A 18–22 általános iskolás gyerekkel napról napra a juhokat őrző legényből királlyá vált Dávid életével ismerkedtünk. Sorra vettük élete eseményeit, tulajdonságait, és igyekeztünk a 3000 évvel ezelőtti uralkodó és a mi egyszerű életünk között párhuzamot vonni, tanulni, tanulságot levonni. Úgy érzem, ez jól sikerült, mert amikor utolsó nap nemcsak Dávidról, hanem mindenkinek saját magáról is mondania kellett egy külső, majd egy belső tulajdonságot, már minden gyermek számára egyértelmű volt, hogy a belső tulajdonságaink mennyivel fontosabbak. Csiszolták is lelkesen azokat a tábor alatt.
Különösen Dávid nagylelkűsége fogta meg őket: megölhette volna Sault, de nem tette. Gyakorolták aranyosan a nagylelkűséget a hintánál, a játékokban, előzékenyen adogatták egymásnak a színes ceruzákat.
Úgy gondolom, itt a helye megköszönni a vécsei kollégák egész éves munkáját, mert a gyermekek figyelme és fegyelmezettsége sokat változott a tavalyi táborhoz képest. A zene- és tánctanulás, a fejlesztés, korrepetálás, a sok irányított játék mind hozzájárul ahhoz, hogy egyre hosszabb ideig tudunk egy dologgal foglalkozni.
Természetesen mindennap imádkoztunk együtt, de kiemelkedő élmény volt Pacsai János atyával az augusztus 6-i gyümölcsszentelés.
Új imákat, közösségi játékokat és énekeket is tanultunk, kézműveskedtünk, és roma táncot jártunk. Feledhetetlen, jó hangulatú napokat töltöttünk együtt. Nagyon jól esett közösen az Úrra figyelni!
Augusztus második hetében az ifjúsági korosztály érkezett a Jelenlét Pont táborába. Őket már-már közösségként fogadtuk, hiszen a Szent György-teremben rendszeresen találkozunk velük.
A tábor témája – a kicsikéhez hasonlóan – számukra is az Ószövetségből megismert Dávid király volt. Életútja tetszett a fiataloknak, kezdve onnan, hogy egyszerű pásztorfiú is válhat királlyá. Lefordítottuk: egyszerű hernádvécsei fiatalból is lehet bármely szakma „királya”.
Nagy Zoltán, aki társaival autentikus roma táncot tanít a Jelenlét Pontban, s tette ezt a tábori napok alatt is, ezúttal a beszélgetésben cigány élsportolókat mutatott be, illetve a boldoggá avatott cigány Ceferinot is. Természetesen az (el)ismertséghez vezető hosszú útról is sok szó esett. Kitartásról, tanulásról, közösségről, nagylelkűségről.
Többüknek ez volt a szünidőben a „nyaralás”. Első nap kiderült, hogy a tizenhét fiatal közül mindössze hárman hagyták el a nyár folyamán a falu határát. Ezért sokat játszottunk, énekeltünk, táncoltunk, sportoltunk.
Köszönettel tartozom Kozmáné Marikának, aki gyöngyfűzésre tanította a tinédzsereket, közben mesélt azokról a hátrányos helyzetű gyermekekről, akikkel ő foglalkozik egy tanodában. Biztatást kaptak táborozóink Marika nénitől is a tanulásra.
A hét elején több éneket is megtanultunk, ezért nagyon várták a srácok Sivák János bácsit, hogy gitáros kísérettel is menjen az éneklés. Néha olyan érzésem volt, hogy más nem is nagyon érdekli ezt a korosztályt, csak a tánc, a zene, az ének. De kellemes meglepetést okoztak, ugyanis minden délután tartottunk egy napzáró, körbeülős beszélgetést. Itt kiderült, mennyi élményt raktároztak el.
Utolsó nap pedig Dávid király életeseményeit és tulajdonságait is fel tudták sorolni, többen azt is megfogalmazva, hogy konkrétan mit tanultak meg az uralkodó életéből.
Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria