Így önkénteskednek a jezsuiták barátai

Önkéntességgel Magyarországon – szervezett keretek között – először a középiskolában lehet találkozni: 2016 óta csak az érettségizhet, aki legalább ötven óra közösségi munkát végez. Az önkéntességnek nagy hagyományai vannak a Waldorf-pedagógiát alkalmazó intézményekben, az országosan kötelező közösségi szolgálatot pedig többek között a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium Kollégium és Óvodában a 2000-es évek közepe óta alkalmazott gyakorlat mintájára vezették be.

A jezsuita pedagógia újjászületésében nagy szerepe volt Pedro Arrupe SJ egykori generálisnak; ő szorgalmazta, hogy a jezsuita oktatási intézményekben kapjon szerepet a szociális gondoskodás, a „másokért élő ember” ideája. Azzal persze, hogy a diákok számára a szolgálat kötelezővé vált, a tevékenység önkéntes jellege elveszett, de a közösségért végzett munka még így is akár életre szóló, személyiségfejlesztő élmény lehet.

A felnőttek önkéntességében rejlő erőforrásokat a magyar jezsuiták másfél évtizede kezdték el tudatosabban kiaknázni. Vannak jelentkezők, akik a lelkigyakorlatos házakban, mások a templomokban vagy a mentálhigiénés szolgálatban, megint mások oktatási intézményekben segítik a munkát.

A majdnem harminc hely közül a továbbiakban négyet mutatunk be.

Az idén harmincéves Manréza Ignáci Lelkiségi Központ 12 éve fogad önkénteseket. Évente féltucatnyian jelentkeznek, s egyszerre általában ketten tevékenykednek Dobogókőn. Az ott töltött idő az egy hónaptól egészen fél évig terjedhet, s ez alatt segítenek a konyhában, a kertben vagy éppen a takarításban. Halasi Gábor, a Manréza ügyvezetője szerint „itt lehetővé válik a belülre figyelés, életrendezés; a jelentkezők elvonulhatnak a mindennapok zajától, és válaszokat találhatnak a kérdéseikre”. A ház munkatársai igyekeznek az önkénteseket összefogni azután is, hogy szolgálatuk befejeződött, és előfordul, hogy rövidebb évközi feladatokba később is bevonják őket.

A magyar jezsuiták legnagyobb oktatási intézményébe, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium Kollégium és Óvodába minden évben érkezik egy-egy német fiatal, akik a középiskola és az egyetem között egy évet Magyarországon töltenek, többek között azzal, hogy a diákok német nyelvtanulásában segítenek. Ez a gyakorlat már hét éve nagyon jól működik. A jelentkezők sokszor már odahaza elkezdenek magyarul tanulni. Megérkezésük után a Magyar Máltai Szeretetszolgálat fogadja őket, a tanév kezdetén kerülnek át a JEZSU-ba, és kezdenek fiatalokat tanítani. A német önkéntesek nemritkán a tanév végére leteszik a magyar A1-es vagy A2-es nyelvvizsgát. Ezenkívül sok szülő, illetve öregdiák is támogatja munkájával az iskola életét: korrepetálnak, tábori kísérőként segítenek, vagy előadást tartanak a tematikus napokon.

Szegeden a Szent József jezsuita templomban több mint negyven önkéntes tevékenykedik. Segítenek a sekrestyében, illetve az irodában, kiveszik részüket a közösségi élet megszervezéséből, a környezet rendben tartásából, csinosításából. Van, aki csak heti tíz percet, más akár nyolc órát is ide tud szánni; néhányan épp csak pár hónapja önkénteskednek, mások pedig hosszú évek óta teljesítenek szolgálatot. A templom évente vacsorát szervez nekik, melynek keretében a helyi jezsuiták megköszönik az értékes segítséget.

Az északkelet-magyarországi Arlón három éve vannak jelen a jezsuiták és munkatársaik. A településen több mint húsz éve szolgáló Szent Ferenc Kisnővérei közösség tagjaival együttműködésben az a céljuk, hogy a fogantatástól számított első ezer napra koncentrálva segítsék az itteni családokat, köztük romákat. Arlón kétféle önkéntességre is lehetőség van: egyfelől állandó módon, amikor a jelentkezők hónapokban mérhető időt töltenek a településen, támogatva a kisgyermekes családok mindennapjait: segítenek például a vásárlásban, kirándulások szervezésében vagy éppen a közművekkel történő tárgyalásban. Többen diplomaszerzés után vagy munkahelyváltás közben csatlakoznak az arlói misszióhoz.

Másfajta önkéntesség, amikor pár órára vagy napra érkeznek segítők, évente mintegy százan: cserkészek, szakkollégisták, regnumosok vagy közösségi szolgálatot teljesítő JEZSU-s diákok. A koordinátorok igyekeznek úgy szervezni a sok segítő kezet, hogy egyszerre inkább kevesebben legyenek, de a jelenlét rendszeres legyen. Ahogy Kiss Ferenc SJ, az arlói romamissziós program munkatársa mondja: „A legjobb önkéntesség a rendszeres, mivel maradandó, és szakmailag tudunk rá építeni.” Ezeket a jelentkezőket többek között az iskolaelőkészítő képzésbe vonják be, miután egy digitális tájékoztató anyaggal, illetve személyes beszélgetés során felkészítik őket a gyerekekkel való foglalkozásra.

Idén év elején Palóczné Kovács Beáta, a fejlesztési iroda munkatársának koordinálásával létrejött a Jezsuita Önkéntes Központ, amely az egyes jezsuita műveknél, egységeknél keletkező igények felmérésére, a sokféle helyi önkéntes tevékenység összefogására vállalkozik. A szolgáltatási központ kialakításával az is cél, hogy ne csupán az egyes művek szólítsák meg a potenciális önkénteseket, hanem utóbbiak is jelezhessék, milyen területen tevékenykednének, és bármikor jelentkezhessenek. Ennek elősegítését szolgálja egy a kereslet-kínálatra épülő központi adatbázis felállítása, hogy átlátható módon egyértelmű információ álljon rendelkezésre, ki milyen szaktudással, milyen időtávban, mit és hol tud segíteni. Ezáltal célzottan meg lehet szólítani azokat, akik egy-egy feladatra a leginkább alkalmasak. A központ koordinátori hálózat kiépítésével, valamint különféle képzések szervezésével is támogatja majd az önkéntesek fogadásának rendszerét.

„Lényeges szempont, hogy ebben a folyamatban nem csupán az adott intézmény kap segítséget, de az önkéntes is gazdagodik élményekkel, tapasztalatokkal: megélheti, hogy hasznos lehet, új embereket és helyzeteket ismer meg, és fejlődhetnek az olyan képességei, készségei, mint a türelem, az empátia, a problémamegoldás, a szervezőképesség vagy akár az előadói készség” – mondja Palóczné Kovács Beáta. Ezért is fontosak az önkénteseket támogató képzési és közösségi programok: az önkéntes úgy érezheti, hogy nemcsak ad, hanem kap is attól a helytől, ahol tevékenykedik, így a motivációja fennmarad. Ilyen képzések, felkészítő alkalmak korábban nem indultak, de a Jezsuita Önkéntes Központ célja, hogy ezek rendszeressé váljanak, így az önkéntesek felkészült és elkötelezett társakként kapcsolódhatnak be a jezsuiták küldetésébe.

Ahogy idén júniusban is történt Szegeden, amikor a plébánia önkénteseinek irodai munkában segédkező csoportja egy napot töltött együtt Elek László SJ templomigazgatóval. A résztvevők ízelítőt kaphattak a Szent Ignác-i szellemiségből, majd az önkéntesség ismérveiről, kereteiről hallhattak interaktív előadást. Többek között a következő kérdések vetődtek fel: az önkéntes ingyenmunkát végez? Meddig terjed az önkéntes szabadsága? Miért kell szerződést kötni, ha enélkül is működik a rendszer?

Ez a bevezető alkalom segítette az önkénteseket abban, hogy lássák, mennyire fontos a tevékenységük, és el tudják magukat helyezni a jezsuita missziók sorában. A központ figyelme az önkénteseket fogadó koordinátorokra is kiterjed, a jövőben az ő képzésükre is kiemelt figyelmet kíván fordítani.

Forrás és fotó: Jezsuita.hu

Magyar Kurír