Idén ünneplik Bátán a Szent Vér kegytemplom 600 éves jubileumát

„Krisztus szenvedése, erősíts meg engem!”

Báta Magyarország legősibb kegyhelyei közé tartozik. Nem Mária-kegyhely, Krisztus megváltó szenvedésére akarja irányítani a figyelmünket. Ezért hívja évszázadok óta a zarándokokat a Klastrom-hegyre. Ennek a helynek, ennek a templomnak üzenete van: az Isten szerető Atya, aki szeretetből elküldte a Fiát értünk, a mi megváltásunkért, s Ő vállalta értünk a szenvedést, magára vette bűneinket, szenvedéseinket, és felvitte a keresztre. Báta a szenvedés misztériumára akarja irányítani a figyelmünket. Ezt tette a középkorban nemzeti kegyhelyként, amikor az idelátogatók tisztelhették itt Krisztus drágalátos vérét, s ezt teszi ma is, amikor meghív a kereszt szemlélésére, hogy Jézus keresztje előtt tudatosítsuk magunkban az Úr szenvedésének megváltó erejét. Amikor Krisztus keresztje előtt megállunk a bátai kegytemplomban, és szemléljük a megfeszített Üdvözítőt, szeretnénk kifejezni tiszteletünket, köszönetünket, hódolatunkat az értünk életét áldozó Jézusnak.

Jézus életét szemlélve, Jézus szenvedéstörténetét szemlélve kérdéseink száma pedig csak gyarapszik. Miért kellett meghalnia? Miért bizonyíték az ő halála, kegyetlen kereszthalála? Mert bizonyíték, szeretetének, teljes önátadásának bizonyítéka. Ez az értelmetlen megtörettetés ugyanis nemcsak arról szól, hogy egyszerűen megölik, kivégzik, hanem összezúzzák, hogy ne legyen emberi ábrázata, ne maradjon rajta ép hely. S itt nem pusztán a halálról van szó, hanem a gonosz tombolásáról: elpusztítani, megsemmisíteni végérvényesen, győzelmes diadalt aratni rajta is, s az emberen is, rajtunk, mindannyiunkon.

Jézus Krisztus szeretetből vállalta ezt: a megvetettséget, s a pusztulást is, mindazt, ami emberi életünkben fáj, mindazt amitől szenvedünk! Mert szenvedünk az elmúlás tudatától, szenvedünk attól, hogy emberi kapcsolatainkat bár szeretnénk éltetni, elromlanak, talán végérvényesen, visszavonhatatlanul. Szeretnénk egészségesek lenni, de napról napra tapasztaljuk emberi erőink fogyását, gyengülését. Vágyak éltetnek bennünket, de ezek a vágyak időnként megfogynak, mert csalódás ér, mert becsapottak vagyunk, mert magunkra hagynak, vagy talán éppen megvetnek bennünket.

De nekünk van szószólónk, van közbenjárónk, Krisztus, az Isten fia, aki mindent vállalt, törékenységünket, elesettségünket, magára maradottságunkat, s mindezt fölvitte a keresztre, mert szeretett bennünket, mert ki akarta nyilatkoztatni, hogy így szeret az Isten, a mi atyánk, akihez bármikor fordulhatunk kéréseinkkel.

Ezért bátran lépjünk a kereszten függő Üdvözítő elé: Uram, gyógyítsd meg kapcsolataimat, gyógyítsd meg lelkemet! Atyám, vedd el bűneim terhét, gyógyítsd meg mindazok sebeit, akiknek fájdalmat és kárt okoztam! S Jézus újból és újból új élettel ajándékoz meg bennünket, mert Jézus Krisztus kereszthalála számunkra az örök üdvösség kezdete.

Hiszem, hogy Isten irgalmas Atya, hiszem, hogy élettel ajándékozza meg az ő gyermekeit, s hisszük, hogy mindazt, ami romlásnak indult, életre kelti, ami elveszett, az megkerül, ami eltörött, az meggyógyul. Éppen ezért engedjük magunkra hatni a fájdalmat, engedjük, hogy érintsen a seb, érintsen bűneink súlya. S Jézus keresztjénél hittel valljuk, hogy ő életre kelt bennünket, meggyógyít és újjá teremt bennünket, mert harmadnapra feltámadt a halálból. Bár most a szenvedés érintése fájdalommal tölt el bennünket, talán a kétségeink is felerősödnek, de nem baj, kapaszkodjunk a hitünkbe. Krisztus mint győző tért vissza a halálból, s ezzel a bizonyossággal ajándékoz meg bennünket.

Erősítsük egymásban is a hit lángját! Erősítsük egymásban a bizakodást, hogy mindaz, ami Krisztussal történt, az értünk történt, s mindaz, ami Krisztussal történt, az bennünk is valósággá válik. Merjünk elcsendesedni, merjünk elnémulni a szenvedő Isten-ember láttán, hogy majd elemi erővel érintsen meg bennünket az észrevehetetlen, a tetten érhetetlen. Amikor egyszer csak az élettelen test megmozdul, ami elromlott, újra jól tud működni, amit elveszítettünk, megtaláljuk, de legfőképpen öröm költözik a szívünkbe.

Ennek megtapasztalását kívánom a Bátára zarándoklóknak, ahol oly sokan kaptak gyógyulást lelki és testi sebeikre. Legyen ez a hatszáz éves jubileum lehetőség arra, hogy minél többen tapasztaljuk itt, ezen a szent helyen, hogy mennyire szeret az Isten. Buzdítom ezért a híveket, hogy keressék fel ezt az ősi kegyhelyet, kérjék Isten áldását hazánkra, családjainkra, önmagunkra.

Udvardy György megyéspüspök

Fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír