„Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.”
Komolyan véve Márai Sándor gondolatait, a miskolci katolikus iskolában valóban ünnepeltek, hálát adva Istennek.
A rendezvényen közel ötszáz diák és ötven pedagógus vett részt. Az iskola jelenlegi és egykori diákjai közül is sokan megmutatták tehetségüket a színpadon, különböző műfajokban.
A műsort a negyedikes diákok palotás tánca nyitotta meg.
Ezt követően Pappné Orosz Klára, az iskola igazgatónője és Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke osztotta meg ünnepi gondolatait.
A gálaműsorban többek között elsős kisdiákok gyermeki őszinteséggel megfogalmazott mondatai hangzottak el Istenről.
Testvérek alkotta (öregdiák) néptáncos párok – a Szinvavölgyi néptáncműhely tagjai – mezőségi és kalotaszegi táncokat adtak elő.
Negyedikesek tolmácsolásában tanmesék és népi bölcsességek, másodikos diákok előadásában egy vásári forgatag elevenedett meg a nézők szemei előtt, A batyu címmel.
A harmadik évfolyam Gyermeklakodalmas címmel engedett bepillantást a népszokásokba.
Nem hiányozhattak a hangszeres (fagott, furulya, zongora) előadások sem.
Hetedikes diákok a Pál utcai fiúk című Molnár Ferenc-regényből adtak elő részletet.
A nyolcadikosok a Milyen az élet? kérdésre a magyar irodalom gyöngyszemeiből válogatva keresték a választ.
Utolsó műsorszámként három taizei ének hangzott el. Az iskola énekkarát a miskolci tanintézményben oktató zenetanárok kísérték hegedűn, zongorán és furulyán.
Az eseményről Galajdáné Ungvári Réka, az iskola pedagógusa írt bővebb beszámolót, melyet ITT olvashatnak.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria