Igazi békét csak Isten adhat – Székely János vezette a magyar zarándoklatot Mariazellben

A kegyhelyen a magyarok zarándoklatát a kommunizmus ideje alatt hívták életre az emigrációba kényszerült magyarok. Az esemény az évtizedek során sokaknak adott reményt a nehéz időkben. A rendszerváltás után, 1994-től tizenkét éven át Kühár Ede bencés atya volt a zarándoklatok hűséges és buzgó szervezője. Visszavonulása óta Magyarországról támogatják a mariazelli superiorátust a zarándoknap évenkénti megszervezésében, együttműködve az Ausztriában szolgáló atyákkal. A zarándokokkal együtt ünnepeltek Tuczainé Régvári Marietta, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász vezetője és a szervezet tagjai.

Idén is Maurer Péter máltai lovag fogta össze a szervezést. A kegyhelyre számos plébános érkezett híveivel. Budai László, a Misszió Tours vezetője is évek óta segíti, hogy a hívek szervezett módon utazhassanak Mariazellbe.

Székely János vezetésével imádkozva, énekelve indultak a zarándokok a buszparkolóból a kegytemplomba.

A hosszan kígyózó menetet a bazilika harangjainak zúgása kísérte, a kapuban pedig Augustinov Sebastian atya, a kegyhely magyar gyóntatója fogadta az érkezőket, majd a szentmise elején köszöntötte őket. A zarándokok a bazilikába belépve a kegyoltárhoz vonultak, ahol a főpásztor a Celli Szűzanyához fohászkodott és a béke ajándékát kérte a jelenlévők és az egész világ számára.

A szentmisére egészen megtelt a templom; több pap koncelebrált, köztük Pál László kismartoni püspöki helynök. A zarándoklat zenei szolgálatát Pálmai Árpád karnagy látta el, a szentmisén Kája Sándor orgonált.

Szentbeszédében Székely János püspök a béke királynőjeként állította a Szűzanyát a zarándokok elé, és példája alapján három szempontból mutatta meg, hogyan válhatunk mi magunk is Isten békéjének szolgálóivá.

Elsőként azt hangsúlyozta, hogy a béke mindig az emberek szívében kezdődik. Ha az ember – és az emberiség – szívének trónján a hatalomvágy, az önzés és a pénzéhség ül, akkor a békétlenség, a keserűség, a harc lesz jellemző ránk.

Az igazi béke akkor kezdődik, ha a szívek trónjára Isten ül föl, ha a szeretet, az igazság, a nagylelkűség és az önzetlenség vezérel bennünket az életünkben.

Isten törvénye nem ellenünk született: a világ rendjébe, a testünkbe és a lelkünkbe van beleírva, és a harmónia csak akkor lehetséges, ha tekintettel vagyunk rá. Ez a valóság nem ellenünk van, és így a szabadság nem a valóságtól elszakadó önkény. A Szűzanya tökéletesen élte ezt, egész élete, lénye egy nagy igen volt. Betöltötte szívét Isten öröme és fénye, ezért is köszöntötte őt az angyal ezekkel a szavakkal: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes!” Mária így válaszolt neki: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.” Azért is hívjuk őt Boldogasszonynak, mert szívét Isten öröme és kegyelme töltötte el. Az Úr békéje hatotta át a szívét, és ezt a békét egész életében megőrizte. Így amikor menekülniük kellett Egyiptomba, és minden elbizonytalanodott a Szent Család körül, a Szűzanya nem esett kétségbe. Ráhagyatkozott Istenre, és béke volt a szívében, ahogyan később majd a kereszt alatt is, mert ő egy volt a megváltás művével. Az igazi békét csak Isten adhatja az embernek. A földi dolgok végesek, így szívünket egyedül Isten képes teljesen betölteni.

Mindezt egy történettel is megvilágította a főpásztor: Egyszer egy bölcs embert megkérdeztek, miért van az, hogy a világban annyi az önzés, a pénzéhség, a bosszúvágy, a háborúskodás. Azt felelte erre: az ablak és a tükör is üvegből van, a különbség köztük annyi, hogy az egyikre ezüstöt kennek. Ha az ember szívét az önérdek, az önzés és az élvezetek hajhászása uralja, akkor csak önmagát látja. 

Elkeserítő tapasztalat, hogy a határainkon dúló háborúban is mennyire jelen van az emberi önzés, sokan húznak óriási hasznot mások szenvedéséből.

Igazi béke akkor kezdődne, ha az emberek szívének trónjára Isten kerülhetne – fogalmazott Székely János, majd így folytatta: a Szűzanya példája másvalamit is megmutat nekünk. A názáreti otthont ő a béke szigetévé, az Istenre és az egymásra figyelés szentélyévé tette. Ott soha nem volt hangoskodás, veszekedés, egymás megsértése.

A Szűzanya arra tanít bennünket, hogy ha a szívünkben béke van, akkor második lépésként a családunkban, a környezetünkben is teremtsünk békét. Ahhoz, hogy igazi béke uralkodjon a világban, igazi békét megélő családokra van szükség, amelyekben örömteli életet élhetnek a gyerekek. Az ilyen családok persze általában nem kerülnek az újságok címlapjaira, de ők Isten országának igazi hősei.

Akkor lesz béke a földön, ha egyre több békességgel és szeretettel átitatott ember él a földön.

A házasság célja nem az, hogy két ember, a férj és a feleség egymást megváltoztassa, nevelje és átalakítsa. Az ilyen ember nem a másikat, hanem önmagát szereti. Szeretni valakit az jelenti: szolgálom a boldogságát, hogy így kibontakozhasson a személye. Béke csak az ilyen házastársi kapcsolatokból származik.

A Szűzanya harmadrészt arra tanít bennünket, hogy ezt a békét, Isten szeretetét és igazságosságát ki kell sugároznunk a környezetünkre is. Isten Anyja ezt tette, amikor a szíve alatt hordozva elvitte a Megváltót Zakariás házába. Ekkor ismerte fel őt Keresztelő Szent János, aki magzatként felujjongott Erzsébet méhében. Szűz Mária egész életével a béke forrását hirdette, azt sugározta mindenki felé.

Igazi békesség csak erre a szeretetre és igazságosságra épülhet: minden nemzetnek és minden országnak a szabad önrendelkezéshez való joga, nyelvi és kulturális örökségének megőrzésére és ápolására való joga alapján.

Csak ezek tiszteletben tartásával beszélhetünk igazi békéről. A főpásztor a következő történettel világította meg mondanivalóját. Egy tanár egyszer az egyik osztályban lapokat osztott ki, amelyeken a diákok nevei szerepeltek. Arra kérte tanítványait, hogy mindenki írjon valami jót arról, akinek a nevét a lapon látja. A végén megmutatta a diákoknak, mi jót írtak róluk a társaik. Az osztályban ezt követően egészen megváltozott a légkör. Megtanulták más szemmel, Isten szemével látni egymást a diákok. Nagyon sokan egész életükben megőrizték azt a lapot, és sokszor erőt merítettek belőle.

A sötétséget nem lehet fegyverekkel eloszlatni, ám elég, ha meggyújtunk egy gyertyát. Világító emberek kellenek, akik életükkel példát mutatnak a világban, így csökkenhet a sötétség és növekedhet a fény.

Bárcsak az isteni béke költözne a szívünkbe, és azt sugároznánk a környezetünkben élőkre! Bárcsak gazdag és szegény, ukrán és orosz egymásnak testvérei lennének!

Életünk célja az, hogy megtanuljunk szeretni és egymás számára ajándékká válni. Erre az igazi békességre hív és tanít bennünket Szűz Mária – zárta beszédét a főpásztor.

A szentmisét hagyományosan keresztút követte a kegyhely Kálvária-hegyére. Az ájtatosságot Székely János püspök vezette Szent-Gály Kata elmélkedései alapján.

2023-ban a magyar zarándoklatot október 7-én, szombaton tartják Mariazellben.

Szerző: Kuzmányi István

Fotó: Maurer Péter

Magyar Kurír