Időkapszulát emeltek ki a győri székesegyház falából

A győri székesegyház déli oldalfalán elhelyezett, a császári és királyi 19. gyalogezred hősi áldozatait megörökítő, Horváth Adorján által készített dombormű 1927. november 13-án történt megáldásáról a korabeli sajtó beszámolói alapján mindenki értesülhetett. Azt azonban már kevesebben tudhatták, hogy a dombormű elhelyezését megelőzően a falban kiképzett fülkében időkapszulát is elhelyeztek.

Az 1927. november 13-án, vasárnap tartott ünnepély a városházán 10 órakor díszközgyűléssel vette kezdetét. 11 órakor főpapi nagymise volt a székesegyházban, ezt követte az ezred 9731 elesett hősének emelt dombormű leleplezése. Zárásként 13 órakor az ezred bajtársi szövetségének közös ebédjét tartották a Royal szállóban. A Dunántúli Hírlap címoldalon számolt be arról, hogy az „ünnepélyes szentmise után az ünneplő közönség Fetser Antal megyésfőpásztorral az élén kivonult az emléktábla elé, amely a székesegyháznak az Erzsébet-tér felé eső oldalában nyert elhelyezést. Itt a leleplező beszédét Papp Kálmán soproni városplébános, az ezred volt tábori lelkésze mondotta. […] A lelkes éljenzéssel fogadott, szép beszéd után nemes Klempa Kálmán ezredes átadta és gondjaiba ajánlotta a leleplezett emlékművet a Székeskáptalannak, amelynek részéről Mladoniczky Ignác nagyprépost vette azt át. Amíg a székesegyház fennáll – mondotta a nagyprépost –, a Káptalan mindenkor legnagyobb gonddal fogja őrizni ezt az emléket, amely eggyé lett a székesegyház szent falával és megszentelődött”.

Két évvel ezelőtt, a püspöki könyvtár rendezése közben egy könyvsor mögé rejtve egyszerű papírba kötött dokumentumra bukkantak, amelynek széljegyzete szerint „Istenben boldogult Fetser püspök ezt az emlékiratot a hálószobájában elhelyezett szárnyasoltáron őrizte”. Halála után a szárnyas oltár előbb a zöld szalonba, onnan 1936-ban a püspöki téli kápolnába került. „Az emlékiratot az aulisták kivették az oltárból és bekötve az előszobai könyvtárba helyezték, mert ott mindig szem előtt lehetett.”

A második világháború után elrejtették e dokumentumot, hiszen az emlékirat egy Rétfalvi Müller Tivadar nyugalmazott alezredes és nemes Klempa Kálmán nyugalmazott tábornok által megfogalmazott és pecsétjeikkel hitelesített, 1929. december 14-én kelt, Fetser Antal püspöknek címzett levél. Az egykori 19. császári és királyi gyalogezred utolsó parancsnoka és főtisztje arról tájékoztatta a győri püspököt, hogy az emlékmű megvalósítása idején elhatározták, „hogy az emlékmű mögé, tehát a székesegyház falában elhelyezik az ezred történetét, dicső múltját és a forradalom okozta szomorú megszűnését tartalmazó följegyzéseket, képeket valamint a mártírhalált halt IV. Károly Királyunk élete, halála és koráról írt tanulmány egyetlen, eredeti példányát”.

A nyomtatványokat és iratokat tartalmazó 31×22×7 centiméteres, biztonságosan lezárt bronzdobozt 1927. november 13-án délután két órakor – az emlékmű falba illesztése előtt – helyezték el az erre a célra kivájt üregbe. Az emlékiratban ennek helyét is pontosan meghatározták: „Az emlékmű bal alsó részén, lövedék által talált, már-már összeroskadó katona puskatusa mögötti falrészben.” A levél írói azt kérték a főpásztortól, hogy „bármennyire szilárdan is állanak Székesegyházunk erős falai, melyek immár évszázadoknak dacolnak, Isten kifürkészhetetlen akarata őket is, az emlékművet is romba döntheti, hiszen csak gyarló emberek alkotásai. Ezen nem remélt és – Isten adná – belátható időn belül be nem következő esetre mély alázattal kérjük Méltóságodat, hogy a bármilyen módon megint napvilágra kerülő bezárt doboz az 1977-ik év november 13-ik napja előtt fel ne bontassék!”

A felvételen balról jobbra: Klempa Kálmán, Müller Tivadar és Birkmayer János kőfaragó; az emelvényen Horváth Adorján szobrász a domborművet csigákkal felvonó munkásokkal.
Horváth Adorjántól balra, Klempa Kálmán kalapjának vonalában a kapszula elhelyezésére kivájt üreg látható.

A bazilika felújítása tette lehetővé, hogy napvilágra kerüljön a majdnem száz esztendeje – a dombormű által rejtve – befalazott időkapszula. 2022. szeptember 15-én, miután a dombormű központi elemét Zahora András restaurátor és munkatársai szakszerűen kiemelték, az egykori leírásnak megfelelő helyen előbukkant a vörösréz dobozka. A teljes épségben kiemelt doboz szakszerű felnyitását követően az abban elhelyezett dokumentumok feltárására is lehetőség nyílik. Ezek közül kiemelkedően fontos lehet az ezred történetének krónikája, illetve Klempa emlékirata, mivel az egykori győri „Károly bakák” ezredének történetét az eredeti források elpusztulása miatt máig nem írták meg.

Szöveg: Perger Gyula

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír