Idén is Pál Feri atya előadásával kezdődött a házasság hete Kaposváron

Nem véletlen, hogy immár „több mint tíz éve dolgozunk együtt a Csakazértis a Családokért Egyesületben, hiszen fontosnak gondoljuk, hogy a házasság, a párkapcsolat egy élhető dolog, s ezt szeretjük is hangoztatni” – fogalmazott köszöntőjében Ház Gergely, az egyesület elnöke. 

„Idén »A hűség szabadsága« a jelmondata a házasság hetének. Ezt a gondolatot kifejezetten fontosnak tartjuk, hiszen azt jelenti, hogy szabadon tudunk egymás mellett dönteni akár naponta, és azt mondani egymásnak, hogy fontos vagy nekem, szeretlek. S ennek jelét tudjuk adni az időnkkel, az energiánkkal, szeretetünkkel”. 

A házasság hete üzenete természetesen nem az, hogy ezen a héten legyünk együtt, s aztán ebből töltekezzünk egy éven át, hanem az, hogy folyamatosan próbáljunk egymással kapcsolatban lenni és minőségi időt tölteni a párunkka – tette hozzá a Csakazértis a Családokért Egyesület elnöke.

„»Kedves férfitestvéreim! Hallgassátok meg az asszonyokat, mert különben nekem kell!« – idézte egy katolikus pap rövid videójában elhangzottakat Varga László kaposvári megyéspüspök megnyitóbeszédének elején. – Kedves nőtestvéreim! Azt kérem tőletek, hogy hallgassátok meg a férfiakat, bírjátok ki, amire megszólalnak, és ha megszólaltak, akkor ne igazítsátok ki őket, ne mondjátok meg a »tutit«, hanem fogadjátok be azt, amit mondanak” – tette hozzá a főpásztor, majd megnyitotta a 2026-os házasság hete kaposvári programsorozatát.

Pál Feri atya előadásában arról beszélt, mi az, ami átsegítheti az embert azokon a helyzeteken, amikor megoldhatatlan problémákkal szembesül.

„Mit kezdhetünk az élet megoldhatatlan nehézségeivel?” – tette fel a kérdést, majd Margit néni példájáról szólt, akinek negyven éven át tartó házasság után hunyt el a férje. Amikor az idős hölgy mély szomorúsággal elmondta a halálhírt, ösztönös, „segítő” reakcióként az fogalmazódott meg Pál Feri atyában, hogy vigasztaló válaszokat adjon a veszteségre; ám felismerte, hogy a szavak ebben a pillanatban nem jelentenek valódi segítséget Margit néni számára. Az asszony pontosan tudja, hogy férje nem fog visszatérni a földi létbe, és azt is tudja, hogy ezt a fájdalmat senki sem tudja feloldani.

Ha az élet ennyire drámai, vagyis megoldhatatlan nehézségek, problémák és helyzetek vannak benne, akkor arra bizonyos helyzetekben nem lehet mit mondani. S ne is akarjak rá mit mondani.

Lehet szövegelni, mondani dolgokat, de az nem lesz válasz az élet drámaiságára, ezért sokkal becsületesebb nem válaszolni valamire, amire szavakban nincs válasz. 

De akkor mit tehet az ember ezekben a megoldhatatlan, drámai helyzetekben?” Pál Feri atya hat választ fogalmazott meg, melyek igazi, valódi és hiteles segítséget nyújtanak annak, aki ilyen drámai helyzetben van.

Amikor tudjuk, hogy egy megoldhatatlan problémával állunk szemben, akkor nem mindegy, hogy egyedül maradunk-e abban a helyzetben, vagy körülvesznek-e bennünket mások, akik velünk vannak, s akikre számíthatunk.

Tehát a kapcsolat – mely az első válasz a hatból – valódi segítséggé válik a szenvedő ember számára a megoldhatatlan helyzetekben.

Egy hölgyet elhurcoltak Auschwitzba; ott megölték a férjét, az édesanyját és az összes gyermekét. 1945-ben visszaérkezett Budapestre, s próbálta újrakezdeni az életét. Úgy érezte, hogy tartozik azoknak, akik ott maradtak azzal, hogy ő legalább éljen. Összeszedte magát, próbált élni, azonban minden ember és hely a családjára emlékeztette, s ez elviselhetetlen volt számára. Arra jutott, hogy ugyan élnie kell, azonban erre itt nem képes, mert annyira fáj neki minden. Elment egy másik kontinensre, ahol megpróbált élni, mert megkapta rá a lehetőséget. 1946 első felében hadiárva gyermekekkel találkozott az utcán; a gyermekek sorsa megrendítette, és elhatározta, hogy gyermekotthont alapít számukra. A semmiből létrehozta az otthont, s elhatározta, hogy addig vezeti, amíg az utolsó gyermek felnőttként nem távozik. Eltelt húsz év, már elment az utolsó gyermek is, amikor megkapta az ország legnagyobb polgári elismerését. A kitüntetés átadásakor készítettek vele egy interjút, melyben megkérdezték: „Eszter néni! Hogy volt magának lelki ereje idegen gyermekeken segíteni? Nem jutottak eszébe a saját gyermekei?” „Hogy volt lelki erőm? Azt hiszem, hogy nem volt hozzá lelki erőm, csak tettem a dolgom” – válaszolta az asszony, majd elmondta: több mint tíz éven át minden reggel fél órán át sírt. Nem azért, mert nem tudott volna egész nap sírni. Azért „csak” fél órát, mert várták a gyermekek. „Nekem ez a gyermekotthon a válaszom Auschwitzra” – mondta.

Ahogyan Eszter néni cselekedett és élt, az a válasz Auschwitzra, a népirtásra és embertelenségre.

Tehát van hiteles válasz, de nem szavakban, hanem a cselekvésben rejlik. Abban, ahogyan élünk és cselekszünk válaszként az élet drámaiságára

– hangsúlyozta Pál Ferenc atya. Majd további négy választ fogalmazott meg, melyek igazi, valódi és hiteles segítséget nyújthatnak megoldhatatlan, drámai helyzetekben: az emberi méltóságot; az együttérzést; azt, hogy ha jól bánunk egymás testével; valamint a művészetet.

A személy megoldhatatlan helyzeteit követően az előadó a párkapcsolatokban megjelenő megoldhatatlan problémákat vizsgálta. Elmondta, hogy a kutatások szerint 14 év házasság után a párok 69 százaléka már megoldhatatlan kapcsolati problémákkal küzd, azonban ebből nem fakad egyenesen úton az, hogy elégedetlenek a házasságukkal, vagy a válást fontolgatják.

„Min múlik az, hogy a megoldhatatlan kapcsolati problémákkal küzdő házaspárok elégedettek-e a házasságukkal, vagy sem?” – tette fel a kérdést Pál Feri atya, majd elmondta: minden tartós kapcsolatban vannak olyan különbségek és feszültségek, amelyek soha nem fognak eltűnni. Ilyenek lehetnek a személyiségbeli eltérések – például az egyik fél extrovertált, a másik introvertált, az egyik gyors, a másik lassú –, amelyek a mindennapok során újra és újra konfliktusokat szülnek. Ezeket a problémákat sokszor nem lehet „megjavítani”, azonban együtt lehet velük élni.

Pál Ferenc atya négy tényezőt sorolt fel, melyek segítik, hogy a megoldhatatlan helyzetek között is élhető maradjon a kapcsolat: a másik megértésére való törekvés; az együttérzés; az, hogy bizonyos dolgokat soha nem teszek meg a másikkal még a konfliktus mélyén sem, miközben a társam értékességéhez tudatosan kapcsolódom, és ezt ki is fejezem; valamint a biztonság és biztonságérzet megélését együtt és külön-külön személyként is.

Ha a probléma megoldható, akkor érdemes megoldani. Azonban, ha megbizonyosodtunk arról, hogy egy megoldhatatlan helyzetben vagyunk, azonnal abba kell hagynunk a megoldásra való törekvésünket, hiszen az felesleges energiákat von el a kapcsolatból.

Lehetnek tehát megoldhatatlan kapcsolati problémáink – ha eközben jól bánunk egymással, az élet élhető lesz”

– vonta le a következtetést Pál Feri atya.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Magyar Kurír