyen Kocsis Fülöp metropolita Aranyszájú Szent János húsvéti beszédét is felolvasta. A főpásztor húsvéti üzenetében a feltámadás mindent megvilágító jelentőségéről beszélt. Kiemelte, hogy bár a hívek negyvennapos böjttel és lelki felkészüléssel készültek az ünnepre, húsvét öröme nem csupán ezen múlik:

Isten mindenkit meghív az ünnepre, még azokat is, akik csak az utolsó pillanatban fordulnak felé.

Hangsúlyozta, hogy a feltámadás fénye új értelmet ad az emberi életnek, és átformálja a szenvedésekhez, kudarcokhoz való viszonyt is. A metropolita felidézte az apostolok példáját, akik kezdetben nem értették Jézus tanítását és halálának eseményeit, ám a feltámadás és később a Szentlélek által megvilágosodva ismerték fel azok valódi jelentését. Hozzátette: ugyanígy a hívők is a feltámadás fényében érthetik meg saját életük történéseit.

Beszéde végén arra buzdította a híveket, hogy a húsvéti örömhírt – „Föltámadt Krisztus!” – ne csak az ünnepen, hanem az év minden napján tartsák szem előtt, különösen a nehézségek idején.

Az ünnepi alkalom a hagyományoknak megfelelően pászkaszenteléssel zárult.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: BSZI/Hajdúdorogi Főegyházmegye

Fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

*

Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Bábel Balázs érsek vezette a kalocsai főszékesegyházban húsvét vigíliáján a feltámadási szertartást és szentmisét, melynek keretében a beavató szentségeket is kiszolgáltatta.

A főpásztor szentbeszédében kiemelte, hogy Isten a történelem ura. Az üdvösségtörténet nem véletlenszerű események sodródása, hanem vonalvezetés, amely eljut alfától az ómegáig, ahogy az a húsvéti gyertyán is megjelenik a kezdet és a vég megjelölésére.

A zsidó húsvétra esett Jézus halála és feltámadása. A felszabadulás ünnepére, amikor a zsidó nép szabadságra jutott az egyiptomi rabság után. Ennek a szabadságnak az ünnepére helyeződött az igazi nagy szabadságnak ünnepe. Szabadság többféle létezik, többféleképpen lehet értelmezni. Van szabadság, amely képzelt szabadság; van szabadság, amely a tényleges rabságból történik. Az a szabadság, amelyet Jézus hozott, végleges és lelki módon értendő szabadság. Ő a bűnből és a halál rabságából szabadított ki minket – hangsúlyozta az érsek. – Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek, hiszen a bűn rabságot okoz. Jézus tanítása azonban az igazság, amely szabaddá tesz bennünket.

A lelkiélet fel tud szabadítani sok bűnös állapotból. A legnagyobb rabság, amely mindenkit elér, a halál rabsága. Jézus átment a halál országán, és feltámadt az új, örök életre. Ezt ünnepeljük a húsvét estéjén. Annak idején a zsidó húsvétban is megvolt az Úr átmenete, átvonulása, de Jézus végleges átmenetet hozott: a halál országából az életbe.

Akik a feltámadt Krisztusban hisznek, emelkedettebb életet kapnak. Ennek szentségi kifejezése a keresztség. Nem névadó ünnepség, hanem a keresztény beavatás szentsége, az élet szentsége.

Az újjászületés, amely Krisztus halálának és feltámadásának szentségi formája. A keresztségben meghalunk a bűnnek, és feltámadunk az új életre – mondta Bábel Balázs.

Forrás és fotó: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

*

Miskolci Egyházmegye

Orosz Atanáz megyéspüspök vezetésével április 4-ről 5-re virradó éjszaka éjfélkor tartottak feltámadási szertartást a miskolci görögkatolikus székesegyházban.

Fotó: Miskolci Egyházmegye

*

Nyíregyházi Egyházmegye

 A gyász sötétjéből a feltámadás vakító fényébe fordult át a világ az elmúlt éjszaka. A nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban a hívek Szocska A. Ábel megyéspüspök vezetésével ünnepelték az egyik legkülönlegesebb átmenetet: a nagyszombati várakozást és az éjféli győzelmi ünnepet.

A szertartások sorozata a nagyszombat esti alkonyati istentisztelettel vette kezdetét, amelynek sajátos dinamikáját a színek átmenete adta.

Míg a szertartás a bűnbánat és a gyász sötét tónusaiban indult a szent sírnál, Nagy Szent Bazil liturgiája alatt a papság már fehér öltözéket öltött, mintegy hirdetve a vasárnap hajnali dicsőség előfényét.

Orosz Gábor atya, beosztott lelkész a Krisztus sírja mellett mondott prédikációjában éppen erre a feszültségre épített. Rámutatott, hogy a keresztény ember élete gyakran ezen a különleges „váltóponton” zajlik: még látjuk a leplen Krisztus testét, de az evangéliumban már halljuk a feltámadás hírét.

A szónok hangsúlyozta, hogy ez a kettősség nemcsak a templom falain belül, hanem a saját lelkünkben és a világban is jelen van. Míg mi a negyvennapos böjt csendjében készültünk, a külvilág gyakran zajongva és közönyösen ment el az áldozat mellett.

A homília legfontosabb üzenete azonban az volt, hogy

Isten szeretete nem teljesítményalapú, és a feltámadás ténye minden emberi mércét felülír.

Ahogy Gábor atya fogalmazott: a feltámadás már nem kettős, hanem egyértelmű, nem válogat, hanem mindenkihez szól – azokhoz is, akik hittel várták, és azokhoz is, akik talán nem is törődtek vele.

„Isten számára nem az a mérce, hogy mi hogyan tudtuk teljesíteni a böjtöt, vagy mennyire lángolóan vallottuk meg a hitünket. Neki az a fontos, hogy ő akkor is szeret bennünket, ha azzal senki sem törődne.”

A püspöki lítiával végzett liturgia után a templom rövid időre elcsendesedett, hogy a virrasztók gyertyafényben, elmélyülten várják az ünnep beteljesedését. Éjfélkor aztán a közösség újra megtöltötte a padsorokat, hogy a papsággal együtt gyertyafényes körmeneten hirdessék a városnak a győzelmet.

A fényárban úszó templomba visszatérve a feltámadását magasztaló énekek örömujjongása töltötte be a templomot és a hívek szívét; Gánicz Endre Sándor főhelynök felolvasta Aranyszájú Szent János húsvéti beszédét, majd a szertartás zárásaként Szocska Ábel püspök megszentelte a családok által készített pászkáskosarakat.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás : Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

*

Pannonhalmi Főapátság

Több százan ünnepelték együtt húsvét vigíliáját a Szent Márton-bazilikában. A liturgián Hortobágyi T. Cirill főapát hirdetett igét.

A főpát homíliájában rámutatott: Az éjszaka sötétjében kezdtük ezt az ünnepet – kinn a kerengő ősi falai között. Szokatlan ez – egy ünnepet nem fényben kezdeni, hanem sötétségben. És mégis: ez a keresztény hit egyik legőszintébb gesztusa. Nem kerüljük meg a sötétséget. Nem mondjuk azt, hogy nincs. Nem gyújtunk meg azonnal minden fényt. Előbb megállunk benne. Mert a sötétség nemcsak a templom terében, nemcsak a világegyetemben, hanem bennünk is ott van. Kétkedéseinkben, bizonytalanságunkban, a kimondott-kimondatlan félelmeinkben. Bizony nem látjuk világosan sem a világot, sem önmagunkat.

És talán ma hozzá kell tennünk: közös életünkben is ott van a sötétség. Az a feszültség, amely körülvesz bennünket. Az a tapasztalat, hogy egyre nehezebb egymással szót érteni. Hogy gyorsan mondunk ítéletet, könnyen kimondjuk: „nem közénk tartozik.”

