Húszéves a debrecen-nyíregyházi egyházmegyei Cursillo mozgalom

A húsz év során mintegy 1300 fő vett rész cursillós hétvégén az egyházmegyében, a jubileumi ünnepen pedig több mint háromszázan vettek részt.

A szentmise homíliáját Felföldi László debreceni plébános tartotta, aki húsz éven keresztül egyházmegyei lelkivezetőként segítette a mozgalmat. A plébános beszédében visszatekintett az elmúlt két évtizedre, kiemelte, a feladat elvégzéséhez jó döntésekre van szükségünk, ami bölcsességet feltételez. A bölcsesség viszont rossz döntések tapasztalatából születik. Mint mondta, mindezeket megélték az elmúlt húsz év vezetésében is, majd köszönetet mondott azoknak a cursillistáknak, akik a nehézségek, válságok idején is kitartottak a mozgalomban.

A plébános elmondta, a nehézséget a felgyorsult világ okozta, amelyben megmutatkozott az egyház és benne az ember válsága is. Kifejtette: nem az Isten szava változik, hanem mi változunk, és ehhez a változáshoz igazodva kell lefordítani az evangélium üzenetét. Ami húsz évvel ezelőtt az egyházban, spiritualitásban, közösségben működött, az ma már nem biztos, hogy ugyanúgy eljut a szívekhez.

Mindemellett a válság abban az értelemben jó, hogy hatására elindul valami. Ha megéljük a mélypontot, onnan vagy fejlődhetünk, vagy kilépünk abból, ami nem működik. A Cursillo nem szűnt meg az egyházmegyében sem. Ezt üzeni a lendülete, a fölfelé törekvése.

Természetesen ehhez szükséges a megtartó erő, a közösség. László atya hangsúlyozta, Jézus három évet fordított arra, hogy a tizenkét apostolt közösséggé formálja. Az emberré válás pillanatától kezdve az ember lényegi mélysége a közösség. Az „én” csak a „te” közösségében teljesedik ki, és az Isten üzenetének teljességét megélve válik krisztusi közösséggé. Ha elveszítjük ezt a közösséget, akkor mindent elveszítünk. Ha nem teremtünk közösséget, akkor nem teszünk semmit.

A Cursillo mozgalom legfontosabb célja a keresztények megújítása, ami keresztény, együttműködő apostolok által valósul meg. Felföldi László figyelmeztetett, fel kell tenni a kérdést: „Én kivel építem a közösségemet? Kilépek-e a másik felé, meghívom e a másikat ebbe a közösségbe?” Krisztus nem arra hívott bennünket, hogy sikereket, nagy eredményeket érjünk el, hanem arra, hogy az ő szeretetét megéljük, továbbadjuk, hogy apostoli közösséget hozzunk létre.

A találkozón ezután azok emlékeztek vissza a kezdeti időkre, akik elindították az egyházmegyében a Cursillo mozgalmat: Fabókné Ildikó, az országos Cursillo mozgalom világi elnöke, Szekrényes András (Nyíregyháza) és Lipták Béláné (Napkor). Ezt követően a kegytemplom körül elhelyezett évszámok segítettek megtalálni a résztvevőknek az egykori csoporttársaikat, így jó hangulatban kezdődhetett a kiscsoportos beszélgetés, az élmények felelevenítése.

Végül Linzenbold József lelkivezető a Cursillo mozgalom megtartására két módszert ajánlott. A kiscsoportos beszélgetéseket az egyházközségekben, valamint a nagyobb közösségi találkozókon, az ultreyákon való részvételt. Azok számára, akiknek egyik lehetőség sem adott, Ferenc pápa három gondolatát javasolta: fedezzük föl azt, hogy az Atya mennyire szeret bennünket akkor is, ha mi eltávolodunk tőle. Továbbá szüntelenül elmélkedjünk az Isten szaváról. Segít ezt megvalósítani, ha egy kisméretű bibliát hordozunk magunkkal. Harmadik lehetőség az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek gyakorlása. Sajnos nagyon sokan nem tudják, pontosan ez mit takar, pedig ezek által kézzel foghatóan tapasztalható meg az Isten szeretete.

Végül József atya útravalóként a következő húsz évre Ferenc pápa üzenetével zárta a találkozót: „Az Úr találkozni akar velünk, az Úr együtt akar lakni velünk, barátunk, testvérünk, mesterünk akar lenni, aki megmutatja nekünk a boldogsághoz vezető utat. Semmit sem kér tőlünk cserébe, csak azt kéri, hogy fogadjuk be őt...”

Fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír