Huszonegy jubiláns pap ünnepelt együtt Erdélyben

Az ünnepség kezdetén, az ünnepélyes bevonulás után Kerekes László segédpüspök köszöntötte a jubilánsokat.

Kovács Gergely érsek homíliája elején azt a kérdést tette fel, hogy kell-e ünnep, kell-e ünnepelni. Bár mára a társadalomban minden kisebb-nagyobb életeseményhez egyre nagyobb ünneplés kapcsolódik, mégis kiemelten fontos a jubileumokra emlékezni, azokat méltó módon megünnepelni.

Igenis szükséges a primícia, az első ünnepélyes szentmise, „amelyért érdemes még egy csizmát is elkoptatni” − mondta a főpásztor, utalva a közelgő papszentelésre, amelynek előkészületeként előző nap a nagyszeminárium kápolnájában szentmise keretében a papszentelés előtt álló négy diakónus esküt tett.

A papi szolgálatban eltöltött 25, 50, 60 év bizony kiemelkedő esemény, jogos az ünneplés, ha az ünnep középpontjában a hálaadás áll.

„Ezt erősíti meg az Enchiridion Indulgentiarum, amely szerint teljes búcsút nyerhet a pap, aki pappá szentelésének 25., 50., 60. és 70. évfordulóján Isten előtt megújítja elhatározását, hogy a hivatásával járó kötelességeit hűen fogja teljesíteni, illetve a hívő, aki a jubileumi szentmisén áhítattal részt vesz” − mondta Kovács Gergely. Hozzátette: a szentbeszédre készülve sorra vette a neveket, és mindenkiért egyenként köszönetet mondott Istennek. „Köszönetet a hivatásáért, de egyenként mindenkinél köszönetet valamiért, amit az ő személyéhez kötök és amivel gazdagítja egyházmegyénket.” Az érsek a főegyházmegye nevében megköszönte mindannyiuk kitartó hűségét és szolgálatát, és az elkövetkező évekre a mindenható Isten bőséges kegyelmét kérte számukra.

A jubilánsok legidősebbje, Jakab Gábor mondott köszönetet az ünnepségért, megemlékezésért; megosztotta hatvanéves papsága néhány tapasztalatát és azt az imát, amelyet ugyan évtizedekkel korábban fogalmazott egy korábbi jubileuma alkalmával, de amely ma is érvényes. Végül Sajgó Szabolcs jezsuita pap és költő Szegetlen kenyér című versét olvasta fel, amelynek fő gondolata: „minden élesben megy / ismétlés nincs”.

A szentmisén a kispapokból álló szkóla végzett zenei szolgálatot.

A meghitt ünnepség végén a főpásztor és az asszisztencia Márton Áron sírjánál imádkozott. Az ünnepség közös ebéddel zárult, amelynek végén minden jubiláns emléklapot kapott a főpásztortól.

Ezüstmisések (25 éves papságukat ünneplik): Bara Zoltán József (Gyulafehérvár), Borka Ernő (Marosfő), Csiby József (Brassó központ), Drócsa László (Nyárádszereda), Fáy Leó Lórándt (Brassó-Bolonya), Kedves Tibor (Csernáton), Küsmödi Attila (Szamosújvár), László Attila (Kolozsvár, Szent Mihály Plébánia), Lukács Imre Róbert (Gyulafehérvár), Nagy László (Szárhegy), Oláh Zoltán (Gyulafehérvár), Szemák Ferenc László (Magyarlápos), Szőcs Béla (Sínfalva). Aranymisések (ötven éve papok): Ambrus Vilmos (Marosludas), Ferencz István (Marosvásárhely, Keresztelő Szent János Plébánia), Gábor Zoltán (Szépvíz), László András (Újtusnád), Vencser László (Ausztria). Gyémántmisés (hatvan éve végzi papi szolgálatát): Jakab Gábor (Kolozsvár-Kerekdomb).

Forrás: Romkat.ro

Szöveg: Bodó Márta

Fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír