A néphagyomány „Szent Lőrinc könnyeinek” nevezi azt az égi jelenséget, melyet a Perseida meteorraj felvillanási maximumaként emlegetnek a csillagászok: amikor a Föld Nap körüli útján a Swift–Tuttle-üstökös pályáját keresztezi, a kométa számtalan apró darabja kerül a Föld légkörébe, felizzik, majd elég. Az év során ez a legsűrűbb csillaghullás. E napokban – idén várhatóan augusztus 11-ről 12-ére virradó éjjel – számtalan pici fény felvillanását figyelhetjük meg; de a megelőző napokban is magas lesz a hullócsillagok száma. Az idei előrejelzések szerint a meteorraj maximumában óránként 75-100 lesz látható.
A földről nézve a Perseus csillagkép körül tűnnek fel az égi jelenségek, ezért hívják ezt a meteorrajt Perseidáknak. A meteorok száma évenként változik. Amikor az üstökös napközelbe ér, veszít anyagából, és ezek a porszemnyi törmelékek szétszóródnak a pályáján. A meteorok mintegy 60 kilométer/óra sebességgel érkeznek a föld légkörébe, és 80–300 kilométeres magasságban a levegővel való súrlódás következtében elégnek. A meteorok mérete a néhány tized millimétertől egy centiméterig terjed.
A hullócsillagokat – amelyeket a szent emléknapja, augusztus 10. körül lehet megfigyelni – Szent Lőrinc könnyeinek is nevezik. Lőrincet, aki diakónus volt, 258. augusztus 10-én ölték meg, tüzes rostélyra fektették. A legenda szerint a kivégzés előtt még egy lehetőséget adtak a haláltól való menekülésre, és felszólították a hitvallót: „Áldozz az isteneknek, vagy egész éjszaka kínozni fogunk!” Válasza így hangzott: „Az én éjszakám nem ismer sötétséget, és minden ragyogó fényben úszik!” Akkor hozták a rostélyt, rábilincselték, és a tűz fölé tették. A hívő nép később az augusztus 10-e körül látható hullócsillagokat Lőrinc könnyeiként emlegette.
A „fényszennyezés” miatt a városoktól távolabb érdemes figyelni a jelenséget. És szakítani kell a „mindent és azonnal” logikájával, szent nyugalommal felvértezve érdemes szemlélni az eget.
Forrás: MTI; Csillagászat.hu; Avvenire.it
Fotó: Max Pixel
Magyar Kurír
(tzs)
Kapcsolódó fotógaléria