Huszonöt éve a Pázmányért – Hűséges munkatársait köszöntötte a PPKE

Kuminetz Géza rektor köszöntőjében hangsúlyozta: „Legyen ez az ünnepi ülés a hűség ünnepe. Miért is vagyunk oktatóként, kutatóként, alkalmazottként ennek az egyetemnek immár 25 éve a polgárai? – tette fel a kérdést. – Elsősorban mindenkori hallgatóinkért, tudományunk előrehaladásáért, a magyar katolikus keresztény civilizáció és kultúra megteremtéséért.”

„Egyesek katolikus hívőként, értelmiségiként, tudósként dolgoznak az egyetemen. Másoknak éppen ez a hely kínálkozott munkahelynek, s elsősorban a tudomány szeretete miatt vannak itt. Ismét másokat a kíváncsiság vezetett, végül vannak olyan munkatársaink is, akik véletlenül itt találtak munkahelyet, s mert megtetszett nekik, ezért szívesen időznek közöttünk.” A rektor hangsúlyozta: a Katolikus Egyház toleráns magatartását bizonyítja az is, hogy „a különböző fölfogású személyek egy fedél alatt, együtt tudnak dolgozni”.

„Az említett motívumok az idő múltával változhatnak. Van, aki öntudatos katolikussá lesz, másnak meggyengülhet a vallási identitása. A tudomány iránti szeretet fokozódik vagy éppen fogyatkozik. Ebben is megfigyelhető az a jelenség, amelyet az ember örök sorsának, a spirituális megküzdés szükségességének nevezünk. Ezt a küzdelmet azonban az emberség kivívásáért és megtartásáért nem szabad abbahagynunk” – figyelmeztetett Kuminetz Géza.

A rektor felhívta a figyelmet a szervezeti kultúra fontosságára, „ami, ha édes, fejlesztő, ha keserű, sorvasztó módon hathat ránk”. Az egyetem közjavának egyik legfontosabb mutatója a jó munkahelyi kultúra. „Ez a tudat kell, kellene hogy eltöltse portásainkat, takarítóinkat, irodistáinkat, oktatóinkat egyaránt. Ha ebben a szellemben tudunk legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint dolgozni, kölcsönösen becsülve egymást, akkor észrevétlenül mintegy második otthonunk lesz az egyetem.”

Ennek érdekében a szakmai felkészültséggel együtt fejleszteni szükséges az isteni kapcsolatokat és a személyiséget is, „hogy méltókká váljunk bizalomra és elismerésre”. A rektor emlékeztetett: ez közös és szívós munkálkodás gyümölcse lehet; melynek nehéz a kiépítése, a fenntartása, s szinte pillanatok alatt össze is omolhat. „Ezért is köszönöm a hűségüket, a kitartásukat. És arra kérem önöket, hogy építsük együtt azt a szervezeti kultúrát, amely lehetővé teszi, hogy szívesen és odaadóan dolgozzunk együtt: hallgatóinkért, tudományunkért, egymásért.”

Kuminetz Géza Pro Universitate díjat adományozott Horváth Etelka korábbi gazdasági főigazgatónak, rektori tanácsadónak.

Hargittay Emil, az irodalomtudomány professzora személyes hangú előadásában emlékezett vissza az alapítás óta eltelt harminc évre, derűs történetekkel fűszerezve beszédét. „Irodalmárként József Attila sorára utalva a következő címet adtam előadásomnak: Harminc évünk elszelelt – Vivat, crescat, floreat! Úgy látom, ez a harminc év igen hamar eltelt, noha nagyon tartalmas volt.”

A köszöntöttek listája ITT olvasható.

Forrás és fotó: PPKE

Magyar Kurír