Bár ugyanabban az országban élünk, mégis mintha egyre távolabb kerülnénk egymástól.

Ma rengeteg információ ér el bennünket, de nehezen találjuk ezek értelmét. Számtalan lehetőség között élünk, és alig találjuk az irányt. És ebben a sötétségben jelenik meg a fény, egy gyertya lángja.
Nem harsányan. Nem bizonyító erővel. Csak jelenléttel. Előbb csak botorkáltunk a sötét kerengőben, majd mindannyiunk gyertyája égett és mindent megvilágított…
Ez a húsvét első üzenete: a fény nem megszünteti a sötétséget, hanem jelenlétével kezdi átformálni.

A főapát arról is szólt: Korunk tapasztalata nem az, hogy ne lenne elég információnk, hanem az, hogy ezekben nem találunk önmagunkra, mindez nem áll össze egyfajta egzisztenciát adó élettörténetünkké. Részletek vannak. Adatok vannak. Vélemények vannak. De az a nagy összefüggés, amelyben az életünk értelmet nyer, gyakran hiányzik. És ez a hiány nemcsak személyes. Közös történetünk is törékennyé vált. A „nemzet”, a „közösség”, a „haza” – ezek a szavak mintha veszítenének erejükből, mert nem tudjuk ugyanabban az értelemben kimondani őket.

A Szentírás azonban nem egyszerűen történetek gyűjteménye. Hanem egy nagy, nemzedékeken átívelő történet, amelybe mi is bele vagyunk írva. És a húsvét azt állítja: nem mi adjuk meg végső soron életünk értelmét – hanem egy történet hordoz minket, Isten fiának, Krisztusnak a története.

Isten Fiának történetében benne lenni fantasztikus! Itt lehetséges a szabadság. A hűség nem hiábavaló. És a vég nem a pusztulás.

És itt érkezünk el a húsvét középpontjához: a feltámadáshoz.

Hortobágyi T. Cirill rávilágított, a mai evangélium fényében még jobban értjük ezt, ma így mondanánk: van az a hír, ami miatt érdemes visszafordulni. Van valóság, ami erősebb a csalódásnál.

Ez a húsvét egyik legmélyebb képe. Nem az, hogy minden azonnal megoldódik. Hanem az, hogy van visszaút egymáshoz. Ez a hír ma különösen is fontos.

Jézus feltámadása arra bátorít bennünket, hogy merjünk újrakezdeni. Egymással. Önmagunkkal. Istennel. Hogy kilépjünk a bezártságból. Hogy meghalljuk a másikat. Hogy ne a félelem vagy a bizalmatlanság vezessen bennünket, hanem az a szó, amely a sírnál hangzott el: „Ne féljetek!”

Mert csak így válhat életünk – és közösségünk – a remény jelévé ott, ahová küldetést kaptunk.

Hortobágyi T. Cirill teljes beszéde ITT olvasható.

Forrás: Pannonhalmi Főapátság

Fotó: Andrónyi Tamás

*

Pécsi Egyházmegye

Felföldi László püspök április 4-én a pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyházban celebrált húsvéti vigíliaszentmisén arra hívott minden hívőt, hogy bátran adják tovább Krisztus fényének és világosságának üzenetét.

A szimbólumokban rendkívül gazdag szentmisén szentbeszédében Felföldi László arról beszélt, hogy az elmúlt szent időszaknak és ennek az éjszakának gazdag hétköznapi, ünnepi és istenkapcsolati vonatkozása van mindnyájunk sorsában. Szólt a csendről, a világosságról, a találkozásokról és a békességről.

A csendet a legmélyebb valóság megélésének tereként definiálta. Mint mondta, sokszor éppen az a tragédiánk, hogy képtelenek vagyunk elcsendesedni, pedig a szívünknek szánt üzeneteket semmi sem közvetíti hűségesebben a közös csendnél.

