Átmeneti rendelet szabályozza a Szent Péter-bazilika káptalanjának működését

A pápai rendelkezés hangsúlyozza a bazilika kanonokjainak liturgikus és lelkipásztori szolgálatát, valamint szabályozza javadalmazásukat.

A káptalan – latin nevén capitulum – a székesegyházak és nagyobb templomok klérusából a 11–12. század fordulóján kifejlődött zárt testület, melynek tagjai a kanonokok. Ezeréves ősi katolikus intézményről van szó, melynek feladata az „ünnepélyes liturgikus szertartások végzése”.

A vatikáni Szent Péter-bazilika közel harminc kanonokja az új normák szerint „olyan kanonoki javadalmazásban részesül, mely nem halmozható össze azokkal az egyéb juttatásokkal és jövedelmekkel, melyeket a Római Kúriában és a Szentszékhez kapcsolódó más intézményekben nyújtott szolgálataikért kapnak. Ugyanez a norma vonatkozik „a kanonoki kisegítőkre is, akik liturgikus szertartásokon, lelkipásztori munkákban és egyéb megbízatásokban végzik munkájukat”.

A bazilika kincstármúzeuma és hozzá kapcsolódóan a kegytárgyak értékesítésével kapcsolatos gazdasági tevékenységek ügyvezetése és irányítása is a Fabbrica di San Pietro, a Szent Péter Művek feladata, mely egyébként a káptalan összes alkalmazottját foglalkoztatja.

A „káptalan továbbra is fenntartja és kezeli a jelenleg létező ingatlanokat és pénzügyi eszközöket, valamint a kapcsolódó bevételeket”. Az új norma azt is megállapítja, hogy a „szolgálatban álló kanonokok és kisegítőik javadalmait és díjait a Szent Péter Művek folyósítja”.

A vatikáni Szent Péter pápai bazilika káptalanja a Szentatya által kinevezett kanonokok és kisegítőik testületéből áll. IX. Szent Leó pápa 1053-ban kiadott bullájával jött létre a vatikáni káptalan intézménye, mely valójában megerősítette az ősi konstantini bazilikában már évszázadok óta fennálló gyakorlatot, mely a bazilika és a hozzá kapcsolódó szkólák kolostorainak liturgikus és imaéletét biztosította. Mintegy százéves fejlődés eredményeként IV. Jenő pápa alatt, 1145 és 1153 között a káptalan a bazilika mellett működő kolostorok struktúrájából fokozatosan önálló káptalani közösséggé alakult.

A káptalan tevékenysége kezdettől fogva különböző területeket ölel fel. Első helyen áll a bazilikának és filiáinak a liturgikus élete. Ezentúl feladata a bazilika üzemeltetése és fenntartása, a kulturális javak védelme. Lelkipásztori szempontból ugyancsak a káptalan feladata a Vatikán negyedének, a Borgónak a pasztorális ellátása. A 16. századtól kezdve, amikor megkezdődött az új bazilika építése, a káptalan története összefonódott az építkezést lebonyolító Fabbrica di San Pietro, a Szent Péter Művek küldetésével. Rendeltetésében eredetileg két különálló intézményről van szó, melyet jelenleg is a bazilika főpapjának a megbízatása egyesít.

Az elmúlt évtizedekben a Szent Péter-bazilika káptalanja egyre inkább visszatért az ima és a liturgia szolgálatához. Ebben a szellemben mozdult el a káptalan Szent II. János Pál pápasága alatt, majd XVI. Benedek hasonlóképpen szorgalmazta az imaszolgálat újrafelfedezését. Ennek jegyében találkozott 2007. október 7-én a bazilika kanonokjaival, és hozzájuk intézett beszédében hangsúlyozta: „A káptalan tevékenysége a Vatikáni Bazilika életében fokozatosan arra irányult, hogy újra felfedezze eredeti funkcióit, amelyek között első helyen áll az imádság szolgálata. Ez a Vatikáni Káptalan sajátos természete, és most a pápa ezt várja el tőletek: Imádságos jelenlétetek Péter sírjánál arra emlékeztessen, hogy semmit sem szabad Isten elé helyezni, az Egyház teljes mértékben az ő dicsősége felé irányul, továbbá, hogy a péteri primátus az Egyház egységének a szolgálatában áll, ez pedig a maga részéről a Szentháromság üdvösségtervének szolgálatában áll”. Ferenc pápa reformja ebbe, a már korábban elkezdett megújulásba kapcsolódik be.

Ferenc pápa – nem véletlenül – éppen Szent Ágoston püspök és egyháztanító liturgikus emléknapján írta alá a rendeletet a Szentszék tervbe vett reformja keretében. Szent Ágoston személyes tapasztalataiból ismerte a szerzetesség különböző formáit. Amikor püspök lett, egyfajta szerzetesi közösséget hozott létre maga mellett, akikkel együtt imádkozott és együtt is dolgozott. Ebből a modellből alakult ki a későbbi ágostonos rend. Az ágostonrendi kanonokok ünnepélyes liturgiát és lelkipásztori munkát végző szerzetesek.

A hatályos egyházjog szerint a káptalan olyan papokból álló testület, melynek feladata a székesegyházban vagy a társasegyházakban az ünnepélyes liturgikus szertartások végzése. A székeskáptalan kötelessége az is, hogy teljesítse azokat a feladatokat, melyeket a megyéspüspök vagy a jog rábíz. A székeskáptalan létesítése, módosítása vagy megszüntetése az Apostoli Szentszéknek van fönntartva. Minden káptalannak kell rendelkeznie a megyéspüspöktől jóváhagyott szabályzattal. A káptalanok megalakítása nem kötelező, nincs is olyan egyházkormányzati vagy pasztorális funkciójuk, amely sajátosan az övék lenne. A szabályzatnak, mellyel minden káptalannak rendelkezni kell, meg kell határoznia a testület felépítését, a kanonokok számát, teendőiket, összejöveteleiket a káptalan ügyeinek intézésére az ügyletek érvényességének és megengedettségének feltételeit. A káptalanoknak kormányzati szerepe nincs a püspök mellett.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír