Húsz évvel a kiengesztelődés után – Riportfilm a magyar és a szlovák nép közös örökségéről

A riportfilm apropóját az adja, hogy június 27-én három szlovák püspök, mintegy 220 pap és több ezer zarándok érkezik Esztergomba a Szepesi Egyházmegyéből. A látogatás azonban nem pusztán jubileumi ünnepség. Egy másik fontos évforduló is van idén.

Húsz évvel ezelőtt, 2006. június 29-én a magyar és a szlovák püspöki konferencia képviselői Esztergomban írták alá azt a történelmi jelentőségű kiengesztelődési nyilatkozatot, amelyben a két nép múltjának sebeiért kölcsönösen bocsánatot kértek egymástól.

A dokumentumot magyar részről Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, szlovák részről František Tondra püspök, a Szlovák Püspöki Konferencia akkori elnöke látta el kézjegyével.

Így a mostani zarándoklat sokak számára a húsz évvel ezelőtti kiengesztelődés megújítása is.

Pozsonyba utaztunk, hogy felkeressünk olyan helyszíneket, amelyek évszázadokon át meghatározók voltak a magyar és a szlovák egyházi életben. A pozsonyi ferences kolostor udvarán Kuzmányi István diakónus, a Magyar Kurír főszerkesztője felidézte: néhány héttel ezelőtt Erdő Péter bíborost arról kérdezte, milyen emlékek adtak számára erőt a betegsége idején. A bíboros az elsők között említette a húsz évvel ezelőtti esztergomi kiengesztelődést.

A riportfilmben megszólal Molnár Tamás pozsonyi magyar lelkész is, aki 2006-ban még kispapként vett részt a bazilikában rendezett ünnepségen.

Történelmi jelentőségű pillanat volt – emlékezik vissza. – Nem véletlen, hogy XVI. Benedek pápa külön áldását küldte az eseményre.

Molnár Tamás arról is beszél, hogy tizenöt évvel később, már papként vett részt a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjén. Különösen megható volt számára, hogy Erdő Péter bíboros Ferenc pápa jelenlétében is fontosnak tartotta felidézni a magyar–szlovák kiengesztelődés ügyét és a két nép közötti barátság jelentőségét.

A bíboros akkor így fogalmazott:

Budapest Magyarország és Európa szívében a hidak városa. Hivatásunknak érezzük, hogy híd legyünk Kelet és Nyugat között, a különböző kulturális és vallási világok, a nemzetek között. Ezért írtuk alá tizenöt éve a megbékélés és barátság dokumentumát mi, a magyar és a szlovák püspöki konferencia tagjai.”

De miért éppen Esztergomban találkoznak újra a magyar és a szlovák hívek? Miért tekintik olyan sokan ezt a zarándoklatot hazatérésnek? Erre ad választ a riportfilmben Török Csaba, az esztergomi bazilika plébánosa, egyetemi tanár.

Felidézi: a mai Szepesség évszázadokon át az esztergomi érsekség része volt. A hatalmas egyházmegye a Kárpátokig nyúlt, és olyan egyházi központokat foglalt magába, mint Pozsony vagy Szepesváralja. A török utáni újjáépítés és egyházi újjászervezés, az élet fellendülése már a 18. században is azt mutatta, hogy túl nagy kiterjedésű ez az érsekség. Ezért döntött úgy Mária Terézia, hogy 1776-ban három püspökséget alakít ki az esztergomi érsekség területéből. Ezek közül az egyik a szepesváraljai, amely a régi középkori káptalani központ köré szerveződve jött létre az uralkodó rendelkezésére, a pápa jóváhagyásával.

„Amikor ma alapításának 250. évfordulóját ünnepli a Szepesi Egyházmegye, teljesen természetes, hogy Esztergomba zarándokol el. Hiszen

ezzel a zarándoklattal a szepesváraljai hívek hazatérnek”

– fogalmaz Török Csaba.

Különösen megható része az összeállításnak a 2024 őszén elhunyt Käfer István professzor megszólalása archív felvételen. A Széchenyi-díjas irodalomtörténész egész életében a két nép közös történetét kutatta, és fáradhatatlanul dolgozott a két nemzet közötti párbeszéd erősítésén. A filmben hallható mondata talán mindennél tömörebben foglalja össze a közös múlt lényegét:

Csak nyelvi különbség van szlovák és magyar között. Semmi egyéb. A világon nincs még két olyan nemzet, amelynek más a nyelve, és mégis ennyire azonos az ezeréves fejlődése.”

Június 27-én tehát nem egyszerűen vendégek érkeznek Esztergomba.

Olyan hívekkel találkozhatunk Szlovákia számos településéről, akik ugyanannak az ezeréves keresztény örökségnek a részesei, és akiknek történetét évszázadokon át ugyanaz az egyház, ugyanazok a szentek és ugyanaz a hit formálta.

A bazilika falai között ezen a napon nemcsak egy 250 éves egyházmegyét ünnepelnek majd, hanem azt a megbékélést is, amely húsz évvel ezelőtt Esztergomban nyitott új fejezetet a magyarok és a szlovákok kapcsolatában. És talán azt is, hogy a közös hit gyakran erősebb köteléknek bizonyul, mint a történelem által emelt határok.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Szöveg: Zsuffa Tünde

Fotó: Daubner Tibor, Gyarmati Krisztina

Videó: Kardinális

Magyar Kurír