Húszéves a pátyi Befogadás Háza

A Máltai Szeretetszolgálatnak az volt a célja a Befogadás Háza létrehozásával, hogy a festői vidéken működő pátyi intézményben olyan otthont és lakókörnyezetet biztosítsanak az állami gondozásból érkező fiatalok számára, amelyet sajátjuknak tekintenek, és amelyben a személyes segítőmunka által önálló, tevékeny életmódot alakíthatnak ki.

Az intézmény alapkövét 1992-ben helyezték el. A központi épületben működő időskorúak otthona 1995-ben nyílt meg. Az ennek szomszédságában létrehozott lakóotthonokban eleinte a nevelőszülői hálózathoz tartozó családok éltek, majd ezekbe az épületekbe érkeztek 2003-ban és 2004-ben a speciális szükséglettel élő fiatalok.

A Befogadás Háza két lakóotthonának huszonnégy lakója egy-, illetve kétágyas szobákban él. Mindegyikük dolgozik a környező településeken vagy az intézményen belül: a kerámiaműhelyben, vagy szőnyegeket készítve; mások üzemeltetési feladatokat végeznek, a szomszédos idősotthon konyháján dolgoznak.

A speciális szükséglettel élő fiatalok mindennapjait a nap 24 órájában hét, váltásban dolgozó nevelő segíti, rajtuk kívül fejlesztőpedagógus és foglalkoztatást segítő munkatárs is dolgozik az intézményben; heti rendszerességgel jönnek pszichológus, pszichiáter munkatársak, továbbá kutyaterápiás tevekénység is zajlik.

A lakóotthonokkal szomszédos idősotthon kápolnájában június 8-án tartott jubileumi ünnepség szentmisével kezdődött.

Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke prédikációjában elmondta: „Ennek az intézménynek a létrejöttén mindenki önkéntesen dolgozott. Szegények voltunk, pénzünk nem volt, csak lelkesedésünk és terveink.” A tíz éve Biatorbágyról ideköltözött, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató kerámiaműhely kapcsán így fogalmazott:

A pátyi műhely az üdvösség műhelye. A szeretet műhelye, amire az embernek legalább annyira szüksége van, mint a kenyérre.

Mert az ember nemcsak az ételre éhes, hanem a… „Szeretetre!” – vágta rá az első sorokban ülő egyik lakó, Jónás Renáta, mindenki örömére és derültségére. „Tökéletes. Őszintén mondom, nem beszéltük meg előre” – mondta mosolyogva, a fiatalt átölelve Imre atya, aki szentbeszédében többek között kiemelte: „Az ember léte az együttlét, az együttlét pedig szeretet.”

A szentmise záróénekét a Hegedüs Belák Viktória fejlesztő pedagógus által vezetett, lakókból alakult pátyi Csengettyű együttes énekelte (és csengette). Ezt követően további két dalt – egy Brahms-művet és egy angol keresztény éneket – adtak elő, nagy sikerrel.

A szertartás után Morva Emília, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Közép-magyarországi Régiójának vezetője köszöntötte a jelenlévőket. „Ide mindannyian hazajövünk, itt mindig kapunk valamit – mondta. – Azt gondolom,

akik itt élnek és dolgoznak, irgalmas szamaritánus lelkülettel végzik nap mint nap a munkájukat.”

A program szakmai részében Katona Mihály, a tordasi Kolping-otthon szakmai vezetője bemutatta intézményük foglalkoztatási programját, és a fogyatékossággal élő emberek munkavállalási lehetőségeiről beszélt. Szulyák Elenonóra szakterületi vezető a lakóotthonok magyarországi kialakulását és a támogatott lakhatás létrejöttét, ennek stratégiai állomásait foglalta össze előadásában, és kutatások alapján elemezte a kis létszámú intézményekben élők életminőségének javulását.

Gyárfás Erzsébet, a pátyi intézmény vezetője felidézve a kezdeteket elmondta: az elmúlt húsz évben nagyon sokszor éltek át nehéz pillanatokat a lakók és az otthon munkatársai. „De mindig az volt a legfontosabb, hogy az itt élő emberek biztonságban, megbecsülve, önálló személyiségként tudjanak élni. Támogattuk és a mai napig támogatjuk az intimitást, fejlesztve képességeiket, ismereteiket és kreativitásukat, lehetővé tesszük számukra a függetlenséget és a választás szabadságát.”

Az ünnepségen részt vevők megtekinthették a Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs csoportja által készített, a Befogadás Házában élők mindennapjairól szóló, Teljes élet című filmet, valamint a fejlesztő pedagógia nyomán létrejött Kevin színjátszócsoportot bemutató videót. (A társulat a Rácz Andrea vezette kutyaterápiás foglalkozás kutyájáról, Kevinről kapta a nevét; a filmben a lakóotthonok és a kerámiaműhely két színtársulata Petőfi-verseket ad elő.)

Az ünnepi eseményen Mrázné Jáger Júlia, a kerámiaműhely szakmai vezetője az elmúlt tíz év fotóiból és a műhelyhez kötődő személyek gondolataiból készült kiadványt ismertette. „A Jóisten Jóska bácsi vezetésével átvezetett minket ide, mintha Kánaánba jöttünk volna” – mondta, utalva Hagyó József atyára, aki 35 éve Biatorbágyon alapította a kerámiaműhelyt.

Délután a 2020-ban az otthon lakóiból alakult Pátyi Máltai Zenekar (PMZ) adott koncertet.

A jubileumi ünnep végén egy-egy tortával (a biatorbágyi Andrész Cukrászda adományával) köszöntötték a húszéves Befogadás Házát és a tízéves kerámiaműhelyt.

Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Fotó: Kovács Bence

Magyar Kurír