Kapcsolataink valódi erőforrása a csendben együtt töltött, zavartalan idő. A technikai eszközök – a telefon vagy a televízió – zaja leértékeli a mellettünk lévőt. Pedig mindannyian az odafigyelő csendre és arra a tiszta szeretetre vágyunk, amely csak akkor születik meg, ha valódi figyelmünket a másiknak szenteljük.

Szólt a világosságról, a teremtés hajnalát idéző első isteni üzenetről: „Legyen világosság!”, ahogyan mi is húsvét éjszakáján Krisztus világosságának fényét behoztuk a sötét templomba. Korunk zavaros világában, ahol sokszor mesterségesen keltenek sötétséget az elmékben és a szívekben, sokan tartanak a világosságtól. Ez a fény ugyanis nemcsak az igazságra és a szépségre mutat rá, hanem kíméletlen őszinteséggel világít rá sebeinkre, elrejtett hazugságainkra és életünk kettősségeire is.

Felföldi László hangsúlyozta, hogy

a Krisztussal való találkozáshoz elengedhetetlen a nagyszombat csendjének megtapasztalása. Ebben a mozdulatlan, várakozó csendben, amikor látszólag semmi sem történik, hallható meg Isten halk szava a szív legmélyén.

Ez az elcsendesedés hívja elő bennünk azokat a megerősítő gondolatokat, amelyek életünket szolgálják, és képessé tesznek minket arra, hogy a világosságot ne fenyegetésként, hanem gyógyító kegyelemként fogadjuk be.

Arra buzdított, hogy ne féljünk a fénytől és tanúsítsunk megértést azok iránt, akik félnek a fénytől, a kereszténységtől, hittől, mert tudják, hogy rávilágít a bennük lévő sötétségre.

Arra buzdított a jelenlevőket, hogy bátor szívvel menjenek előre a fénnyel, hogy utat mutassanak az életnek, a szeretetnek, megbocsátásnak, az irgalomnak, Krisztus útjának. Ha nem így teszünk, akkor nem töltjük be Krisztustól kapott küldetésünket, amit személyesen bízott ránk azzal, hogy: „Ti vagytok a világ világossága”.

Szólt a főpásztor a találkozásokról is, melyet az emberi szív legmélyebb, legőszintébb, legtisztább vágyának nevezett. Kiemelte, ezek adják meg életünk minőségét, ugyanakkor a közösségi lét még nem jelenti a valódi találkozást, amikor egymás szívébe tekintve meg merjük mutatni egymásnak a szívünket.

De szólt a békességről is, melyet a csendben utat törő világosság erejének nevezett, mely a Feltámadott első üzenete volt: „Én vagyok, ne féljetek”. Ez a krisztusi üzenet erősít meg, amikor nehéz időszak köszönt ránk, amikor gonosz erők háborút akarnak elindítani ártatlanok halála és szenvedése árán. A nagyhatalmak szándékát nem tudjuk megváltoztatni, de azt igen, hogy mi legyen a szívünkben: irgalom, megbocsátás és szeretet legyen jelen benne – hangsúlyozta.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

*

Szeged-Csanádi Egyházmegye

A húsvéti vigíliaszertartást a szegedi dómban Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök vezette. Prédikációjában hangsúlyozta: a végső győzelem már garantált a keresztényeknek, akik kitartanak Krisztus mellett.

Kiss-Rigó László különválasztotta a történelem „halhatatlanjait” és Jézus Krisztus személyét: míg a történelem nagyjai emlékezetben élnek tovább, Krisztus valóságosan, testben támadt fel, tanítványai pedig nem látomásról, hanem saját kezükkel tapintható találkozásról tettek tanúságot, még az életük árán is.

A püspök szerint a kereszténység lényege éppen ez: nem emlékezni egy nagy tanítóra, hanem csatlakozni egy győzteshez, aki a halálon túl is életet ad követőinek. A püspök rámutatott, hogy

a keresztség az élet teljességének szövetsége: aki közösséget vállal Krisztussal földi életében, kitart mellette minden küzdelmében és halálában is, az részesedhet végső győzelmében is.

A régi keresztény hagyományt felelevenítve Kiss-Rigó László a vízszentelés után megkeresztelt egy felnőtt férfit, amely során a hívek megújíthatták keresztségi fogadalmukat: ellene mondtak a sátánnak és megvallották hitüket. A szentmise végén ismét a húsvéti gyertyáról véve a lángot, a hívek ismét meggyújtották gyertyáikat, majd elindult a feltámadási körmenet: a hívek imádságos énekekkel járták körbe a Dóm teret, jelképesen megosztva a feltámadás fényét, dicsőségét és örömét az egész világgal.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Délmagyar/Szeged-Csanádi Egyházmegye

Fotó: Gémes Sándor

*

Székesfehérvári Egyházmegye

Húsvét vigíliáján a Szent István király székesegyházban is a hagyományos tűzszenteléssel, a húsvéti gyertya meggyújtásával és templomba vitelével kezdődött az egyházi év legünnepélyesebb liturgiája. Felhangzott a húsvéti örömének.

A nagyszombati szertartás az igeliturgiával folytatódott, amelyben az olvasmányok felidézték, Isten hogyan mentette meg népét a régmúlt időkben, az idők teljességében pedig hogyan küldte el szent Fiát, hogy beteljesítse a megváltás húsvéti művét. Az utolsó olvasmányt követően a húsvéti gyertyáról tüzet véve meggyújtotta az oltárok gyertyáit. A könyörgés után felhangzott a Glória, megszólalt az orgona a harang- és csengőszó, hogy Krisztus győzelmét, a megváltás örömét hirdessék.

Spányi Antal püspök homíliájában a nagyszombati szertartás szimbólumairól beszélt és az olvasmányokról, amelyekben szemlélhettük az Isten gondoskodó szeretetét és jóságát. Azt a szeretetet, amellyel megteremtette a világot. Amellyel nemcsak sok veszélytől mentette meg az embert, hanem az örök pusztulástól is. „Eljött az Úr, aki egy lett közülünk, mindenben hasonlóvá vált hozzánk a bűnt kivéve és ez a Krisztus azt mondta nekünk: Ne féljetek! Bátorság ne féljetek! Persze, hogy az ember fél a pusztulástól és fél a haláltól. Egészen biztos, hogy Lázár is félt és testvérei is féltek, amikor látták testvérüket meghalni, amikor el kellett temetniük. Az apostolok is féltek, amikor Krisztust látták a kereszten meghalni. Látták szeretetét, türelmét, másoknak üdvösséget hirdető jóságát, a jobb latornak meghirdetett bűnbocsánatát, de mégis bezárult mögötte a sír ajtaja. Csak Mária hitte, hogy harmadnap történik valami. Nem marad minden így. Isten megmutatja, hogy az Ő Fia él és életre támaszt mindenkit, aki hisz benne.”

A főpásztor megemlékezett Szent II. János Pál pápa megválasztásáról is amikor a Szent Péter-bazilika erkélyéről szólt a téren összegyűlt nagy tömeghez. „Az egész világ mélyen emlékezetébe zárta a szavait: Ne féljetek! Krisztus föltámadt, Krisztus él, Krisztus veletek van, nincs mitől félnetek, ha életeteket Krisztusnak adjátok, ha Krisztus kezét fogjátok, ha Őt akarjátok követni az életetekben. Húsvét ezt a nagy örömet hozta el nekünk, hogy már többet nincs mitől félnünk, mégha bűnösök voltunk is. Ne féljetek! Isten megbocsát.”

Spányi Antal püspök azzal zárta gondolatait, a húsvét üzenete, hogy szeressünk, higgyünk és kezdjünk új életet Jézussal. „Ha szorongunk attól, ami világban van, nem tudjuk, mit hoz a holnap, nem tudjuk, hogy álmaink valóra válnak-e vagy éppen viszályára fordulnak, akkor jusson eszünkbe Jézus szava: Ne féljetek! Isten gondoskodása nem felejt el minket, Ő törődik velünk. Ne féljetek!

Legyen szívünkben és lelkünkben ez a Krisztustól nekünk is mondott rövid, bátorító és vigasztaló ige. Húsvét van, ne féljetek!

Húsvét van, még a haláltól sem kell félnünk, mert az örök élet vár ránk, amelynek ajtaját Krisztus kitárta előttünk. Adja az Úr, hogy ez a húsvéti hit, ennek ragyogó fényessége adjon nekünk erőt életünk minden percében és ezzel a hittel tudjuk segíteni a világot, minden embert, a szorongókat és félelemben élőket, a hit örömét nem ismerőket. Gyújtsunk fényt a világban, a hit fényét és képviseljük, és hirdessük: Ne féljetek! Krisztus föltámadt és él!”

A főpásztor beszéde után az ünnep a keresztség liturgiájával folytatódott. Elénekelték a mindenszentek litániáját és a püspök megszentelte a vizet, megáldotta a keresztelő kutat. A hívek megújították keresztségi fogadalmukat majd a megyés főpásztor a megáldott vízzel meghintette őket.

A szertartás a szentmise megszokott rendje szerint folytatódott, amelynek végén a feltámadási körmenettel a hívők ünneplése kilépett a templom falai közül. A főpásztor vezetésével húsvéti énekekkel és a templomi csengők kíséretében körbevitték az Oltáriszentséget és a Feltámadt Krisztus szobrát Fehérvár belvárosában, hogy elvigyék az egész világ számára az Örömhírt: Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt!

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

*

Szombathelyi Egyházmegye

A nagyszombati húsvéti vigilia szertartását Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke hagyományosan a tűz megszentelésével kezdte a székesegyház előtt, majd Krisztus világosságát vitték az emberek közé és felcsendül az örömének, mely az áldott éjszakáról Krisztus feltámadásáról szól. Az olvasmányok után újra megszólalt az orgona és Isten dicsőségét hírdette, majd az Alleluja éneklése hirdette, hogy Krisztus feltámadt.

A  megyéspüspök szentbeszédét a következő mondattal kezdte: Jézus mondta, én vagyok a feltámadás és az élet. János apostol így írt róla: az élet megjelent, mi láttuk és tanúságot teszünk róla. Ezt a végtelen hatalmas, győzedelmes életet ünnepeljük. A feltámadt Krisztust, aki legyőzte a bűnt és a halált. Ahogy a megtestesülés először Názáretben, aztán Betlehem szegénységében a születés, úgy a feltámadás is csendes isteni stílusban történik. Ezzel a titokkal találkoznak az apostolok, az üres sírral, ami a feltámadás földi lábnyoma, majd Krisztussal, ez a találkozás forgatja fel az életüket. Ezután a találkozás után boldogan hirdetik, hogy Krisztus él. Húsvétot ünnepelni azt jelenti, hogy mi is találkozunk a feltámadt Úrral, az isteni élettel. Beengedjük ezt az életet a szívünkbe, életünkbe, családunkba. Rálépük a szeretet útjára.

Az ember rossz helyen keresi a boldogságot. Elfelejti azt, az egyetlen igazi boldogság a szeretetben van. Odafentről jön.

Ha meghallanánk a húsvéti örömhírt – Békesség nektek! –, kiütné a kezünkből a kardot.

Húsvétot ünnepelni azt jelenti elindulunk Krisztus útján, imádkozó emberré leszünk. Legyen az életünkben csend és mélység, mert Isten ezen keresztül szól! - fogalmazott a főpásztor. Vegyük észre az életünk ajándékait. Szeressünk nagy szívvel, nagylelkűen, feltételek nélkül. Tegyük a szeretet tetteit. A tettekből érzések születnek: Segítsünk. Vegyük észre a szenvedőt. Ígv megtapasztaljuk, hogy többet kapunk, mint adunk.

A szentbeszéd végén Székely János püspök bemutatta a nagyszombat éjszakáján beavató szentségekben részesülő nyolc katekument. Hárman mindhárom szentségben, öten az Eucharisztiában, majd mind a nyolcan a bérmálás szentségében részesültek.

Az ünnepi szentmise után a feltámadt Krisztus szobrával az élen feltámadási körmenet indult a templom előtti téren keresztül a megyeházát érintve, vissza a templomba. Az út során négy alkalommal szentségi áldást adott a főpásztor. Végül a székesegyházban záróáldással ért véget a körmenet, melyet a húsvéti eledelek megáldása zárt le.

Bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

*

Váci Egyházmegye

Marton Zsolt megyéspüspök a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban mutatta be a nagyszombati húsvéti vigília szertartását, amelyen a Váci Egyházmegye szeminaristái biztosították az asszisztenciát. A főpásztor szentbeszédében a Római levél gondolatait emelte ki a keresztségben új életre támadt emberről, hangsúlyossá téve ezúttal a húsvéti szertartásban megújított keresztségi fogadalmakat.

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, nagyszombat éjszakáján az Egyház talán legszebb ünneplése jeleníti meg a szent titkokat. A liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötétség, a tűz és a víz, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a bűnt és a halált. A liturgia sötétben kezdődik, utalva arra a sötétségre, amely a világra borult Krisztus halála után, amikor úgy látszott, hogy a halál legyőzte az életet, a bűn legyőzte Krisztust. Ebben a sötétben gyullad meg a remény: a feltámadt Krisztus fénye.

Vácon a szertartás este fél kilenckor kezdődött – az erős szél miatt ezúttal a székesegyház porticusában – a tűz szentelésével. Erről a megszentelt tűzről gyújtották meg a húsvéti gyertyát, majd erről a Krisztust jelképező gyertyáról terjedt tovább a fény a hívek kezében lévő gyertyák segítségével mindenhol a templomban ezzel is üzenve: a fény, Jézus velünk van újra. Az „Exultet”, azaz húsvéti örömének az egyház egyik legszebb himnusza, amely megénekli a szabadítást, Krisztus feltámadását és örökké tartó dicsőségét.

Az igeliturgiában elhangzott ószövetségi olvasmányok végigvezették a híveket a teremtéstörténettől Ábrahám és Izsák történetén keresztül az egyiptomi szabadulásig megmutatva, hogy Isten mindig ott állt az ember mellett és bűnös voltában is irgalmas szeretetét kínálta neki és felkészítette őt az üdvösségre.

Marton Zsolt püspök beszédében a szentlecke (Róm 6,3–11) gondolataira reflektált, amelyben a keresztségben ú életre támadó emberről tanít. Isten mindenkinek igaz állapotot ajánl fel, azaz a hozzá fűződő helyes viszonyulást, ez a megigazulás – mondta a püspök. És ez a megigazulás a keresztséggel kezdődik. Akit megkeresztelünk, annak igaz élete lesz a feltámadott Krisztussal.

A mai világban kedvelt gondolat a „valósítsd meg önmagadat” – folytatta a gondolatmenetet a püspök. De a keresztény ember Krisztusban szeretné és tudja csak magát igazán megvalósítani.

A megkeresztelt embernek új gondolkodása, új viselkedése lesz, leveti a régi, rossz beidegződéseket és az Isten által megálmodott önmagává válik. Merjük elhinni, hogy mindnyájan megváltottak vagyunk!

– szólt a főpásztor húsvéti felhívása utalva arra is, hogy a liturgia következő részében a víz megáldását követően, amelyre a keresztelőkútnál került sor, a hívek megújították keresztségi fogadalmukat.

A szentmise az eucharisztia liturgiájával folytatódott és tette teljessé a húsvéti közösségi ünnepet.

A szertartáson a váci székesegyház Szent Cecília Kórusa végezte a zenei szolgálatot rézfúvósok közreműködésével és Varga László kanonok, karnagy, egyházmegyei zeneigazgató vezényletével.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

*

Veszprémi Főegyházmegye

A keresztény világ legszentebb éjszakáján, húsvét vigíliáján ünnepi csend és várakozás töltötte be a veszprémi Szentháromság teret, ahol a tűz megszentelésével vette kezdetét a feltámadás liturgiája április 4-én.

A szertartás kezdetén Udvardy György veszprémi érsek megáldotta az új tüzet, majd ünnepélyes szavakkal hirdette Krisztus örökkévalóságát: „Jézus Krisztus tegnap és ma, Ő a Kezdet és a Vég, Ő az Alfa és az Omega…” A húsvéti gyertya meggyújtása, valamint a kereszt alakban elhelyezett tömjénszemek Krisztus megváltó szenvedésére és dicsőséges feltámadására irányították a figyelmet: a világosság, amely elűzi a sötétséget, maga a Feltámadt Úr.

Az érsek a tűzszenteléskor arra hívta a jelenlévőket, hogy az Egyház ősi meghívásához kapcsolódva virrasszanak és imádkozzanak: „Ha így emlékezünk Urunk húsvétjára, ha igéjét hallgatjuk, halálát és feltámadását megünnepeljük, akkor remélhetjük, hogy a halálon való győzelmének is részesei leszünk, és vele együtt élünk Istenben.”

A Szent Mihály-főszékesegyházba bevonulva a hívek a sötétségből a fény felé haladva élték át a vigília egyik legmegrendítőbb pillanatát. A szinte teljes sötétségbe borult templomban az ószövetségi olvasmányok – például a teremtés története, Ábrahám próbatétele és Isten szabadító tettei – idézték fel Isten hűségét és ígéreteinek beteljesedését.

A Glória felcsendülésekor a fények kigyúltak, megszólaltak a harangok, és a feltámadás öröme betöltötte a székesegyházat.

A liturgia során a Szent Mihály-kórus szolgálata, valamint Kosóczki Tamás orgonaművész zenei közreműködése emelte az ünnep fényét, segítve a híveket abban, hogy még mélyebben kapcsolódjanak be a megváltás misztériumába.

Homíliájában Udvardy György érsek a hit középpontjára irányította a figyelmet: „Mi, Krisztus-követők a Feltámadott Krisztust keressük.” A keresés nem bizonytalanságból fakad, hanem bizalomból – abból a hitből, hogy Krisztus legyőzte a halált és örök életet ígér az embernek. „Bízunk az Atya ígéretében, aki újjáteremti népét, és bízunk a Szentlélek erejében, aki megerősít, meggyógyít és újjáteremt bennünket” – hangsúlyozta.

Az érsek rámutatott:

az ember önmagától törékeny a megbocsátásban, a megújulásban, de Isten Lelke képes átalakítani kapcsolatainkat, mindennapi szokásainkat és Istennel való viszonyunkat.

A Feltámadott keresése egyben szabadság is: megszabadulás a félelemtől, és az új élet kezdete.

A vigília csúcspontján a hívek megújították keresztségi ígéreteiket, megerősítve hitüket és elköteleződésüket. A főpásztor szavai szerint ez a pillanat nem csupán emlékezés, hanem küldetés is: „Vállalkozunk arra, hogy a jövőt formáljuk, mert Krisztusba öltözködtünk, és az Ő kegyelmével, a Szentlélek erejében alakítjuk a világot.”

A szertartás kiemelt, kegyelmi pillanata volt, hogy több testvér is a keresztség és a bérmálás szentségében részesült.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

 

Kiemelt fotó: Andrónyi Tamás

Magyar Kurír