Ifjúsági imaestet tartottak Nyíregyházán – KÉPRIPORT

A Nyíregyházi Egyházmegye fiataljait megszólító ifjúsági imaestsorozatot 2024-ben is elindította az ifjúságpasztorációs bizottság, mely az év elején ülésezett első ízben, új tagokkal és új ifjúsági referenssel.

A február utolsó napján tartott imaest egyszerre kínált nagyböjti elcsendesedést és jókedvű közösségre találást a mintegy százötven fiatalnak, akik február 29-én ellátogattak a Szent Miklós-székesegyházba.

Szabó Csaba Péter ifjúságpasztorációs referens köszöntötte az imaalkalomra érkező fiatalokat és kísérőiket, papokat és katekétákat; majd ismertette az est menetét.

Grunda Dávid atya, a Korányi Frigyes Görögkatolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium lelki igazgatója ismerkedős és önismereti játékokkal indította az estet – bevonva eszközként a mindenkinél kéznél lévő okostelefonokat is.

Ezt követően Magyar Richárd fehérgyarmati lelkipásztori kisegítő tett tanúságot hitéről.

A kereszt követése nem könnyű, s nem csak a nagyböjtben feladatunk ez. Hagyni kell, hogy rácsodálkozzunk, milyen Istenünk is van – mondta, pár évvel ezelőtti Angliában eltöltött néhány hónapjának emlékeit idézve, amikor nehézségekkel küzdött. Egy vesperáson hallott szavaival Isten megerősítette.

A foci kedvelőjeként Magyar Richárd azt a párhuzamot hozta szemléltetőként, ahogy huszonkét játékos mindegyike, bár fáradtak, minden erejüket beleadva futnak, s a lelátón vagy a tévé előtt a fotelekben rengeteg ember nézi őket, bár nekik sokkal inkább szükségük lenne a futásra. Ezek a játékosok épp olyanok, mint az apostolok. Kevesen vannak, de erejüket nem kímélve hirdetik az Atyát.

„Merjünk felállni a fotelből, legyetek bátor apostolai Jézus Krisztusnak” – biztatta a fiatalokat a tanúságtetvő.

Ifj. Janka György nyíregyházi parókus az imaest mottójául választott jézusi szavakhoz – „Gyere, és kövess!” – felidézte a teljes szövegkörnyezetet a gazdag ifjú történetéből, melyben az ifjú megkérdezi: „»Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« (…) Jézus ránézett, és megkedvelte. »Valami hiányzik még belőled – mondta neki. – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!«” (Mk 10,21).

Mit jelenthet vajon, hogy „valami hiányzik még belőled”? – hívta együttgondolkodásra a résztvevőket Janka György. – Hiszen a szüleink, jó esetben, elindítottak minket egy úton az Isten felé.

Mi hiányzik mégis? Talán a megkapott talentumaink, melyek emberi tulajdonságainkban is megnyilvánulnak, s azok kamatoztatása.

Fel kell ismerünk, miben vagyunk jók, miben vagyunk tehetségesek, hiszen mindenkinek más adatik meg.

Ennek tudatosításához a parókus segítő kérdésekkel önismereti útra hívott mindenkit, s egyfajta házi feladatként adta kinek-kinek a kérdések megválaszolását. Hiszen

amikor a talentumokat kamatoztatjuk, jobbá tesszük a világot

– mondta a parókus, majd a saját útjáról szólt, hogyan ébredt rá arra, hogy ő maga és tehetsége eszköz, s ennek tükrében hogyan próbált a zene segítségével jót cselekedni.

„Gyere, és kövess engem”, mondja Jézus, de az úton maradni a legnehezebb – emelte ki ifj. Janka György arról szólva, hogyan tud elterelődni figyelmünk a templomban, hogyan felejtjük el a napi imát.

Ám Isten akkor is meg tud szólítani, amikor nem vagyunk rá felkészülve

– vallotta a parókus. majd beszámolt egy, Franciaországban egy római katolikus szentmisén átélt istenélményéről. „Azon a nyári reggelen találkoztam Jézussal” – fogalmazott.

„Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket” – Márk evangéliumát idézve Janka György kiemelte:

Isten akar hozzád vendégségbe jönni, s nem baj, ha nem tiszta a szobád.”

De rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e naponta, hogy ránk mosolyog. „Jézus Krisztus ismer minket, elfogad olyannak, amilyenek vagyunk. Kilométereken át követ minket. Engedjük, ha elesünk, hogy leporolja térdünket, bekösse cipőfűzőnket és irányba állítson.”

Az imaesten a nyíregyházi parókus egy alkalmi zenekar zongoristájaként taizéi énekeket kísért, amelyeket a nagykállói görögkatolikus Korányi-iskola képviselőinek vezetésével énekeltek a résztvevők.

Grunda Dávid atya a dalok szövegéhez kapcsolódva elcsendesedést vezetett.

Az ifjúsági imaest végén Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök megáldotta a jelenlévőket.

A főpásztor egy történet segítségével arról szólt, mennyire fontosak, értékesek, kincsek a fiatalok Isten és az Egyház számára is, s felhívta a fiatalok figyelmét, hogy ezt magukban is tudatosítaniuk kell.

Az est közös agapéval ért véget a parókián.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír